Hepp, drágáim, hepp

Ha valaha abbahagyom, azt leginkább úgy gondoltam volna, hogy a kamaszfiam "kedvesen" megkér, hogy hagyjam abba azt az ódivatú szokásomat miszerint blogot írok, kreatív vénámat inkább éljem ki valami újmódi szines-szagos netes dologgal.

De nem, nem ez történt. Bizonyítja a több hónapja nem frissített bloggal. Jöhetnék most ezzel az új év kezdődik, új élet kezdődik szöveggel, de elég átlátszó lenne. Egész egyszerűen csak nincs kedvem megoszani másokkal is az életemet, mint akikkel egyébként is naponta megosztom. Nincs kedvem idegenekkel csámcsogni a lelki vívódásaimon, vagy tépelődni butaságokon, amiket néhány nap múlva úgyis elfelejtek.

Szóval, ennyi. Boldog új évet, kedveskéim!

Az jutott eszembe...

Melóban a hangulat a siralmasabbnál is siralmasabb, hála Tökinek. Ezért, hogy oldajam a feszültséget kitaláltam egy játékot. Az egész nagyon egyszerű, mikor Töki kihúzza a lábát valaki odaül a géphez, benyomja a youtube-ot és azt mondja: "Az jutott eszembe...". Csak 80-as, 90-en évek slágereit éri berakni. Így volt már: éééooohhh... captain jack és heeejjj macarena, haaajjj.

Ma pl. előjöttek a 90-es évek fiúegyüttesei. Nem, nem, lépjünk tovább a Take That-nél, ennél gázosabb együttesket kellett felsorolni. Pl.: Worlds Apart, Touche, Caught in the act és még sorolhatnám. Emlékeztek? 4-5 csini fiú egyforma ruhában, egyenfrizurában, egyszerre mozogva énekli azt, hogy éééooohhh...

És most azt jutott eszembe...

Összefoglalás

Az elmúlt 1 hónap szar volt. Csak így egyszerűen, szar. Szar az, mikor 7 év munkáját egy idióta pöcs miatt lehúzhatom a wc-n. Kezdődött ott, hogy magam mellé kaptam Tökit, akinek a híre nem túl jó a cégnél. Ő a főnököm kedvence, a seggnyaló, spiccli, aki úgy próbál feljebb jutni a szamárlétán, hogy kikezdi mások munkáját. Egy kolleganőm már felmondott miatta, persze előtte szólt a főnökömnek, hogy baj van, majd kérte az áthelyeztetését is, hiába. Nos, ezt a kedves embert kaptam meg én is munkatársnak.

Egy hónappal ezelött azt írtam, hogy fizetésemelést kaptam és előléptettek, mert a főnököm meg volt elégedve a munkámmal. Most viszont a főnököm nem áll szóba velem. Nem veszi fel a telefonjaimat, nem válaszol a méljeimre. A legutolsó telefonbeszélgetésünket így zárta: "... majd Makón újból bizonyíthatsz". 7 év munkája úgy látszik nem elég bizonyíték. Szerencsére hamarosan Makóra megyek egy új projektre (ahol, majd újból bizonyíthatok). Addig viszont nyakamon az akkreditálás, amiben Töki nem hogy nem segít, de kifejezetten akadályozza a munkámat. Így ha belebukom valóban bebizonyítom, hogy nem vagyok jó munkaerő. Ahhoz, hogy megcsináljam viszont minimum Isteni segítség kéne.

Itt tartunk. Gáz, mi?

Egyébként maradék szabadidőmben házakat nézek. Ami szitén elég elkeserítő. Olyan házakat láttam, amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet háznak nevezni, inkább szarkupacnak és 10 millió forint. Az amibe valóban csak be kell kötözni (1 hálószobás, nappalis, a hálószoba egyik sarkában egy wc áll, frankón bekötve, rötyipapirral, légfrissítővel és nem, nincs előtte függöny sem), 20 millió. Borzasztó, de komolyan, hihetetlen, hogy embereknek mennyire nincs izlésük és szépérzékük.

Aztán még az is van, hogy Plüsskutya nagyon beteg. Átesett egy allegiás sokkon, amitől én is teljesen kikészültem. Két órán keresztül tartottam a karjaimban, hogy megnyugodjon és ne verje magát kétségbeesve a földhöz. Ha valami, akkor ez az egész nagyon félelmetes volt. Most kalcium injekciót kap, allergiát csillapító gyógyszereket és újból csak zöldségeket kap enni.

Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők. Vigyázzatok magatokta, csók, puszi.

Réz

Orrba bele

- Figyelj csak... csináljuk úgy, hogy majd te szólsz mikor lőhetem.

- Aha... nem lehetne inkább úgy, hogy nem dumálsz, csak belövöd?!

Kérdés

Az amikor a volt pasid felajánlja, hogy nyugodtan nála aludhatsz, ha Pesten van programod és nem akarsz sötétben, fáradtan hazamenni, akkor az ugye igazából nem is az alvásról szól?

Kisfőnök

Maradjunk annyiban, hogy tudnék sírni. A hajnali korán keléstől, a fáradságtól, a napi 14 óra munkától, a 14 napja egyhuzamba munkától, mások buziságától, a fel nem vett telefonoktól és az átbaszásoktól. Úgyhogy elhatároztam, hogy most hazamegyek, éppen elég volt mára a melóból.

(Ok, vannak sikerélmények is. Több pénz, előléptetés meg ilyenek. Hurrá!)

Bók

- ... akkoriban hülye kis picsa voltam. Ha akkor ismertél volna, most tutira utálnál.

- De cica, hiszen ismertelek! És már akkor is kurvára beléd voltam zúgva.

...

Azt hiszem megszüntem létezni...

Kis, gyors

Csuda érdekes életem van. Tudok írni olyanokról, hogy aszfaltok, bitumenek, fúrt minták, az a tetves program, ami minden nap megkeseríti az életem, minden napi catfight a munkahelyen, áramszünetek, kinlódások, kétheti egy nap szünet. Komolyan tiszta öröm az élet, erre vágytam Norvégiában... és tényleg.

Megöl az ideg

Alvajárok, megint. Ez amilyen mókás így leírva vagy kimondva, annyira döhítő és félelmetes szembesülni vele. Reggel iszonyú fáradtan kelek és megdöbbenve veszem észre, hogy valaki összepakolta a tiszta ruhákat, ismeretlen helyre rakta a csekkeket, menetkészre pakolta a cuccomant és felhúzta a redőnyt. És ez a valaki én voltam.

Igazából csak egy kérdésem lenne. Még hány darabot akartok belőlem?

Haj-nyafff

Össze lehet fogni a hajam a tarkómnál. Ettől a ténytől eléggé magam alá csúsztam. Rövid hajat akarok, és időt, hogy eljussak a kedven fodrászomhoz. Jah, és szabad hétvégét, megvalósult titkos gondolatokat és világbékét.

Tetkó

Minél többet látom a tetoválós csajokat egyre inkább megfogalmazódik bennem, hogy át kéne varratnom az elméletileg 5 év múlva kikopós, gyakorlatilag 8 éve még csak el sem mosódó tetoválásomat.

Nyafff

Sokat dolgozom, ezt leginkább onnan tudom, hogy reggel belenézek a fiókba, és nincs tiszta zokni. A polcokról is elfogytak a melós pólók. Álatlában hajnal 5-kor vagy este 10-kor mosok, imádnak is a szomszédok. Állva eszem, a wcn ülve öltözködöm, mert ezzel is időt nyerek. A barátaimat a leghülyébb időpontokba akarom felhívni, mert nekem akkor jó, pl: fél 6-kor vagy éjjel 11-kor. Plüsskutyát is csak ásítani látom, hajnalban mikor megyünk sétálni és este mikor megérkezem. Még szerencse, hogy ő így is szeret.

Kurvára, kibaszodtul hiányzik az életem.

Ohhh, a nagy Po-Po-Potámusz

Plüsskutya jó vadászkutyához méltón megkergetett egy őzet... aztán eltévedt a bozótosban...

Drama queen

Színház az egész világ, s színész benne minden férfi és nő. De a legnagyobb színész mindenképp a nagynéném.

Okosügyes

Hála az isteni jó természetemnek, kedves mosolygós arcomnak, a hihetetlen ártatlan boci szemeimnek és a megnyerő modoromnak ma mégsem büntette meg a céget az Ántsz 5 milló forintra.

Hiány

Hiányzik London nyüzsgése, a skót birkák, Párizs szépsége és norvégia fenséges zöldje. Az ilyesminek sosincs jó vége.

Kihívás

Az elmúlt napok függvényében arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lenne új életet kezdeni, egy új blogmentes életet. Aztán továbbgondolva rájöttem, hogy már annyiszor kezdtem új életet, hogy álmomból felkeltve is menne, szóval most az a kihívás, ha ezt folytatom tovább.

És most nagy levegő.

Harag

Nagyjából két éve tudod, hogy baj van, de nem szóltál senkinek. És most meg fogsz halni. Igazából el sem tudom mondani mennyire mérhetetlenül haragszom rád.

Levél

Plüsskutya ma levelezőlapot kapott a doktor bácsijától. Amiben megkéri, hogy fáradjon el az éves esedékes veszetségi oltást beadatni. Többek között ezért is szeretünk oda "járni". Illetve azért is, mivel megmentették az életét. Nélkülük Plüsskutya már nem élne, én pedig nagyon-nagyon szomorú lennék. Csak, hogy tudjátok a tatai Állatkórházról van szó.

Bukás

Hogy mi a francért nem azt mondom, amit gondolok?! Kompromisszumkészség, jószívűség: ötös. Önmegvalósítás, önértékelés növelése: egyes. Ez bizony bukta, fiam! Hozd ki az ellenőrződ!

Faszok

A pasik faszok. Lehet leszbinek kéne lennem. Áhhh... majd holnaptól.

Mindig sz@r

Folyamatos rosszkedvemen valószinüleg segítene egy kiadós (dugás) láblógatás, de erre per pill. esélyem sincs. Szóval fene nagy nyavalygós posztot tudnék írni, lennének benne olyan szavak, hogy: sírok, hiányzik, elmegyek, meghalok, fáj... stb; tisztára mint valami nyálas dalszöveg. De ettől most megkímélek mindenkit, mert mostanság tiszta empata vagyok, az elmúlt 2 napban csak 100-szor gondolkodtam el azon, hogy hogyan is lehetne Xanaxost lassan és minnél több fájdalmat okozva megölni.

Ettől eltekintve boldog vagyok és optimistán tekintek a jövőbe, mert az nem lehet, hogy mindig szar. Ééérted?!

Frász

Az alábbi videón az látszik, hogyan NEM ütötték el Jevát fotózás közben.

(Igen, nekem is volt az érzésem a videó megnézése után, hogy ott és akkor valószínüleg szörnyethalt. De most beszéltem vele telefonon és él.)

A történet kinagyítva:

Teherautó sőför

Mióta napi 220 km-t vezetek olyan lettem, mint azok a dobozos teherautót vezető sofőrök, akik árkon-bokron kereszül is 130-cal mennek, tolják maguk előtt az autókat, miközben cudarul káromkodnak. Már csak meg kéne tanulnom hegyeset köpni, hogy teljes legyen az összkép.

Okosvicces

Sikerült Kisvakond új "barátjával" - aki lány - megismerkednem (Tudod, nekem sok barátom van, aki lány. Aha, nekem meg tollas a hátam!). Szerinte okos vagyok és vicces (abba most ne menjünk bele, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, biztos nem elhamarkodottan ítélt). Mindeközben Kisvakond arcát fürkésztem, aki azon gondolkodott, hogy mi lenne, ha most TÉNYLEG okos és vicces lennék.

Szombati munka

Aki azt gondolja, hogy péntek 13 az balszerencsés nap az még nem dolgozott útépítésben. A szombat 23 éppen úgy lehet totál csőd. Kezdve ott, hogy hajnalban kelsz, teljesíted a kutyád és saját szükségelteid, majd elkocsikázol a 120 km-re lévő munkahelyedre, szigorúan hegyek-völgyek-falvak közt lavírozva, mert a cégnek nincs pénze pályamatricára (amit nem mellesleg én (is) építettem vérrel-verítékkel). Majd beesel épp kezdésre. Kicsit kifújod magad. De többre nincs is idő, áll a gép, mi f... van?! Anyázás. Ma már nem megyünk innen haza, az tuti. Újabb anyázás. Pillanatok alatt kiderül, hogy a tegnapi gebasz, hogy elfogyott a gázolaj az smafu ehhez képest (telepvezető azóta kirúgva, ilyen a válság 20-an állnak a helyedre). Most éppen megloptak minket, az összes gázolaj eltűnt, a rendőrség helyszínel, mi pedig várunk a csodára.

Befut a kollega, menne ki fúrni, de szomorúan konstatáljuk, hogy múltkor elfeleljtett tankolni, szóval nincs benyó a gépben. Nevedgélés, ami igazából anyázás. Tankolni szombaton nem lehet, mert elkap a APEH és seggrepacsit kapunk, hogy szombaton is dolgozunk. Pedig most igazoltan dolgozunk, az állam bácsi engedélyével. Akkor sem lehet tankolni és pont.

Végül elindul fúrni, de a felénél kifogy a benzin. Nem nevetés, lassan inkább sírás. Tankol. Majd ha mindez nem lenne elég, kifogy a víz is. Most sírás. Még szerencse, hogy útépítés, lejmol a lajtoskocsiból vizet. Odakint anyáznak, hogy kiürült a lajtoskocsi. Majd anyáznak, hogy fúrunk. És anyáznak, hogy a betöméshez tőlük kérünk aszfaltot.

Idebent egyenlőre minden rendben, indul a keverés. Mintvétel, mosolygás, integetés, pacsi. Munka jókedvvel-bőséggel. Beszarik a döngölő. Anyázás.

És még dél sincs.

Nem nő

Néha elkap az őrület, hogy egy jó csajos blogot kéne írni. Bulikról, csini rucikról, cipőkről és pasikról. Aztán rá kell jöjjek, hogy nem járok bulikba, nincsenek csini rucijaim és többségében ronda cipőim vannak, ráadásul a múltkori blogtalin kiderült, hogy nem is vagyok nő. Valamit nagyon elcsesztem, bakker.

Szinek

A világ alig pár perccel ezelőtt fordult ki sarkaiból, mikor rájöttem, hogy a kék borítójú jelzőkréta, csomagolásán bíbor felirattal voltaképp zöld színű.

Álomország tengerpartján

Csokis- és fagyis papírokon millió egy lehetőség, lehet nyerni álomutazást, álomautót, álomlakást, álomkonyhát... Úgy szeretnék nyerni, de nekem nem lehet. Már a játék örömétől is megfosztanak. Én nem ehetek fagyit, meg csokit. Szar az élet, komolyan. Pedig úgy rámférne egy álomutazás.

Megbukott

A "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" dolog megbukott. "Mindenki" nem olvas blogot.

Fordítva

Nekem az fel sem tűnik, hogy minden csap a laborban fordítva működik, vagyis a piros jelzésű a hideg, és a kék a meleg. Csak akkor kapcsolok, mikor valaki már üvölt, hogy: "baaaaaaaaazmeg, leforráztam a kezem!"

Az otthoni konyhai csap is így működik. Szegény Plüsskutya 3 napig meleg vizet kapot inni Anya jóvoltából. Még szerencse, hogy van dugi vizestála a fürdőszobában is.

Közúti ellenőrzés

Túl vagyok életem első közúti ellenőrzésén. Meglepődtem, hogy megállított. Aztán meg alig találtam meg a forgalmit, mert a srácok jól eldugták, közben hülyeségeket beszéltem, hogy enyhítsem a feszültséget (mármint az enyémet). Majd mikor megtaláltam épp csak vetett bele egy pillantás és már el is engedett, mert jókislány vagyok, be voltam kötve, volt fényszóróm és nem mentem gyorsan... csak utána.

Azért sem fogok megőrülni

Ha dühös vagyok rendre hülyeségeket álmodom, most például szavalóversenyen voltam ágytársammal és Ty Penningtonnal. Mindketten valami nagyon bugyuta gyerekverset mondtak, azzal a különbséggel, hogy ágytársam pucéran állt ki szavalni, ami a hölgyek körében osztatlan sikert aratott. Végül csak álltak a színpad szélén vigyorogva, miközben én totál kikelve üvöltöztem, hogy egy rangos szavalóversenyre nem illik Zelk Zoltán verset mondani, mert ennyi erővel akkor egy ötéves is indulhatot volna. A kiabálásomat megszakította egy 20 főből álló gospel kórus, akik énekelve adtak elő valami szívbemarkoló verset. A közönség soraiból meg felhangzott a sutyorgás, hogy ez mekkora lehetőség ezeknek a szegény afrikai éhező gyerekekenek, hogy ide jöhettek énekelni. Persze meg is nyerték a versenyt, én pedig újból kiabáltam, hogy nem lehet gyerekverssel indulni ilyen helyen.

Aztán álmodtam egy anyukáról is, aki egyedül nevelte a kislányát. Azért egyedül mert a férjének emlékezetkiesése lett és azt képzelte, hogy a kislány az ő előző feleségétől van, ezért el akarta lopni. A pasi mivel nem volt közveszélyes ezért szabadon jött-ment, így reggelente a gyorsvasuton találkozott a nővel és a kislánnyal. Így minden reggel a nőci tiszta para volt és menekült a pasi elől. Majd bepakoltam egy mosógatógépbe és megszólalt a telefon, hogy fel kell kelnem.

Sajnos ugyanolyan döhösen keltem fel, mint ahogyan lefeküdtem, ezen még az idióta álmaim sem segítettek. Most ott tartok, hogy Xanaxos képes lennék egy csepp vízbe belefojtani, majd felnégyelni és kiszögezni a kapujukra. Vagy kocsi után kötni és néhány másodperc alatt 100-ra gyorsulva hazáig húzni (95 km). Vagy ...

Heti pasi

Lassan heti pasi rovatunkat át kell nevezem vasárnapi pasira, mert általában csak vasárnapra jutok el odáig, hogy némi információt összebányászok az éppen aktuális kiszemelt példányról. El kell mondanom, hogy nem könnyititek meg a dolgom, Jensen A. és Paul W., mi jöhet még ezek után?!

Elmondom: e heti pasink igazából Hibus kedvence. Be kell vallanom, hogy soha a büdös életben még nem hallottam a The cat empire nevű együttesről, de azt tudtam, hogy Hibus nem hallgat szemetet. Szóval rákerestem (google a mi barátunk), aztán nem tetszett, és arra gondoltam, hogy itt aztán valami tévedés van. Mi a fenének áradozik valaki egy pasi hangjáról, ha nincs is neki? Aztán rá kellett jönnöm, hogy valószínüleg két énekese van az együttesnek, én pedig kapásból belenyúltam a rosszabbikba. Miután sikerült tisztáznom ezt az apró félreértést meg is találtam a valóban szexi hangú Felix-et (ohhh... már a neve is sooooooooo sexy).

Szóval Felix Riebl-nek azon kívül, hogy szexi a neve, még a hangja is az, és bizony mondom néktek megérne a pasi egy-két ajtócsapkodást. Van neki szép nagy orra (bukom a nagy orrú pasikra), van neki édi frizurája és borostája. És így ránézetre tutira tud polcot szerelni. Aztán még kommentben Hibus kifejti miért is vagyunk megőrülve a férfinem eme példányáért.

És most mutatom a szexi hangját is:

Mese az összeszedett posztról

Úgy szeretnék egy szép összeszedett posztot írni arról, hogy milyen szépen telnek a napjaim, de már ebben a mondantban is sikerült két ellentmondást is összehoznom: miszerint én soha az életben nem írok összeszedett posztot és nincsenek jó napjaim.

Köhögésivírusommal sikerült jó néhány embernek szar hetet szereznem, Macesz és Anya is betegek. Az enyém lassan náthává szelidül, ami hála Xanaxosnak soha sem fog elmúlni, mivel a pasinak kényszeres szellőztethetnéke van, ami azt jelenti, hogy örökké kereszthuzatott csinál a laborban és a kocsiban, amitől nekem estére leszakad a fejem és a vesém. Egyébként meg egy fasz, de ezt már tudtam rég. Igazából alig várom, hogy eltünjek Makóra, összebútorozzak az ágytársammal és revansot vegyek a norvégiai három hónapos szűzi életemnek.

Aztán még az is van, hogy elkezdtük az M6-ost, amitől már most kivagyok. Három magatehetetlen laboránst próbálok irányítani, az egyik ebből 100 km-re arrébb van, a másik kettő meg szimplán hülye. Lesz egy-két fehér hajszálam mire végzünk.

A fehér hajszálakról jut eszembe, hogy megint fodrásznál voltam, a hajam most vörös, vagyis inkább piros, és határozottan égnek áll. Gyakorlatilag úgy nézek ki, mint Pumukli, ezzel is gyarapítva a rajzfilmfigura imagemet.

Most hirtelen ennyi, vagyis még jövök egy játékkal Ciczának, de ahhoz még össze kell szednem magam. Aprópó, valaki tudja mi történt Ciczával? Miért van blogszünete? Remélem semmi komoly, csak pihen kicsit. Utálom a blogszünteteket, mert aggódom. Hallod Cicza?! Adj életjelt!

Heti pasi

Oké, következő heti pasink igazából Szisza "pasija". Így majd kommentben ő szépen elmagyarázza, hogy miért is "bízna meg benne olyan jól".

Kezdetnek legyen annyi, hogy a heti pasink Jensen Ackles. Sajnos e bejegyzésben sem lesznek képek, csak linkek, mobil netemnek köszönhetően, de igyekszem nyálcsorgatóan szép képeket betenni.

Hogy kicsoda Jensen Ackles? Hogy nem is ismeritek? Hát... be kell, hogy valljam, én sem. Kb. annyit tudok róla, hogy van az a sorozat a Viasat3-on, amit későn adnak és folyik benne sok vér és misztikus, és ez nekem éppen elég, hogy ne nézzem, mert tutira nem tudnék aludni. (Azt hiszem ugyanebben a sorozatban szerepel még a Gilmore Girls-ös Dean is, akitől egyenesen a hideg ráz, szóval ő a heti pasis sorozatunkban soha, de soha nem fog szerepelni, legfeljebb talán majd akkor ha serkenni kezd a szakála, de az nem mostanában fog bekövetkezni.)

Nah, de vissza Jensen Ackleshez. Kezdem ott, hogy szerintem ő túl szép. Ami nem hátrány, ha színész vagy, vagy modell, de én szeretem, ha egy pasi arca nem ennyire szimmetrikus, kell azon valami olyan amitől karakteres lesz, legyen az egy nagy orr, sebhely vagy tudom is én. Egyébként sokat dob a srácon, hogy miután utánaolvastam, kiderült, hogy a szép pofi mögött egy igazi ördög rejtőzik. És be kell, hogy valljam ez volt az a pont, amikor szinte megkedveltem.

De megértem Szizsát is, mert szerintem Jensen Ackles nagyon hasonlít Z.-hez. Szóval szerintem tudat alatt választottál és most légyszi meséld el nekem, hogy miért is pont Jensen Ackles?

Macesz szülinap

Amikor érzed, hogy jó helyen vagy, jó időben, jó emberekkel az olyan mintha kinyílna a világ. Tudod, hogy egyszerűen működik. És hajnal kettőkor fizikális fájdalmat érzel, hogy haza kell menni, mert életed egyik legjobb beszélgetésén veszel részt. Remek Macesz szülinap volt, remek emberekkel. És tudod mit? Azt gondolom, ha Dodi azt mondja menj vele, hát menj vele. Neked most erre van szükséged és én mindenben támogatlak. Nagyon szeretlek és még minimum kétszer 25 év, az nagyon jó lenne!

Nem szeretem Gesztesit

Azt hiszem életem egyik legrosszabb éjszakáján vagyok túl. Volt benne fulldoklás, hányásba torkolló köhögés, laktóz és egyéb allergia, 38 fokos láz, kisebb önkívület, vér, verejték és könnyek. És ebben nincs egy cseppnyi túlzás sem.

Viszont sikerült végre kiolvasnom két rosszullét között azt a könyvet, amit már 2 hete(!) olvasok. Ami gyakorlatilag minősíti magát a könyvet is. Nálam egy jó könyv kb. 1 napig tart, mert falom a betűket, és mert érdekel, leköt, izgalmas... stb. A Gyűrűk Ura mindhárom kötete nekem max. 2 nap. Egy vastagabb Harry Potter pedig egy. Életem legrosszabb könyve A babó egy hónapig tartott, mentségemre legyen szólva, hogy azzal minden Gyűrűk Ura rajongó egyetért, miszerint A babó a világ egyik legelcseszettebb fordítása. Köszönjük Göncz Árpi!

De vissza ehhez a könyvhöz, amit már két hete olvasok. Bulvár könyv. Magyar bulvár. Tudod az a fajta, amit a Storyban és a Bestben nyomnak. Az a fajta, amit Anyánál pont egy pisilés alatt végigolvasok. Ezt a könyvet Gesztesi Károly színművész írta. Ez után a könyv után egyszerűen Karcsi, és nincs utána semmilyen művész úr megszólítás.

Szóval a Karcsi. Régebben bírtam a pasast, Shrek magyar hangját. Örültem mikor összejött a Liptaival, főleg, hogy láttam azt a színdarabot, amiben állítólag... és igen ízzott körülöttük a levegő. A könyv után csak gratulálni tudok Klaudiának, hogy szétmentek, szerintem ez volt élete legjobb döntése, annak ellenére, hogy már ő sem szimpata.

De megint elkanyarodtam, nem lesz ebből összeszedett poszt érzem én. Nah, szóval, kb. a huszadik oldalon végre meg tudtam fogalmazni, hogy mi is a gebasz. Tudod, van az a szitu, mikor a barátnőiddel üldögélsz egy kocsmában, bárban, vagy akárhol és egyszer csak hozzátok csapódik a helyi vagány, a mata részeg kúróbajnok, aki a fejébe vette, hogy a közületek legcsinosabb lányt ő ma éjjel megdönti. Dumál, dumál az isten tudja miről, miközben önmagát fényezi, hogy mekkora kan ő valójában és micsoda menő gyerek. Egy ponton túl már ez annyira terhes, hogy hátra se nézve továbbálltok. Nah, ez a könyv is kb. erről szól. Gesztesi Karcsi Magyarország helyi vagánya, a mata részeg kúróbajnok.

A könyv nagyjából erről szól. Karcsi iszik, nőzik, néha szerepel ebben-abban, lenézi a pórnépet, akik miatt voltaképp ilyen jól megél. A stílusa olyan, minta egy átmulatott éjszaka után próbált volna minden egyes mondatot papírra vetni. Nevetséges. És két hétig tartott, mire elolvastam. Két hét, csak azért mert van az a hülye szokásom, hogy soha nem hagyok félbe könyvet. Áhhh... azt meséletem már, hogy milyen rettenetes éjszakám volt? És ezt csak tetézte ez a könyv.

WTF

Nincs jó hetem, először is leterített megint a köhögővírus, miközben próbaszakaszokat gyártunk napi 1000 tonnával és ISO-ra is készülünk. Éppen ezért felejtős, hogy betegállományba vagy éppen szabira menjek. Így lázasan, fulldokolva dolgozom, én a munka hőse.

Szinte csak aludni járok haza, a barátaim arcát lassan el is felejtem. Plüsskutyát csak aludni látom, meg a hajnali séták alkalmával, mikor fáradtan vonszolja magát a parkban. Csak tudnám ő mitől ilyen kutya fáradt.

A humorom is elveszett, ma például már nem tudtam szívből kacagni azon, hogy Xanaxos délben bejelentette, hogy akkor ő most hazamegy, mert úgy sincs semmi munka. Miközben hegyekben álltak a jegyzőkönyvek és a fúrtminták, a szomszéd laborban pedig éppen idegösszeroppanást kapott az egyik kollegina a rengeteg munkától.

Annak viszont örültem, hogy felvetődött egy lehetőség, miszerint augusztustól közelebb leszek az ágytársamhoz, mi több egész karnyújtásnyi és egy ágyban fetrengésnyi közel. Persze ez azt jelenti, hogy a barátaimnak megint búcsút inthetek, mert fényévekben majd egyszer ha találkozunk, viszont tudok majd hozni nekik igazi hagymát.

Ez a bejegyzés igazából csak azért született, mert több napja gyakorlatilag csak fejben posztolok, ami jó, mert gondolatban frappáns vagyok és vicces; és nem jó, mert ha van időm végre leülni és bejegyzést írni mindent elfelejtek és kicsit sem leszek frappáns és vicces.

Fáradt vagyok és nyűgös, a firefox huszadszor nyeli el a kommentjeimet. Fáj a fejem és a torkom. Már most tele a tököm a világ összes autópályájával, és különben is: brü-hü-hüüü...

Igen, tudom. Ez utóbbi két mondat aztán végkép nem volt se vicces, se frappáns, de most ennyi tellik tőlem és worldpeace.

Pistike

Ma szembesültem azzal, hogy még sem "pistike" a hajam, mert egy bácsi hatalmas kezicsókolommal köszönt nekem a benzinkúton. Igaz, elvárta volna, hogy lemossam az ablakot, de az más tészta.

Pistike

Ma szembesültem azzal, hogy még sem "pistike" a hajam, mert egy bácsi hatalmas kezicsókolommal köszönt nekem a benzinkúton. Igaz, elvárta volna, hogy lemossam az ablakot, de az más tészta.

Heti pasi

Gyorsan írnom kell egy heti pasi bejegyzést, mert a végén még megint múlt heti pasi poszt lesz belőle és az már ciki. Szóval az e heti pasi Ty Pennington. Meglepő, de nem az én fejemből pattant ki, hanem Jeváéból, de direkt jó, mivel ezen a héten a Viasat3 ismét műsorra tűzte a Nagy Házalakítás című sorozatot.

Szóval Ty Pennington. Jó pasi. Macesz szerint nem. De Macesz szerint meg Paul Walker az, aki szerintem nem. Ízlések és pofonok. Szívesen nyálaznék Tyról gyakorlatilag órákon kersztül, hogy milyen férfias, sármos, őrült és jó segge van, meg tud polcot szerelni (és bútorokat, meg házat építeni, szépen berendezni... stb.), ami nálam plusz pont és tizes skálán a maximális 11 pontot kapja ezért. Szóval nálam abszolút top ten. Leginkább a polc szerelés miatt. Rá kell jönnöm, hogy van valami szexi abban, ahogyan a férfiak az ütvefúrót fogják. Ez biztos valami tudatalatti dolog, ami az őskorból ered, ahol az volt a legférfiasabb férfi, aki erősen tudta markolni a szekercét és azzal képes volt zsákmányt ejteni. Szóval ami az ősasszonynak szekerce, az nálam ütvefúró. És valljuk be Ty Pennington mestere az ütvefúrónak, szögbelövőnek, fűrésznek... stb.

Igen tudom, hogy ebből a bejegyzésből gyakorlatilag senki semmit nem tudott meg Ty Penningtonról, max. csak azt, hogy nekem bejön a segge és hmmm... az ütvefúrója. De vígasztaljon benneteket az, hogy most képekkel is alá tudom támasztani nyáladzásom tárgyát.

(Ugyan itt: várom jelentkezését azon férfiaknak, akik tudnak polcot szerelni, lehetőleg félmeztelenül, az esti órákban, az ország észak-nyugati térfelén. Azt találtam ki ugyan is, hogy közülük választanám ki a leendő férjemet. Név és cím a szerkesztőségben.)

Jó nekem

Azt kell mondjam szeretem a 21. századot. Itt van ugye az internet, meg a számítógép és bárhova vihetem netezhetem és írhatom a blogomat, ahol tetszik. Most épp Tamásiban a Nagyikámnál. Zseniális.

És azt is szeretem, hogy három nap pihenés, Xanaxos nélkül, mérgelődés és töszmörgés nélkül. Igaz, hogy marhára hiányzik az ágytársam, de hallhatom minden nap a hangját és az is szuper. Végül is Norvégiát is kibírtuk, az pedig három hónap volt. Szóval nyugi van és töltődés, egyedül Plüsskutya pörög ezer százalékon, mert macskák, zsenge fű, őzek és nyulak szaga és ő mint városi kutya tobzódik az élvezetekben. Csak akkor kerül homok a gépezetbe, ha eltünök a láthatáron, mert akkor pánik van és hiszti, egészen addig, míg elő nem kerülök. Gyakorlatilag szimbiózisban élnünk Plüsskutya meg én.

Nyami

Találtam egy olyan "must have thing-et", amit tényleg muszáj megszereznem. Főleg most, hogy jön a nyár. Kell nekem, egyszerűen kell. Figyeljetek mutatom: fagyilabda. Tökéletes.

Múlt heti pasi

Kicsit le vagyok maradva a heti pasikkal, úgy hogy ez a poszt igazából múlt héten írodott ha valaki nem tudná.

Macesz kérésére a heti pasi Paul Walker. Mivel képet nem tudok betenni mobilnetem nem túl nagy kapacitása miatt, így linkelek. Szóval Paul Walker, hát... izé... igazából nem tudok róla sokat, a google segített olyat, hogy 1973. szeptember 12-én született Glendaleben, USA-ban. Azt is tudom róla, hogy színész, de be kell valljam, soha a büdös életben egyetlen filmjét sem láttam. Szoktam látni filmajánlókban a TV2-ön vagy az RTL-en, de ezek az akciófilmek egyszerűen hidegen hagynak. Néhány fórum átolvasása után kiemelném azt, hogy nagyon sok lány szerint gyönyörűek a szemei és zseniális színész, de ők minden bizonnyal elfogultak. Néhány képen én is látom persze, hogy rendben vannak a szemei (biztos jól lát vele), meg frankó a teste (de tényleg), de, hogy mennyire jó színész valóban nem tudom, mert mindig csak annyit látok belőle, hogy beszól Vin Dieselnek (nem, Vin Diesel soha nem lesz heti pasi, azt már most elárulom).

Így inkább megkérem Maceszt, hogy kommentben magyarázza el miért is heti pasi Paul Walker.

Blogtali

Gyakorlatilag nem tudok pontosan érkezni blogtalálkozókra, mert mindig közbejön valami. Most a valami én voltam, mert vagy fél óráig bugyiban rohangáltam és előadtam a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" magánszámot. Elugrottam Solért, aki a személyes gps-em, nélküle én és Budapest egyszerűen nem működünk. Most is ő mondta, hogy jobbra vagy balra és mikor váltsak sávot.

Utálok Pesten vezetni, mert azt gondolom, hogy mindenki úgy vezet, hogy soha nem néz a tükörbe, és kb. vagy sikerül a napot koccanás nélkül megúszni vagy nem. Nekünk pl. éppen sikerült, egy baromarcú ugyanis azt képzelte, hogy rajtam kersztül vált kb. 3 sávot. Szeretném azt képzelni, hogy az ütközés elkerülése fergeteges reflexeimnek köszönhető, de az igazság az, hogy ebben leginkább a főnökömtől való félelem dominált, mert hogy a fenébe magyaráztam volna ki azt, hogy szombat este összetöröm azt az autót, ami a menetlevele szerint Bicskén a telepen áll és nem is én vagyok felhatalmazva arra, hogy vezessem. Szóval utána kb. 2-szer lefulladtam, majd hogy kiadjam magamból a feszültséget sikítottam akkorát, hogy a környék ablakai megremegtek.

Így értünk a Tandemhez, ahol már várt minket a kis csapat: Confi, Nasha, 979 (akinek nem is mondtam, hogy haragszom rá, mert nem folytatja a zombis történetét), Bahha, majd felbukkant Hutyu is. Innentől aztán elszabadult a "pokol" és számomra követhetetlenné vált, hogy mikor ki érkezett. Viszont az biztos, hogy találkoztam Woof-fal végre. Aki egy tündéri srác, és én megint szerelmes lettem, így igazán nem fair, hogy megint a pasik járnak jól. (Az este egyik témája az volt, hogy legjobb lenne biszexnek lenni, mert nagyobb lenne a merítés, kár, hogy később kiderült, hogy igazából nem is vagyok nő, mert nem nézek meg más csajokat illetve szeretek... ööö... hát... izé... szopni. Ezen kivül pedig nem gondolom azt, hogy Kate Winslet dögös és Maryl Streep jó nő.)

Szóval miután kiderült, hogy nem is vagyok nő, bámultam a pasikat a másik asztalnál és hangosan kiabáltam, hogy milyen cukik. Még Confit is beküldtem az egyik után a wc-be, de neki nem jött be a kiszemelt áldozat. Ami nem is baj, mert végre több marad nekem. Így is kisebbségben voltunk 4-en heterók egy igen melegre sikeredett blogtalálkozón.

El kell mondanom, hogy szuper blogtali volt, hihetelen eredeti arcokkal. Szeretnék még több ilyet, már ha ti is szeretnétek és nem tartjátok gáznak Misi mókust vagy a rövid hajú patkányt a Macskafogóból.

A hazafele útról is tudok mesélni. Mint pl. az 1-es főút le volt zárva Bia és Pest között, nekem meg nincs autópálya marticám, így először próbáltam követni a terelőutat kijelölő sárga nyilakat, amik azonban két körforgalom után szőrén-szálán eltüntek. Valahol a Magyar Posta központi elosztójánál kötöttem ki, ahol három éjjeliőr is képtelen volt megmondani, hogy merre menjek. Végül Sol (a gps) megtalálta a kivezető utat Budakeszin, Pátyon és Zsámbékon keresztül. Lassan már megszokom, hogy minden blogtali után úttalan-útakon vagyok kénytelen hazaevickélni. Miután Solt kitettem a hegyen, rátértem a 100-asra, és azt gondoltam már nem érhet semmi baj. Csak azzal nem számoltam, hogy az őzek is talákozót szerveztek az út közepén. Kb. az ötödik előttem átfutó őztől már olyan szinten pánikba estem, hogy gyakorlatilag hazáig lépésben haladtam, az út közepén, miközben sasszemként pásztáztam az erdőt. Végül hajnal háromra értem haza kimerülten és fáradtan, de élményekkel teli.

Kösz fiúk, lányok ismét klasszak voltatok!

Fázom

Csak annyit szeretnék megosztani a világgal, hogy a fűtetlen konténerek qrva hidegek ilyentájt.

Mentálisan

Meg kell jegyeznem, hogy tegnap azért a Mentalista majdnem megütötte azt a bizonyos Dr. Házas mércét. Nekem meg ujjongott a lelkem, hogy végre! végre! Aztán persze visszavett magából, én meg szomorúan tértem nyugovóra és még fáztam is, de az lehet, hogy a töménytelen hideg eper miatt volt, amit a sorozat alatt letoltam.

A főnök

Azt azért szeretném elmondani, hogy ilyen kőkorszaki körülmények között még nem neteztem. Labort telepítünk éppen Dunaújvárosban egy olyan telepen, ahol a legfelsőbb hatalom A FŐNÖK. Még arról is, hogy vehetsz e levegőt A FŐNÖKÖT kell megkérdezni. Önálló tevékenységet nem végezhetsz, lehetőleg gondolkodni se gondolkodj. Vagy ha mégis, azonnal tudni fog róla A FŐNÖK, mert kiterjedt besúgórendszert működtet.

Most épp a mi laborunkban ülök, mappák kupacán, körülöttem labor felszerelések, mint: hőcserélő, döngölő, szitarázó... stb. Én pedig a saját laptopomon a saját mobil netemről, akksiról dolgozom. Víz nincs, áram nincs. Hogy mikor lesz, azt majd A FŐNÖK megmondja. Most itt tartunk. Várjuk, hogy A FŐNÖK megjöjjön és megmondja a frankót.

Ház

Dunaújvárosba járkálás minden energiát kivesz belőlem, délutánra olyan vagyok mint egy hulla. Pedig gyakorlatilag egy szalmaszálat nem tettem még kereszbe az ottani laborban, leszámítva azt, hogy az erősen nikotin függő kolleganőm után lemostam a dohánytól sárga falakat.

Viszont minden áldott nap elmegyünk a kedvenc házam mellett, így gyönyörködhetek benne. Rá kellett jöjjek, hogy mániákusan ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, tárgyakhoz. Egészen addig pörgök, gondolkodom, míg meg nem szerzem őket. Egyszerűen birtokolni akarok mindent, ami tetszik. Ez a ház is tetszik, egyszerűen belehalok, ha nem lehet az enyém. Akarom, akarom...

Gyönyörű

Kedvenc albumaimat laptopra másolgatása közben találtam néhány fényképet abból az időből, amikor még Kisvakonddal voltam együtt. Meg kellett állapítanom, hogy az akkori énképem igen fos volt. Azt gondoltam magamról, hogy csúnya vagyok és a pasik bottal se piszkálnának. Most viszont a képeket nézegetve megdöbbentett, hogy mennyire csinos, jó alakú és szó szerint gyönyörű nő volt a fotókon. És bizony azt kell mondanom, hogy ez az évek távlatából mit sem változott.

Keresgél

Egyébként hülye vagyok. Az csak időközben fog kiderülni mennyire.

Plüsskutya Produkció

Idén is lila a divat, még a járólapon való henyéléshez is ez dukál.

A nyakörvért köszönet daviréknak.

Húsvéti mese

Tudom, hogy már el is felejtettük a húsvétot, én mégis azzal jönnék, hogy milyen szuper hétvégém volt. Leszámítva a szombatot, amikor iszonyatos migrénem volt. De azért hősiesen elcsoszogtam csekkeket befizetni, ügyeket intézni. Sőt még díszzacsikat is gyártottam zsinórba, hogy másnap tudja a nyuszi, hogy hova is kell hoznia a sok ajándékot.

Vasárnap reggel aztán nem csak a díszzacsikat találta meg a nyúl, hanem Anya lakását is, ahol elszorva mindenütt birkák voltak, így a gyűjteményem újabb barikkal gyarapodott. Lassan már tényleg úgy néz ki a lakás mintha birka támadás érte volna. Délután pedig összetrombitáltuk a csapatot és irány Balatonfűzfő, bobpálya és kalandpark.

A bobozás király volt, leszámítva a rajzó darazsakat, amik első körben Ágit meg is csípték. Ez után már csak egy körre vállalkoztunk, mert nem akartunk még több csípést beszerezni. Így is olyan erővel csapódtak az arcunknak, karunknak és gabalyodtak bele a hajunkba, hogy az is bőven elég volt.

A kalandparknál aztán tele lett a gatyánk. Mindenféle kötelek és akadálypályák voltak kifeszítve a fák tetejére, olyan, amit csapatépítés címen találnak ki a hr-esek. Álltunk alatta kövé válva, tériszonnyal közdve, egészen addig, míg két kb. 10 éves kiskölyök simán végig nem ment a felnőtteknek készített pályán. Ekkor aztán a csapat egyik fele (a bátrabbak) belendült és megpróbálta a lehetetlent. Persze elkelt nekik a biztatás. Egyes állomásokon kisebb pánikroham lett úrrá rajtuk, de mivel lejönni csak úgy lehet, ha végigmész a pályán vagy visszafordulsz, szintén a pályán, így inkább végigcsinálták. Hihetetlen bátrak voltak, én egyszerűen képtelen voltam egyáltalán kipróbálni is, egész egyszerűen azért, mert a sámlin állva is félek. De azért a lesiklást nem tudtam kihagyni, bár az ellőkés pillanatában halálfélelemmel küzdöttem, azért el kell mondanom, hogy egy hős voltam.

Nap végét hekkezés koronázta a Balaton parton. A halat porcelán tányéron szolgáták fel, citrommal, salátával. A palacsinta a többiek elmondása alapján isteni volt, a hamburger pedig tömve minden jóval. Hihetelen kulturált kiszolgálás, baráti árak, szóval mindenkinek javaslom, hogy menjetek hekkezni a balatonfűzfői strandra és ha már ott van, ne hagyja ki a bobpályát és a kalandparkot.

Hétfőn kicselezve a locsolókat Gridel és Jeva meghívtak a nagyijukhoz társasozni. Aztán persze kiderült, hogy az összes locsoló a nagyi házhoz jön, hogy megöntözze a lányokat. Így én is kaptam belőle, hogy ne hervadjak el. A finom sonkás, tojásos ebéd után Anyával kocsiba ültünk és meglátogattuk az alcsútdobozi arborétumot. Azaz meglátogattuk volna, ha nem támadtak volna le minket első körben a kullancsok, majd kiderült, hogy kutyával tilos a bemenet. De addigra már 3 kullancsot is sikerült Plüssről leszednem, így inkább hazamentünk, mert én rettegek a kullancsoktól.

Pont így telt a húsvétom, sok barival, locsolókkal, kullancsokkal, aki nem hiszi járjon utána.

Heti pasi

Oké, jönnek a beigért pasik. Csak azért, mert mi csajok igenis megérdemeljük, hogy legeltessük szemeinket egy-egy jól sikerült hímneműn. Szóval lehet vitatkozni, nem tetszést kifejezni vagy éppen hurrázni.

Tehát íme az első fickó, aki eszembe jut. Nem a number one, de mindenkép top ten. Ő Bear Grylls, a nagy túlélő, az extrem survivor, a döglött zebrákból is vígan lakmározó, elefánt pisit is megivó fenegyerek. Műsora a Discovery Channel-en található, A túlélés törvényei címen. Egy rész megnézese után (közben) garantált megdöbbenés, néha undor, és tuti, hogy legalább egyszer elhagyja a szádat a Jóbarátokból jól ismert mondat: "Oh, te jó ég!". Azon kívül, hogy Bear Grylls a jég hátán is megél (tutira tud polcot szerelni), még jóképű és guszta pasi. Simán el tudnám képzelni akár modellként is, a sok mostanában felbukkanó nyálas, bocsánat, metroszexuális fityfirityek helyett.

Majdnem teljesen lelkes

Itt elvileg egy lelkes húsvéti beszámoló állna, ha nem hagytam volna otthon a fényképeket. Így ezt a részt majd holnap pótolom, igérem.

Aztán még az is van, szintén a lelkesítő dolgokból, hogy ezen a hétem remélhetőleg már otthon is írhatom posztjaimat az új laptopomról, mobil nettel.

A végére pedig egy kicsit lelombozó hír, hogy elmegyek... elmegyek... egészen Dunaújvárosig, hogy az év második felét a lakosság szolgálatába állva, autópályát építsek. Már most utálom az egészet, bár még mindig közelebb van, mint Norvégia.

Kisdobos ahol tud...

Egyébként most segítés címen jó pasikat vadászok a neten. Igen pihentető feladat az aszfaltok alkalmasságiainak elkészítése után. És főleg eye-candy.

Várok még neveket, hogy szerintetek ki üti meg az eye-candy mércét! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ilyen kis nyenyenyunyákat, mint Jesse Spancer lehajítom a Tajgetosztól!)

Egy kis harapnivaló

Tegnap meg kellett állapítanom, hogy szeretem a Mentalistát. Bár tény, hogy jobban szeretném, ha olyan bunkó lenne, mint Dr. Ház. A hátbaveregetősen fikázódás sosem volt az én stílusom, akkor már inkább legyen kőkeményen vérbunkó, mint szelíd faszfej. Különben is milyen az, ha valaki szelíd faszfej? Gyanítom olyan lehet, mint fokhagymás cukorka... Szóval szeretném ha Patrick Jane egy igazi megmondós seggfej lenne, amolyan Dr. House-féle szarkasztikus és cinikus beszólásokkal. Akkor jobban szeretném, asszem. Lehet nem én vagyok a célcsoport, sokkal inkább valószínű, hogy a 40 éves meg nem értett szingliket varázsolja el Simon Baker sármja. Bár meg kell hagyni jól áll a seggén az öltönynadrág. Egyenesen harapnivaló.

Gyalog galopp

"Senki sem számít a spanyol inkvizícióra..."

Mindig gyors

Annyira nincs időm, hogy legszívesebben 48 órásra változtatnám a napokat. Nincs időm blogot írni, megválaszolatlan mélek tömkelege vár a boxban. Közben pedig aludni is kéne, ami a folyamatos köhögésektől nem megy. Már az összes létező köhögéscsillapítót kipróbáltam kezdve a hagymateától a Radiponig. Gyakorlatilag csak a ráolvasást nem próbáltam, de lehet az sem hatna.

Hétvégente meg nyűzsgök, mindig jön valaki, mindig van program. Nincs időm sajnálni magam, igaz mosni sincs. Nem vagyok összeszedett, úgy szeretnék aludni. Olyan frankó ágyam van, nagy és kényelmes. Aludni akarok és 48 órát. Valaki állítsa meg a napokat, túl gyorsak nekem.

Gyorsat, hosszút

Le vagyok maradva blog írással, mint a borravaló. Mentségemre legyen szólva, hogy (szerencsére) sok a munkám és még beteg is vagyok. Így most írok egy hosszú, zanzás bejegyzést kezdve onnantól, hogy múlt hét pénteken megvettem a bútorokat.

Szóval pénteken voltunk az Ikeában, ahol vettünk nekem ágyat és polcot, meg anyának még egy polcot, amivel nem is volt semmi baj. A kiállított darabok gyönyörűek voltak, mi meg elégedettek, csak a bútor önkiszolgálónál szisszentünk fel, mert kiderült, hogy a csinos bútordarabok kurva nehezek. Pontosabban az ágyam 3 kilóval nyomott többet, mint én magam. Nagy nehezen rápakoltuk a tolira, onnan pedig szépen belogisztikáztuk a tankba. Csak a ház előtt döbbentünk rá, hogy bizony a bútorokat fel is kell vinni a negyedikre. Azt hiszem ez volt a pont, amikor kirázott a hideg és már előre hányingerem volt. Aztán szerencsésen belefutottunk Marciba, akit az Isten (Allah, Buddha, Legfelsőbb Lény) küldött, és aki olyan erős volt, hogy két doboz hiján mindet egyedül cipelte fel hozzám. Szóval mégis csak be kell szereznem egy pasit, legalább az Ikeás vásárlások idejére, mert egyedül tutira nem boldogultam volna.

Ez volt pénteken, szombaton meg munka, amikor is megszállt minket a főnökünk, így reggel 7-től 10 óráig mindenki pánikba esve rohangált a telepen, néha összefutottunk, hogy kétségbeesett pillantásokkal kérdezzük egymástól: elment már? elment már? Végül sikerült 2-kor lelépnem, mert vártak otthon a bútorok, amiket lehetőleg fél 6-ra össze kellett volna állítanom, mert vendégeket vártam. Pontosabban Jevát és Gridelt, aki épp betöltötte a 17 életévét. Szóval ünnepelni kellett, de ahoz minimum a polcot össze kellett volna rakni. Neki is álltam, de nem volt kapácsom, meg béna voltam és szétütöttem a kezem. Szerencsére jött a felmentő sereg, aki ügyesen összeállította az polcot és az ágyat, én meg roham tempóba pakoltam és rendezkedtem, hogy 7 órára puccba várja a vendégeket a pecó.

Aztán megérkeztek a lányok, móka és kacagás, brainstorming és pálinka, meg krokodil. Jó este volt, tényleg. Kár, hogy most majd jönnek a futamok és nem tudunk olyan könnyedén közös programokat szervezni. Vasárnap pedig felugrott hozzám Macesz, aki elhozta az Írországban készült képeket és ettünk palacsintát. Zsu pedig cserben hagyott minket, mert inkább NAGY beszélgetést folytatott a pasijával, sem mint velünk palacsintázott volna. Kriszt pedig egyszerűen nem lehet utolérni, de ezt már megszokhattuk.

És megint beteg vagyok, köhögök, mint az állat. Gyakorlatilag az összes laktózmentes, vény nélkül kapható köptetőt és köhögés csillapítótt kipróbáltam már, de nem használt. Lehet el kéne mennem dokihoz. De nincs nagyon időm rá, mert most is rohanok aszfaltot keverni, nah, csá!

Szia Kicsilány!

New baby

Örömmel jelentem, hogy megszületett az unokahugim kislánya. Így a Nagyikánk most már visszavonhatatlanul is Dédi lett, én meg büszke nagynéni, vagy valami ilyesmi. Öröm és boldogság.

Ajánló

Kutyásoknak mutatom, ezt. Nagyon csinos nyakörveket és pórázokat készítenek, akár egyedi elképzelés szerint is. És most menhelyes, örökbefogadott kutyik 10% kedvezmény kapnak. Azt hiszem Plüsskutya is kap egy lila pöttyös nyakörvet húsvétra.

Pokemon-negro

Éjszakai köhögésben való megfulladásomat negróval próbáltam csillapítani. Feküdtem az ágyba, koncentráltam, hogy ne köhögjek, miközben negrót szopogattam. Közben azon gondolkodtam, hogy volt régen a Makk Marciban egy olyan rész, mikor a kisgyerek cukrot szopogatott az éjszaka közepén (mint én) és szemléletesen mutatták, ahogyan a cukorka ráolvad a kissrác fogára. Teljesen ellepi a nyákos cukormáz az egész fogat, miközben lassan lebontja azt, mert ugye a kisfiú a cukorka elfogyasztása után nem rohant azonnal fogat mosni (én sem). A fog pedig lassan feloldódott a cukortól és el kellett mennie a fogorvoshoz, ahol a doktor bácsi megintette Petikét (a régi szocreál kisfilmekben a kisfiúk jelemzően mindig Petikék voltak, a kislányok pedig Marikák, vagy Zsuzsikák), hogy legközelebb cukorka fogyasztás után mosson fogat.

Aztán az is eszembe jutott, hogy leadhatnák újból a Makk Marcikat, mert tök jók voltak és tanulságosak, mint a Cica és a Kutya, akik a kresz rejtelmeibe próbálták beavatni a nagyérdeműt. És ha a mai gyerekek gáznak találnák a bábfilmet meg lehetne rajzolni őket 3D-ben, csak könyörgöm, ne a Kis Vuk stábja csinálja, mert az büntet. Aztán rájöttem, hogy a mai gyerekek azt sem szeretnék, mert nincs benne akció, ezért lehet, hogy át kéne alakítani őket pokemon Makk Marcivá, zöld lézeres szemekkel, mint az MTV Bambija. Így simán leszedné a cukormázas nyákot a fogról. Mikor eljutottam idáig, akkor rájöttem, hogy ez sem jó, mert minden gyerek zöld lézeres szemű pokemon Makk Marcit követelne az anyjától fogkefe helyett, szóval oda lenne a kisfilm oktató jellege. A felnőttek egyébként is utálnák és azt mondanák, hogy a régi Makk Marcit akarják, mert zöld lézeres szemű pokemon Makk Marci gáz.

Fél-testvér, fél-elem

4 év után megint van egy halvány kapcsolatom a nővéremmel. Most ott tartunk, hogy méleket irogatunk egymásnak. Két felnőtt ember beszélget. Én csak nem akarom, hogy megint vesztesként távozzak ebből a kapcsolatból. Erre igazán semmi szükségem. Félek.

Zanza

Arcüreggyulladás. Másfél hét kényszerszünet. Akár jó is lehetett volna. Volna. De kezdem az elején.

Az van, hogy arcüreggyulladás, akkor rögtön antibiotikum, aminek a 90%-ra allergiás vagyok a laktóz miatt, a maradék 10% pedig vagy nem hat már, vagy előjön a bőrallergiám. Sajnos mindkét opció összejött. Az antibiotikum nem hatott, így még most is beteg vagyok, fáj a fejem, nyom az arcom és néha belefulladok a saját... ehhh... mindegy is. Aztán persze az ekcémás bőrkiütések, amitől tisztára megvadulok és úgy érzem nem tudok uralkodni fölötte, legszívesebben letépném a bőrömet és üvöltenék, de inkább beülök egy kamillás fürdőbe és várom, hogy kicsit enyhüljön. Persze nem enyhül, amitől fáradt leszek és kiálhatatlan. Testemen pöttyök, dudrok és sebek, jajjj... mamám, csak egy kicsit kéne megvakarni... Gyűlölöm az antibiotikumokat.

Közben volt festés is, mert fejemben lejátszódott a gondolat, hogy mikor máskor, ha most nem. Most vagy soha. Lázasan kentem a falat, ami nem akart zöld lenni. A narancssárga folyton átlátszott rajta és a glettelésem is kiakasztóan csúnya lett, mintha valaki ráköpött volna a falra és megszáradt. Háromszor kentem újra mire olyan zöld lett, mint a könyvben. Mert professzionálisan megtervezett falfestés volt, könyvből kinézett és megválogatott színekkel. Kár, hogy igazából nem olyan lett, mint képzeltem. Átrendeztem a szobát is, lehet, hogy nem előnyére, de ez majd egy külön poszt lesz, amolyan előtte és utána képekkel, hogy tudjatok hányni ti is sugárban. Bár szerinte nem lett rossz, és tudom, hogy nála a nem rossz, az igazából jó, sőt kiváló. Így akár büszke is lehetnék, főleg a rikító citromsárga konyhára, mert az igazán jól néz ki, kár hogy a glettelés ott is trágya.

Aztán néztem még házakat is, mert válságban a legjobb befektetés az arany és az ingatlan. Az arany sosem vonzott, viszont családi házat akarok, lehetőleg az a szép nagyot az arborétum mellett. Szerintem nem kérek sokat, és oda szülhetnék vagy 20 gyereket és soha sem találnám meg melyik bőg, mert akkora. És beszerezhetnék egy hatalmas kutyát, aki Plüss testőre lehetne és őriznék együtt a házat, amig én a bőgő gyereket keresném a házban. Szerintem tökéletes lenne.

A tökéletesről pedig eszembe jutott, hogy pénteken a plázában megláttam a tökéletes férfit. Azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az a pasi kell nekem. Szóval ha magadra ismersz te szürke pólós, farmergatyós, Conversszes csukás, kicsit hosszú hajú fiú, aki a haverjaival kajáltál, akkor írj. Tudod én vagyok a félig rózsaszín hajú csaj, aki annyira bámult.

Most viszon back to the work. Kár, hogy folyik az orrom és fáj a fejem. Nem leszek túl hatékony ma... izé... a héten.

Anonim Extreme Hairstyleholic Club

Rézangyal vagyok (Szeeervusz Rééézangyal!), 31 éves, extrém frizurafüggő. A hajam egyik fele most pink... Imádom. (Vezessék ki! Vezessék ki!)

Elkapott

Jesszus, mennyit nyaffogtam az utóbbi hetekben azért, hogy elkaphassam a náthát és otthon heverészek. Aztán amint szóba került, hogy jövő héten szabira mennék, azonnal meg is kaparta a torkom. Ilyen az én szerencsém. Viszont, hogy pozítiv legyek, így megmarad a szabim. Hahhh... megyek haza heverészni, pá.

Kérdések

Úgy szeretném ha valaki végre fényt derítene dilemámra. Miért van az, hogy ha elmesélem valakinek, hogy tök boldog vagyok, elégedett az élettel. Akkor ha férfi azt gondolja: aha, egy baszatlan picsa. Ha nő, akkor meg azt, hogy: hülye kis kurva, megjátsza magát. Majd mindketten megkérdezik, hogy is van az, hogy nincs rendes párkapcsolatom? Miért van az, hogy ha férfi lennék simán elhinnék, hogy imádom az életemet?

Miért van az, ha elmesélem az életemet, azokat a dolgokat amikre büszke vagyok, az álmaimat, amiket tervezek. Akkor a férfiak simán azt gondolják róla: hülye kis picsa, ennek sem lehet aztán kedvére tenni. A nő pedig ezt: szánalmas kis kurva, teper előre, ahelyett, hogy megállapodna és gyereket szülne. Miért van az, hogy ha férfi lennék a haverjaim igazi tökös csávónak gondolnának és megveregetnék a vállamat? A nők pedig sóhajtanának: micsoda kreatív, izgalmas személyiség.

Baj az, hogy kergetem az álmaim, hogy senki szerint nem vagyok boldog és szép lassan megmérgezem az életemet az örökös nyugtalanságommal. Kezdem megint azt érezni, hogy nincs előre, mert az embereknek furcsa az, ha valaki azt mondja boldog a jelenlegi életében. Cselszővést és hazugságot gyanítanak mögötte és rendre megkérdezik: úgy is boldog vagy, hogy nincs melletted pasi? Mintha egy nő csak akkor lehetne boldog, ha párkapcsolatban él. Egy nő csak akkor lehet nő, ha van mellette valaki? Én nem lehetek egy egész ember, anélkül, hogy együtt éljek valakivel? Miért, miért, miért? Erre válaszoljon valaki.

Helló, mizú?

Az milyen gáz már, hogy kutyafutában úgy kapom fel a céges telefont, hogy: helló, mizú. Aztán csodálkozom, hogy a környezetvédelmi előadó csak kamillázik a vonal túlsó végén. Ennek ellenére végül csak sikerül elszállíttatnom a veszélyes hulladékot a telepről.

Plüsskutya Produkció

Még mielőtt elfelejtem, hetiplüss rovatunk bemutatja:

Jiiihá

Fejben posztolok, aztán jól elfelejtem vagy mire gép elé kerülök már nem érdekes. És fáradt is vagyok, meg mérges. És hülyeségeket csinálok halomra, mint például bent hagyom a telefonokat a melóban, aztán várom a csodát, hogy este hívjon, mint minden álló este már 6 éve. Aztán meg csodálkozom, hogy reggel tajtékzik a telefonba, hogy hol voltam és aggódott. Azért jó ha valaki aggódik értem, mert így már annyira nem is fáj, hogy az anyámmal soha nem beszélgettem. Még jó, hogy vannak barátaim, akiknek lehet sírni. Még jó, hogy megvígasztalnak, majd együtt röhögünk. Alapjáraton jó az életem, kár, hogy mostanában becsúsznak a norvég emlékeim, mint valami otromba esőfelhő, és eltakarja a napot. Pedig olyan szépen haladok. Lehet mégis kell nekem egy pszichológus.

- Doktor úr/nő, magának vannak esőfelhői?

Nahát

Fel lettem kérve egy diplomamunkához külsős konzulensnek. Igazán meg vagyok hatva.

Prof. Dr. Rézangyal

Nincs tanulság

A jópasi a középsuliból - akibe minden lány szerelmes volt (én is) - egy 2 éves tündér kislány apukája, jelenleg Thaiföldön él bájos feleségével. A jónő az osztályból - akibe minden srác szerelmes volt - muzulmán, Németországban él terrorista kinézetű férjével.

Konklúzió nincs.

Szombat, vasárnap

Meglepődve figyelem, hogy az utóbbi időben hétvégéimet rendre házon kívül töltöm. Igazából már péntek este elkezdődik a móka, kacagás, mert mint tudjuk a péntek a "dugónap", már ha valaki nem tudná. Most ugyan erről szó sem volt, de így legalább traccspartit tarthattunk a csajokkal. Megtudtam, hogy a perzsa horoszkóp szerint "korona" vagyok, ami azt jelenti, hogy sok pénzem van és főnök vagyok. Így már csak arra kéne rájönnöm, hogy hol csúszhatott ennyire félre az életem.

Szombaton Solnál voltam, aki befogott munkára. Fát cipeltem és tettem szép sorba. Plüsskutya meg csak bambult, nem tudta mire vélni a dolgot. Mondtam is neki, hogy most lesse el a technikákat, mert ha kertes házba költözünk ez az ő dolga lesz. Majd inkább megmutatta Sütinek hogyan kéne házat őrizni. Később befutotta Sziszáék is, Süti nevelő szülei. Akik boldogan konstatálták, hogy Süti lassan eléri a felnőtt kort. Majd beindult a női csivitelés, amitől Z. kiszaladt a kertbe Sütizni kicsit. Mi pedig az ablakból lestük, ahogy Z. mint komoly apa figura próbálja Sütit nevelni. Sokra nem ment vele, viszont lettek a hátán is sáros mancs nyomok. Aztán még beszéltünk a Gyűrűk Uráról, mert mindhárman fanok vagyunk. Szisza szájából pedig elhangzott a "lepipantani" szó, amit hangos kacagás követett.

Durván sötét volt mikor leereszkedtem a hegyről, Sziszáék hamarabb leléptek. Sollal mi még lelkiztünk egy kicsit. Az élet értelmére még mindig nem jöttünk rá, de lehet, hogy nyomon vagyunk.

Vasárnap muszáj volt már egy kicsit rendet vágni a lakásba, mert a mosnivaló már szinte kifolyt a mosógépből, a szőnyeg meg nem látszott ki Plüsskutya szőrétől. Miután sikerült rendet tenni, Obiba kellett menni, mert kiégett a fürdőben a lámpa. Meg bevásárolni, meg anyához ebédre, majd haza teregetni és újból mosni és mosogatni és... és... aztán csak azt vettem észre, hogy este van, én meg fáradt vagyok, mint a dög és alig várom, hogy hétfő legyen és pihenjek egyet a munkahelyemen.

Fák

Lelkileg toprony vagyok és mivel ez egy egoblog ezért itt sírom el bánatom. Igaz a picológusomnak (Macesz) már elsírtam a bánatom, de sajnos ő sem tudott semmi ötlettel szolgálni. Így most tipródok.

A problémám nem újkeletű, igazából ha megnyugszom egész jól elvagyok vele. Csak az a baj, hogy újból és újból előjön, mint valami gennyes, fekélyes kiütés, ami nem gyógyul be sosem.

Az van, hogy én nem beszélgetek anyával. Vagyis ő nem beszélget velem. Vagyis ő beszél, de nem beszélgett. Lásd alább. Így aztán bennem egy idő után felgyűlik a sok kibeszéletlen dolog, ami hónapokon keresztül rakódik és hánykódik bennem. Aztán megpróbálom ezeket elmondani, de nem sikerül, mert beszél, beszél, beszél és ha van egy hangyányi szünet, akkor biztos lehetsz benne, hogy csak levegőt vett és másodperceken belül folytatja. Vagy ha mégsem, akkor néz rám várakozóan, én pedig tudom, hogy ilyenkor arra vár, hogy valamit fűzzek hozzá, mint pl.: "aha, ez szuper", "nahát, tényleg?" vagy "komolyan mondod?". De semmi olyat, hogy "képzeld velem az történt, hogy...". Mert ha mégis megpróbálok ilyesfajta "merényletet" elkövetni ellene, akkor összevonja a szemöldökét, kérdőjelek a tekintetében, aztán folytatja ott, ahol abbahagyta. Ha esetleg jó kedvében van, odaszúr egy "ahát", majd folytatja.

Most éppen ott tartunk, hogy menetrendszerűen kiakadtam, ő pedig sírva fakadt a kiakadásomon, majd azt találta mondani, hogy: "de hát tudod, hogy ilyen vagyok". És ezzel szerinte a téma le is van zárva. Én pedig hallgatok és tipródom. Ha megpróbálom neki elmagyarázni a helyzetet, kiakad, sír. Ha nem firtatom az egészet, szuper jó barátnők vagyunk.

Patt helyzet. Nincs előrelépés. A kegyelemdöfést Marcsi adta meg egy esti kutyasétáltatás alatt, mikor is megkérdezte tőlem, hogy gyerekkoromban beszélgettem e anyuval. Nem tudtam rá válaszolni, vagyis tudtam volna, de ... Végül végigbőgtem egy egész éjszakát, mert rá kellett jönnöm, hogy soha életemben nem beszélgettem még őszintén a dolgaimról, a problémáimról az anyámmal. Úgy éreztem ő egy elérhetetlen valaki, aki főz, most, takarít, dolgozik, vigyázz rám, örökké fáradt és ideges, ezért aztán nem kell neki még az is, hogy tarktáljam a hülye kis piszlicsáré gyerekes dolgaimmal. Egyszerűen nem alakult ki köztünk a kommunikáció. Az anyám természetesnek veszi, hogy egyedül is megoldom a problémáimat és nem beszélek róla, mivel soha nem beszéltünk.

És most itt ülök nyakig a szószban. Nincs anyám, akivel beszélhetnék, nincs apám, aki a piának hála azt is elfelejtette már, hogy a világon vagyok. Bakker, csoda ezek után, hogy értelmes ember lettem.

Plüsskutya Produkció

Plüsskutya Promotion Company presents: Plüsskutya a hóban

Játék

Újabb őrület a blogokon. Ezúttal Sziszától lestem el az ötletet. A lényege:

1. menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.

2. ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.

3. végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.

4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt.

A Place des Victoires első bemutakozó albuma, a They pass no criticism... Stílusát tekintve francia-angol dallamos rock, némi folk beütéssel.

Az albumon található dalok listája:

1. Drink the wild air
2. Life's small joys
3. Your duty without pain
4. They pass no criticisms
5. Shady nook
6. Hi, Mom!
7. Always justice
8. Equal partnership
9. Give 100 percent
10. Everlasting present

Beszélgetés

Az én anyám képtelen a beszélgetésre, ő csak beszél, de nem beszélget. Ezzel sikerült tegnap megint szembesülnöm, amikor azt mondta a szombaton szerkesztett ezüstgyűrűre, hogy: "aha, szép... mondtam már, hogy a Klári néni... bla-bla-bla... stb. Vasárnap este miután hazajött a kirándulásból, otthon egy gyönyörű szép bevásárlókosár fogadta (az a vászon, aluminium kerettel, amit a Home Desing-ba 10 ezerért vesztegetnek), amire képes volt csak annyit kinyögni, hogy: "kösz, szép... meséltem, hogy a Moci (a macska) megint... bla-bla-bla... stb.

Nem várom el tőle, hogy minden meglepetésért a nyakamba boruljon, de szeretném, ha kimutatná végre, hogy figyel rám, érdekli amiket csinálok és támogat. Azt hittem, hogy Norvégia után némileg változni fog a helyzet, de nem változott semmit. Az anyámat jobban érdekli Klári néni, a macska és a bulvár, mint a saját lánya.

Vasárnap

Persze megint korán keltem, mert a lakás romokban, délután pedig vendégek jönnek. Így takarítottam, mosogattam és mostam. Meg elrohantam a plázába, ahol Macesszel végigtúrtuk a bizsust, mert Zsu-nak vadásztunk fülbevalót névnapi meglepetésnek. Aztán bekukkantottunk a Libribe (ahol egyébként akció van: ha veszel 3 könyvet a legolcsóbbat ingyen elviheted), ahol megpróbáltuk behatárolni Zsu izlését. Így okosabbak lettünk azzal, hogy a Bikát a harmónia, az Ikreket a jóga, az Oroszlánokat a fokhagymatabletta gyógyíthatja meg. Végül inkább Szendi Gábor Isten az agyban könyvét választottuk, csak mert.

Délután pedig palacsintát sütöttem, mikor betoppantak a csajok és utána móka és kacagás, mi több röhögés. A szomszéd meg néha fúrt, olyankor megijedtünk, majd röhögtünk magunkon. Mint a cipősnél, mikor papucsokat nézegettünk. Zseniálisan tudjuk adni a hülyét így hárman. Igazán üdítően szőkék tudunk lenni. Majd megegyeztünk, hogy ezentúl hetente mindig másnál verünk tanyát, mert így igazságos. Nem mintha engem zavarna a hetente-két hetente rendezett traccsparty nálam.

Szombat

Szombaton jó korán keltem, mert fel kellett mennem a nagyvárosba, de előtte még beugrottam Solhoz, aki csatlakozott hozzám. Ő az én saját GPS-em, mert olyan frankón el tud tájékozodni a kinyomtatott útvonalterveken, ahogyan én nem. Pl. szentül meg voltam győzödve végig, hogy rossz felé megyünk, aztán amikor ott álltam az Aladár utcában jöttem rá, hogy frankón odataláltam. Fél 10-kor kezdődött az ezüst tanfolyam, ami remek volt, bár béna voltam, de nagyon. Csináltam egy nagyon szép medált és egy hihetetlenül ronda gyűrűt. Ami elsőre igazából nem is rossz, bár így nem volt meg a kellő sikerélmény. Ennek ellenére látom benne a jövőt, sőt menni fogok még tanfolyamukra, mert akarok (érted? Akarok) ékszereket csinálni, ötleteseket és szépeket. Egyenlőre azonban szeretném kifesteni a lakást zöldre és venni egy polcot és egy ágyat, amiből nem esnek ki az ágydeszkák. És már megint tovább gondoltam azt ami nincs, igazán jó lenne, ha megtanulnék végre a földön járni... meg ezüst ékszereket csinálni, kifesteni a lakást, gyereket szülni és házat venni, meg kocsit és elmenni nyaralni... meg ilyenek.

Torkos Csütörtök

26-án Torkos Csütörtök lesz. Menjetek falatozni fél áron. Szerintem kihagyhatatlan. Tavaly mákunk volt, mert egyes vendéglőkben meghosszabították az akciót, így fordulhatott elő, hogy csütörtökön Anyával pizzáztam, pénteken pedig a barátaimmal vacsoráztam. Érdemes már most lefoglalni a helyeket, mert tumultus várható. Az éttermek listája és minden, amit az akcióval kapcsolatban tudni akarsz, megtalálható itt.

21 gramm

Szeretnék írni egy posztot, jó hosszút, terjedelmest. Olyat, amit később is jó visszaolvasni. A baj csak annyi, hogy jelen pillanatban nem foglalkoztatnak a jó hosszú, terjedelmes posztok. A holnapi ezüstműves foglalkozás érdekel, a hó, ami odakint van és Plüsskutya. Sekélyes vagyok és sivár.

Nem, igazából tudom, hogy egyik sem, de most nem vagyok képes ezt megmutatni. És persze azon is gondolkodom, amit Confessor írt. Hogy mennyire vagy az a blog, amit írsz. Mondjuk egy kicsit. Olyan 30 %-ban, asszem. És a maradék 70? Azt sem direkt rejtegetem. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy bárki kiváncsi lenne a lelki életemre és vívódásamira (még én magam sem). Leírhatnám, hogy kivel dugtam és mikor. Vagy kinek mely beszólásától másztam falra. Vagy, hogy szerintem jó illatú a kutyám talpa. Tényleg leírhatnám, de senkit sem érdekelne. Pedig pont ezek az apróságok, ki nem mondott gondolatok, vívódások és érzések azok, amitől az vagyok, aki. Ez a 70%. Ez vagyok én.

Dicskevés

Jevának hétvégén szülinapja volt, amit megünnepeltünk jól. Szusival, mert azt kérte. A szusit én csináltam, terítettem a rizst, tekercseltem és minden szerénység nélkül állíthatom, hogy szemet gyönyörködtetőek lettek. Ilyenek:

Újra

Átköltöztem, megújultam. Egyenlőre tetszik. Most örülés van és heppi. Megyek és megosztom mindenkivel.

Még mindig nem

Tegnap csajos dolgok helyett koporsókról és urnákról beszélgettünk. Még mindig nem hiszem el, hogy ez veled történik.

Nem

Az utolsó pillanatig hittem...

Asszociáló

Ciczától kaptam, de már az összes általam ismert embernél járt, vagy fel lettek kérve, de még nem írtak. Ezért én nem adom tovább, vagyis de. Olyasformán, hogy vegye, vigye aki akarja.
Egyébként szégyenlem, de nekem csak ennyi jutott eszembe:
Puliszka: kistermetű, ősi magyar kutyafajta, a pulival rokon, bár annál jóval kisebb. Régebben rágcsálók írtására használták, manapság öleb. (Plüsskutya pl. simán lehetne puliszka.)
Esztergál/ás: Régi gyerekjáték, amit egy búgúcsigához hasoló pörgettyűvel és botokkal játszottak. A pörgettyűt megpörgették és botokkal egymás felé lökdösték. Akinél megállt az veszített.
Talicska: Magas alkoholtartalmú gabonából erjesztett itóka. Hungarikum, mint a pálinka. "Ide nekem egy talicskát!"
Abrosz: Vas megyei népviselet. Az lányok, asszonyok hordták, sokrétű alsószoknyáikra egy díszes abroszt húztak.
Bakancs: Csótányhoz hasoló rovar, ami ha megijed ragacsos váladékot enged ki magából.
Lárva: Gusztustalan fekélyes kiütés.

Tegnap este még eszembe jutott, hogy nálam a
perkáta: Agyagból készült edény. Öblös, kancsó formájú.
viola: Fúvós hangszer.

Festés

A visszakapott áramdíjból festéket veszek és gipszet. Ki fogom festeni a kecót. És normálisan leglettelni. Most lassan fogok haladni, türelmesen. Minden huplit kijavítok. Kifestek szalmasárgára, áttologatom a bútorokat és boldog leszek, tudom.

Torna

Aki szerint a pilates csak valami vékonyka torna, az vagy hazudik, vagy soha életében nem volt pilatesen.
(Réz sajgó izmai vagyok)

Túl sokat

Tegnap óta fájó sebként ragadt bennem Plüsskutya és az állólámpa említése. Azóta is egyfolytában ezen gondolkodom. És minnél többet gondolkodom, annál inkább rosszulesik.

Bahhh...

Meg lettem dicsérve, mármint a vérem. Vagyis az eredményem. Szóval egészséges vagyok, mint a makk. Leszámítva azt, hogy bármilyen emésztés segítő pirulát próbált felírni mindben volt laktóz. Emésztéssegítőben, laktóz. Vicces. (Nem, igazából egy cseppet sem az.)

Engedve a nyomásnak

A stat szerint Ty Pennington neve a hívószó, melyre gyűl a vad. Volt aki a feleségét akarta nálam megnézni, illetve csak úgy rám kattintott a messzi USA-ból, mert engem dobott ki a gugli. Igazából el tudom képzelni, amint több száz (igen, ekkora nagyságrendről beszélünk) nyálcsorgató nőnemű egyed Ty Pennington után keres a neten - én ezt igazán meg tudom érteni, de komolyan - aztán nálam köt ki, ahol nincs semmi, csak egy youtube-os link, meg pár odavetett szó magyarul, amit minden bizonnyal képtelenek elovasni. Szóval csak azt akarom írni, hogy engem ez a dolog mélyen megérintett, hogy az USA-ból... és ilyen sokan... és inkább beteszek egy képet, csak, hogy megnyugodjanak a kedélyek. (Nem mellesleg Ty Pennington csupasz mellkasa engem is sokkal inkább lázba hoz, mint a bitumen, amit le kéne penterálnom.)
Ty Pennington seems to be the call of wilds. There are people looking for his wife, others from the far USA click on me just for being one of the hits of Google. I can imagine the hunderds - yes, I meantioned hundreds because that is how much they are - of feverish women looking for Ty Pennington on the internet - I can understand them for sure - then finding my blog where there is nothing, nothing about Ty just a link to youtube, and some words in Hungarian, meaningless for them. What I want to say is that I am deeply touched by the high amount of hits, and from the USA, so now I want to publish a photo about Ty Pennington to pour oil on troubled waters. (By the way the naked chest of Ty Pennington throws me into fever rather than the bitumen I should care about right now at work.)

(A forditásért köszönet Jevának.)

Gondolkodom, tehát...

Egyébként szerintem agydaganatom van és meg fogok halni. De ez nem akadályozott meg abban, hogy vegyek egy pulcsit és egy aranyos pólót. Illetve, hogy alternatív fűtési rendszereken gondolkozzam a leendő kertesházam melegítésére.
Igen, megint a terveimmel manipulálok. A, B, C és D terv, helló!

Vérem

Elfelejtettem megírni, hogy jó a vérem. Viszont még mindig kijön belőlem a főtt étel, így szendvicseken, csokis kenyéren és ropin élek. Meg narancson és répán. Plüsskutya egyébként imádja a nyers répát, nekem meg nincs szívem elmondani neki, hogy az nem velős csont hiába ropog ugyanúgy.

Van nékem...

... egy gyönyörű ezüst nyakláncom. Most vettem és muszáj róla posztot írnom, mert szép és tök jól áll. Két soros és szépséges. Meg vagyok elégedve magammal is és a lánccal is. Pedig ma nem így kezdtem a napot, hanem vérvétellel, ezért muszáj volt kompenzálnom, így a lánc pont jókor jött.

Még mindig Chris Cornell

Lassan rá kell jönnöm, hogy rajtam kívül senkit sem érdekelnek azok a zenék, amiket kirakok. De ez az én blogom, így senki sem gátol meg, hogy zenéket rakjak ki. Viszont lehet, hogy be kéne vezetnem a zenékre kötelező kommentelni paktumot, mert nekem fontos a visszajelzés. De az is lehet, hogy ma nyűgösebb vagyok a kelleténél és kicsit rosszul reagálok, ha számomra fontos dolgok kommentek nélkül maradnak. Ez olyan lehet, mit a Gerald Buttleres dolog. De itt most tényleg példákkal is demonstráltam Chris Cornellt, szóval nem mondhatjátok, hogy nem ismeritek. Fületek pedig van, hogy eldöntsétek melyik jó, melyik rossz.
Oké, abbahagytam. Igazából az bánt, hogy a férfias férfiak is vinnyogó nyunnyokká alakulnak. Hová tart ez a világ?!

Zenekurva

Szeretnék hangot adni felháborodásomnak. Chris Cornell elkurvult. Nyomi, vinnyogó popsztárocska lett a vad és érzéki hangú rockerből. Chris Cornell egy kurva. Pfejjj...
Figyeljetek, mutatom:
Before:

After:

Helyzetjelentés

Fáradt vagyok, de ez jóleső fáradság. Olyan, mint amit egy tök jó hétvége után érzel.
Szombaton gyors nagybevásárlást tartottam, beszereztem olyan nélkülözhetetlen dolgokat (alapvető élelmiszer, helló!), mint virágföld, virágcserép és fogpor. Meg persze kaját is, így megint értelmet nyert, hogy minek is van az a szekrény a konyhába, aminek csak akkor van világítása, ha kinyitod az ajtaját.
Aztán este jöttek a csajok, akik bevetették magukat a kanapéra, csicseregtek, ruhákat válogattak, vigyorogtak. Majd előkerültek a társasjátékok és bár kevesett játszottuk, azért szuper volt. Utána dvd-t néztünk, mikor aztán Jeva szépen bealudt, mi még a hugival bevállaltuk a Sötét lovagot, aminek hajnal 3-kor lett vége. És ahogy az lenni szokott Jeva akkor ébredt fel, így még kicsit dumáltunk elalvás előtt.
Reggel Plüss ébresztett minket, akinek már sürgös volt a dolog. Utána piknik jellegű reggelizést csaptunk, majd játszottunk még egy kört az egyik társassal. Kedden pedig szépen hazafuvarozom a csajok pakkjait.
Ma pedig az Anyukámat viszem a fodrászomhoz. Ha neki is csinál valami klassz frizurát, akkor esküszöm terjeszteni fogom az igét, hogy csak hozzá menjen mindenki.

Hónap kedvence

Január hónap Kt Tunstall-é. Enjoy.

Utálom a szelet

Megkaptam a tájékoztatót, ami aztán nem tetszett, és hiába olvasgattam utána, akkor sem fogott meg. Aztán pedig viharosan betódult az agyamba, hogy tavasszal festeni akarok, meg új ágy és szekrény, amit az Ikejában sem két forintért árulnak. És szeretnék egy laptopot is. Így most küzdök a materiális és a mentális vágyaimmal. Kérdés, hogy melyikük győzedelmeskedik. Bár igazából nem kérdés, hiszen el van döntve. A fejemben már gigászi maratonként tegnap óta tartanak a csaták. A materiális vágyak győznak, hiába írok listát, pro és kontra by Lorelai. Szóval a tanulás kicsit elnapolva, vagyis átcsúsztatva az év második felére, esetleg jövő ilyenkorra. Addig új iskola, új tanfolyam keresése, amíg rá nem találok a nekem szimpatikusabbra. Mert kell az nekem, hogy jókedvvel (bőséggel) menjek iskolába, itt meg nincs. Különben meg olyan keserű volt a tájékoztató, mint a torkon akadt algopyrin. Gondoltam is rá, hogy írok nekik egy mélt, hogy a tájékoztatójuknak hála örökre elvették a kedvem a tanulástól. Aztán persze nem tettem, mert nem tudnám szavakban leírni neki azt, hogy utáltam az egész reklám szöveget és a piros-narancssárga lógót és hozzá a keserű utóízt.
A lényeg igazából az, hogy festés, ágy, szekrény, laptop és tanulás. Ez várható az új évre. Most pedig leginkább csak azt várom, hogy elmúljon a migrénem.

Ez van

Kértem egy tájékoztatót, aztán majd meglátom. Végülis 180 ezer forintról van szó. Kurta sok pénz. De tanulni akarok és már olyan régóta tetszik. 2009 a tanulás éve meg az elengedésé. Lehet, hogy meg kell tanulnom elengedni a vágyaimat. Mindegy, még kapirgálok, hátha.

Egyébként pedig a főutak tegnap is járhatóak voltak, egyedül a ház elé beparkolással voltak problémáim, mert ott nem volt felsózva a parkoló. Reggel pedig félelmetes volt a sok árokba borult kamion és a helyszínelő rendőrök között szlalomozni, de csúszás nélkül megúsztam, mert tank egy szuper kocsi, én meg türelmes sofőr vagyok.

A doki pedig vérvételre küldött, de majd csak jövő héten megyek el, mert addigra szedem össze a bátorságomat. Igazából nem, de a doki szerint nincs rákom és valószínüleg megmaradok.

Pimasz és szexi

Eddig azt irtam, hogy rövid. Tévedtem. Most rövid. Nagyon, nagyon rövid.

Extrem makeover home edition

Álmomban Ty Penningtonnal vitatkoztam arról, hogy szerintem egy 12 fős családnak kár 500 négyzetméteres házat építeni, mert képtelenek lesznek fenntartani. Hiszen a bemutatófilmjükben is elhangzott, hogy sokszor kajára sem tellik nekik. Most meg kapnak 500 négyzetmétert és 3 luxus autót, egy hónap múlva meg éhenhalnak.
Ty Pennington válasza csak ennyi volt: Welcome (home) to the real world Rézangyal!

Tanulni, tanulni, tanulni

Durván elkapott a "valamit tanulni kéne láz". Állítsatok meg! A végén még alumíniumkohász leszek vagy galvanizáló.

Vagy nem

Beteg vagyok. Vagy nem. Félig vagyok beteg. Vagy nem. Igazából már nem is tudom. Szombaton viszont nem tudtam elmenni a barátaimmal szórakozni, pedig megigértem és Hugit is sikerült így jól átvernem, de tényleg nem volt szándékos.
Igazából az van, hogy ha szilárd ételt eszem, akkor az néhány óra múlva simán kijön belőlem. Úgyhogy teát és ásványvizet iszom, meg kekszet eszem, mert akkor még nyerek plusz pár órát, hogy kijöjjön belőlem. Viszont nem soványodtam le, nem vagyok levert, nincs lázam. Szóval igazság szerint semmi bajom sincs, leszámítva azt, hogy szilveszter óta nem ettem egy jót. Gondolkodom rajta, hogy nem e laktóz. De a sima sültkrumplitól is rosszul leszek, pedig abban semmi tej nincs.
Szóval csütörtökön dokihoz megyek, aki majd megállapítja, hogy mi bajom van. (Feltehetőleg rákos vagyok és meg fogok halni.) Már most utálom az egész cirkuszt a vérvétellel és egyéb hülyeségekkel. És a hematológiát is utálom, mert ilyenkor mindig ott kötök ki és a hematológia nem egy móka, kacagás. Pfffej.

Test

Egyébként meg szerintem nem gáz, hogy folyamatosan csokis kenyeret zabálok. Igaz, hogy nő tőle a fenekem, de hát JLo óta tudjuk, hogy a nagy fenék szexi. A plusz kilók a mellemen is meglátszanak, bár erősen kétlem, hogy néhány csokis kenyértől bögyös-faros menyecske leszek. Csak gondoltam szólok.

Boldog lila

Határtalanul boldog vagyok. Tudom, hogy ő is az, és ez a lényeg. Meg az, hogy végre felvehetem a szépséges lila ruhámat szeptemberben.
Nagyon sok boldogságot!

Slicing Condor

Pont így néz ki Rézangyal cartoon heroes álruháját felöltve:

 

Szuperhősgenerátor

Zombik már pedig vannak

Most szembesültem kamaszkorom szerelmének újbóli felbukkanásával. Egész pontosan már 2007-ben felbukkant, én meg fáziskéséssel működöm. Szerencsére, mint majd minden kamaszkori szerelmem ez is plátói alapon működött. Szóval én odáig voltam a hangjától, a sármjától, és az egész férfias kisugárzásától. Ő pedig azt sem tudja, hogy a világon vagyok. (Egy tökéletes világban mindez másképp lenne.)

Aztán jöttek a drogok - mármint nála, nem nálam. És most újból felbukkant, hogy a hideg futkározzon tőle a hátamon. Egy zombi. Megáll az ész.

Romantika

- ... azt nem tudom, hogy van e most csaja, de azt tudom, hogy van egy gyereke. A felesége meghalt, mikor a kislány 7 hónapos volt. Úgyhogy most egyedül neveli...

- Milyen romantikus!

Arc

Azt nem is meséltem, hogy járt nálam Winston, aki vizuális szemszennyeződést kapott általam. Mert én soha sem állítottam azt, hogy jó nő lennék. Sőt. A jó nő imidzsemet punk frizurám sem segíti. El is mondom nektek, hogy hogyan is nézek ki, csak, hogy többet ne esettek abba a hibába, mint Winston.

Két színű punk frizurám van: piros, fekete. Én imádom és magasról letojom az olyan kritikákat, miszerint nem illik hozzám. Szerencsére azoknak az embereknek tetszik, akik valóban ismernek; nekem is tetszik, így aztán könnyebb le szarni azokat, akiknek igazából nem is adok a véleményükre.

Homlokom magas, arcom hosszúkás. Szemem keskeny, amit a szemüvegtől még kisebbnek tűnik. Ha nevetek a szemem összeszűkül és csak egy csík lesz belőle, mint Rene Zellwegernek. Orrom pisze, a teteje szabályszerű félgömb. Tipikus kisgyerek orr. Szám vastag, örökké mozog, akkor is ha nem beszélek, ugyanis nem tudok uralkodni az arcmimikámon. A felső fogsorom eláll, ez egy gyerekkori balesetnek köszönhető, amiben eltörtem az állam. Így, ha nevetek, vagy csak mosolygok rögtön szembesülsz egész felső fogsorommal, amitől erősen rágcsáló (egyesek szerint manó) kinézetem van.

Ezen kívül kicsi a mellem, nagy a seggem, és most éppen híztam 4 kilót, szóval kövér vagyok. Ne legyenek senkinek illúziói, nem az a fajta csaj vagyok, akibe első látásra bele lehetne szeretni. Egyesek szerint sokat dobna rajtam, ha szép hosszú hajam lenne, mint minden nőcis nőnek. Egyeseknek ezért azt üzenem, hogy volt szépséges hosszú hajam, ami mögé jól el lehetett bújni, így gyakorlatilag senki nem látott belőlem semmit csak egy nagy kupac hajat és egy vékonyka testet. Utáltam magam, utáltam a testem, utáltam a hajam.

A hajam most rövid, vagány. Én pedig imádom magam, imádom a testem, imádom a hajam. Ha azt mondod nem illik hozzám az új frizurám, csak nevetek rajtad és tudom, hogy nem ismersz. Szeretem magam, büszke vagyok magamra, a családomra, a barátaimra. Tisztában vagyok önmagammal, a vágyaimmal, a céljaimmal az életemmel. Ismerem magam, a lehetőségeimet és a korlátaimat. Boldog vagyok.

30 és fél éves koromra sikerült összhangba kerülnöm önmagammal. Tegye fel a kezét, akinek mindez sikerült! Kalandorok kiméljenek.

Boldogat, újat!

Betartottam az ígéretem és nem nyúltam klaviatúrához az utolsó bejegyzésem óta. Vagyis ez így nem igaz, mert az e-mailjeimet olvastam. Ebből tudom, hogy Confessor a legjobb pasi a Földön. Igazán kár, hogy mindez csak plátói alapon működik. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az Élet bizony unfair, erre még a középiskola és a főiskola sem tud felkészíteni, pedig ezek állítólag az Élet első lépcsőfoka.
De nem csak erről akartam írni, hanem leginkább arról, hogy új év, új élet, ami persze nem igaz, viszont jól hangzik. Vagyis, ha leginkább meg kéne határoznom, hogy mikortól van számomra új év, akkor azt mondanám, hogy a nap mikor hazajöttem Norvégiából. De inkább mégsem, hanem december 24-e, mikor rájöttem, hogy ha nem hagyok fel a siránkozással és vádaskodással, akkor elveszítek egy számomra nagyon fontos embert. Közben nem meglepő módon az is kiderült, hogy leülni beszélni a másikkal, sokkal célravezetőbb megoldás, mint magamban füstölögni.
Szóval, én hiszek benne, hogy a 2009 valóban a MI évünk lesz. Főleg azért, mert nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve. Így aztán, nincs is más hátra, mint, hogy igazán boldog évet kívánjak nektek!