Szeretnék írni egy posztot, jó hosszút, terjedelmest. Olyat, amit később is jó visszaolvasni. A baj csak annyi, hogy jelen pillanatban nem foglalkoztatnak a jó hosszú, terjedelmes posztok. A holnapi ezüstműves foglalkozás érdekel, a hó, ami odakint van és Plüsskutya. Sekélyes vagyok és sivár.
Nem, igazából tudom, hogy egyik sem, de most nem vagyok képes ezt megmutatni. És persze azon is gondolkodom, amit Confessor írt. Hogy mennyire vagy az a blog, amit írsz. Mondjuk egy kicsit. Olyan 30 %-ban, asszem. És a maradék 70? Azt sem direkt rejtegetem. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy bárki kiváncsi lenne a lelki életemre és vívódásamira (még én magam sem). Leírhatnám, hogy kivel dugtam és mikor. Vagy kinek mely beszólásától másztam falra. Vagy, hogy szerintem jó illatú a kutyám talpa. Tényleg leírhatnám, de senkit sem érdekelne. Pedig pont ezek az apróságok, ki nem mondott gondolatok, vívódások és érzések azok, amitől az vagyok, aki. Ez a 70%. Ez vagyok én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése