Gyorsat, hosszút

Le vagyok maradva blog írással, mint a borravaló. Mentségemre legyen szólva, hogy (szerencsére) sok a munkám és még beteg is vagyok. Így most írok egy hosszú, zanzás bejegyzést kezdve onnantól, hogy múlt hét pénteken megvettem a bútorokat.

Szóval pénteken voltunk az Ikeában, ahol vettünk nekem ágyat és polcot, meg anyának még egy polcot, amivel nem is volt semmi baj. A kiállított darabok gyönyörűek voltak, mi meg elégedettek, csak a bútor önkiszolgálónál szisszentünk fel, mert kiderült, hogy a csinos bútordarabok kurva nehezek. Pontosabban az ágyam 3 kilóval nyomott többet, mint én magam. Nagy nehezen rápakoltuk a tolira, onnan pedig szépen belogisztikáztuk a tankba. Csak a ház előtt döbbentünk rá, hogy bizony a bútorokat fel is kell vinni a negyedikre. Azt hiszem ez volt a pont, amikor kirázott a hideg és már előre hányingerem volt. Aztán szerencsésen belefutottunk Marciba, akit az Isten (Allah, Buddha, Legfelsőbb Lény) küldött, és aki olyan erős volt, hogy két doboz hiján mindet egyedül cipelte fel hozzám. Szóval mégis csak be kell szereznem egy pasit, legalább az Ikeás vásárlások idejére, mert egyedül tutira nem boldogultam volna.

Ez volt pénteken, szombaton meg munka, amikor is megszállt minket a főnökünk, így reggel 7-től 10 óráig mindenki pánikba esve rohangált a telepen, néha összefutottunk, hogy kétségbeesett pillantásokkal kérdezzük egymástól: elment már? elment már? Végül sikerült 2-kor lelépnem, mert vártak otthon a bútorok, amiket lehetőleg fél 6-ra össze kellett volna állítanom, mert vendégeket vártam. Pontosabban Jevát és Gridelt, aki épp betöltötte a 17 életévét. Szóval ünnepelni kellett, de ahoz minimum a polcot össze kellett volna rakni. Neki is álltam, de nem volt kapácsom, meg béna voltam és szétütöttem a kezem. Szerencsére jött a felmentő sereg, aki ügyesen összeállította az polcot és az ágyat, én meg roham tempóba pakoltam és rendezkedtem, hogy 7 órára puccba várja a vendégeket a pecó.

Aztán megérkeztek a lányok, móka és kacagás, brainstorming és pálinka, meg krokodil. Jó este volt, tényleg. Kár, hogy most majd jönnek a futamok és nem tudunk olyan könnyedén közös programokat szervezni. Vasárnap pedig felugrott hozzám Macesz, aki elhozta az Írországban készült képeket és ettünk palacsintát. Zsu pedig cserben hagyott minket, mert inkább NAGY beszélgetést folytatott a pasijával, sem mint velünk palacsintázott volna. Kriszt pedig egyszerűen nem lehet utolérni, de ezt már megszokhattuk.

És megint beteg vagyok, köhögök, mint az állat. Gyakorlatilag az összes laktózmentes, vény nélkül kapható köptetőt és köhögés csillapítótt kipróbáltam már, de nem használt. Lehet el kéne mennem dokihoz. De nincs nagyon időm rá, mert most is rohanok aszfaltot keverni, nah, csá!

Szia Kicsilány!

New baby

Örömmel jelentem, hogy megszületett az unokahugim kislánya. Így a Nagyikánk most már visszavonhatatlanul is Dédi lett, én meg büszke nagynéni, vagy valami ilyesmi. Öröm és boldogság.

Ajánló

Kutyásoknak mutatom, ezt. Nagyon csinos nyakörveket és pórázokat készítenek, akár egyedi elképzelés szerint is. És most menhelyes, örökbefogadott kutyik 10% kedvezmény kapnak. Azt hiszem Plüsskutya is kap egy lila pöttyös nyakörvet húsvétra.

Pokemon-negro

Éjszakai köhögésben való megfulladásomat negróval próbáltam csillapítani. Feküdtem az ágyba, koncentráltam, hogy ne köhögjek, miközben negrót szopogattam. Közben azon gondolkodtam, hogy volt régen a Makk Marciban egy olyan rész, mikor a kisgyerek cukrot szopogatott az éjszaka közepén (mint én) és szemléletesen mutatták, ahogyan a cukorka ráolvad a kissrác fogára. Teljesen ellepi a nyákos cukormáz az egész fogat, miközben lassan lebontja azt, mert ugye a kisfiú a cukorka elfogyasztása után nem rohant azonnal fogat mosni (én sem). A fog pedig lassan feloldódott a cukortól és el kellett mennie a fogorvoshoz, ahol a doktor bácsi megintette Petikét (a régi szocreál kisfilmekben a kisfiúk jelemzően mindig Petikék voltak, a kislányok pedig Marikák, vagy Zsuzsikák), hogy legközelebb cukorka fogyasztás után mosson fogat.

Aztán az is eszembe jutott, hogy leadhatnák újból a Makk Marcikat, mert tök jók voltak és tanulságosak, mint a Cica és a Kutya, akik a kresz rejtelmeibe próbálták beavatni a nagyérdeműt. És ha a mai gyerekek gáznak találnák a bábfilmet meg lehetne rajzolni őket 3D-ben, csak könyörgöm, ne a Kis Vuk stábja csinálja, mert az büntet. Aztán rájöttem, hogy a mai gyerekek azt sem szeretnék, mert nincs benne akció, ezért lehet, hogy át kéne alakítani őket pokemon Makk Marcivá, zöld lézeres szemekkel, mint az MTV Bambija. Így simán leszedné a cukormázas nyákot a fogról. Mikor eljutottam idáig, akkor rájöttem, hogy ez sem jó, mert minden gyerek zöld lézeres szemű pokemon Makk Marcit követelne az anyjától fogkefe helyett, szóval oda lenne a kisfilm oktató jellege. A felnőttek egyébként is utálnák és azt mondanák, hogy a régi Makk Marcit akarják, mert zöld lézeres szemű pokemon Makk Marci gáz.

Fél-testvér, fél-elem

4 év után megint van egy halvány kapcsolatom a nővéremmel. Most ott tartunk, hogy méleket irogatunk egymásnak. Két felnőtt ember beszélget. Én csak nem akarom, hogy megint vesztesként távozzak ebből a kapcsolatból. Erre igazán semmi szükségem. Félek.

Zanza

Arcüreggyulladás. Másfél hét kényszerszünet. Akár jó is lehetett volna. Volna. De kezdem az elején.

Az van, hogy arcüreggyulladás, akkor rögtön antibiotikum, aminek a 90%-ra allergiás vagyok a laktóz miatt, a maradék 10% pedig vagy nem hat már, vagy előjön a bőrallergiám. Sajnos mindkét opció összejött. Az antibiotikum nem hatott, így még most is beteg vagyok, fáj a fejem, nyom az arcom és néha belefulladok a saját... ehhh... mindegy is. Aztán persze az ekcémás bőrkiütések, amitől tisztára megvadulok és úgy érzem nem tudok uralkodni fölötte, legszívesebben letépném a bőrömet és üvöltenék, de inkább beülök egy kamillás fürdőbe és várom, hogy kicsit enyhüljön. Persze nem enyhül, amitől fáradt leszek és kiálhatatlan. Testemen pöttyök, dudrok és sebek, jajjj... mamám, csak egy kicsit kéne megvakarni... Gyűlölöm az antibiotikumokat.

Közben volt festés is, mert fejemben lejátszódott a gondolat, hogy mikor máskor, ha most nem. Most vagy soha. Lázasan kentem a falat, ami nem akart zöld lenni. A narancssárga folyton átlátszott rajta és a glettelésem is kiakasztóan csúnya lett, mintha valaki ráköpött volna a falra és megszáradt. Háromszor kentem újra mire olyan zöld lett, mint a könyvben. Mert professzionálisan megtervezett falfestés volt, könyvből kinézett és megválogatott színekkel. Kár, hogy igazából nem olyan lett, mint képzeltem. Átrendeztem a szobát is, lehet, hogy nem előnyére, de ez majd egy külön poszt lesz, amolyan előtte és utána képekkel, hogy tudjatok hányni ti is sugárban. Bár szerinte nem lett rossz, és tudom, hogy nála a nem rossz, az igazából jó, sőt kiváló. Így akár büszke is lehetnék, főleg a rikító citromsárga konyhára, mert az igazán jól néz ki, kár hogy a glettelés ott is trágya.

Aztán néztem még házakat is, mert válságban a legjobb befektetés az arany és az ingatlan. Az arany sosem vonzott, viszont családi házat akarok, lehetőleg az a szép nagyot az arborétum mellett. Szerintem nem kérek sokat, és oda szülhetnék vagy 20 gyereket és soha sem találnám meg melyik bőg, mert akkora. És beszerezhetnék egy hatalmas kutyát, aki Plüss testőre lehetne és őriznék együtt a házat, amig én a bőgő gyereket keresném a házban. Szerintem tökéletes lenne.

A tökéletesről pedig eszembe jutott, hogy pénteken a plázában megláttam a tökéletes férfit. Azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az a pasi kell nekem. Szóval ha magadra ismersz te szürke pólós, farmergatyós, Conversszes csukás, kicsit hosszú hajú fiú, aki a haverjaival kajáltál, akkor írj. Tudod én vagyok a félig rózsaszín hajú csaj, aki annyira bámult.

Most viszon back to the work. Kár, hogy folyik az orrom és fáj a fejem. Nem leszek túl hatékony ma... izé... a héten.

Anonim Extreme Hairstyleholic Club

Rézangyal vagyok (Szeeervusz Rééézangyal!), 31 éves, extrém frizurafüggő. A hajam egyik fele most pink... Imádom. (Vezessék ki! Vezessék ki!)

Elkapott

Jesszus, mennyit nyaffogtam az utóbbi hetekben azért, hogy elkaphassam a náthát és otthon heverészek. Aztán amint szóba került, hogy jövő héten szabira mennék, azonnal meg is kaparta a torkom. Ilyen az én szerencsém. Viszont, hogy pozítiv legyek, így megmarad a szabim. Hahhh... megyek haza heverészni, pá.

Kérdések

Úgy szeretném ha valaki végre fényt derítene dilemámra. Miért van az, hogy ha elmesélem valakinek, hogy tök boldog vagyok, elégedett az élettel. Akkor ha férfi azt gondolja: aha, egy baszatlan picsa. Ha nő, akkor meg azt, hogy: hülye kis kurva, megjátsza magát. Majd mindketten megkérdezik, hogy is van az, hogy nincs rendes párkapcsolatom? Miért van az, hogy ha férfi lennék simán elhinnék, hogy imádom az életemet?

Miért van az, ha elmesélem az életemet, azokat a dolgokat amikre büszke vagyok, az álmaimat, amiket tervezek. Akkor a férfiak simán azt gondolják róla: hülye kis picsa, ennek sem lehet aztán kedvére tenni. A nő pedig ezt: szánalmas kis kurva, teper előre, ahelyett, hogy megállapodna és gyereket szülne. Miért van az, hogy ha férfi lennék a haverjaim igazi tökös csávónak gondolnának és megveregetnék a vállamat? A nők pedig sóhajtanának: micsoda kreatív, izgalmas személyiség.

Baj az, hogy kergetem az álmaim, hogy senki szerint nem vagyok boldog és szép lassan megmérgezem az életemet az örökös nyugtalanságommal. Kezdem megint azt érezni, hogy nincs előre, mert az embereknek furcsa az, ha valaki azt mondja boldog a jelenlegi életében. Cselszővést és hazugságot gyanítanak mögötte és rendre megkérdezik: úgy is boldog vagy, hogy nincs melletted pasi? Mintha egy nő csak akkor lehetne boldog, ha párkapcsolatban él. Egy nő csak akkor lehet nő, ha van mellette valaki? Én nem lehetek egy egész ember, anélkül, hogy együtt éljek valakivel? Miért, miért, miért? Erre válaszoljon valaki.

Helló, mizú?

Az milyen gáz már, hogy kutyafutában úgy kapom fel a céges telefont, hogy: helló, mizú. Aztán csodálkozom, hogy a környezetvédelmi előadó csak kamillázik a vonal túlsó végén. Ennek ellenére végül csak sikerül elszállíttatnom a veszélyes hulladékot a telepről.

Plüsskutya Produkció

Még mielőtt elfelejtem, hetiplüss rovatunk bemutatja:

Jiiihá

Fejben posztolok, aztán jól elfelejtem vagy mire gép elé kerülök már nem érdekes. És fáradt is vagyok, meg mérges. És hülyeségeket csinálok halomra, mint például bent hagyom a telefonokat a melóban, aztán várom a csodát, hogy este hívjon, mint minden álló este már 6 éve. Aztán meg csodálkozom, hogy reggel tajtékzik a telefonba, hogy hol voltam és aggódott. Azért jó ha valaki aggódik értem, mert így már annyira nem is fáj, hogy az anyámmal soha nem beszélgettem. Még jó, hogy vannak barátaim, akiknek lehet sírni. Még jó, hogy megvígasztalnak, majd együtt röhögünk. Alapjáraton jó az életem, kár, hogy mostanában becsúsznak a norvég emlékeim, mint valami otromba esőfelhő, és eltakarja a napot. Pedig olyan szépen haladok. Lehet mégis kell nekem egy pszichológus.

- Doktor úr/nő, magának vannak esőfelhői?

Nahát

Fel lettem kérve egy diplomamunkához külsős konzulensnek. Igazán meg vagyok hatva.

Prof. Dr. Rézangyal

Nincs tanulság

A jópasi a középsuliból - akibe minden lány szerelmes volt (én is) - egy 2 éves tündér kislány apukája, jelenleg Thaiföldön él bájos feleségével. A jónő az osztályból - akibe minden srác szerelmes volt - muzulmán, Németországban él terrorista kinézetű férjével.

Konklúzió nincs.

Szombat, vasárnap

Meglepődve figyelem, hogy az utóbbi időben hétvégéimet rendre házon kívül töltöm. Igazából már péntek este elkezdődik a móka, kacagás, mert mint tudjuk a péntek a "dugónap", már ha valaki nem tudná. Most ugyan erről szó sem volt, de így legalább traccspartit tarthattunk a csajokkal. Megtudtam, hogy a perzsa horoszkóp szerint "korona" vagyok, ami azt jelenti, hogy sok pénzem van és főnök vagyok. Így már csak arra kéne rájönnöm, hogy hol csúszhatott ennyire félre az életem.

Szombaton Solnál voltam, aki befogott munkára. Fát cipeltem és tettem szép sorba. Plüsskutya meg csak bambult, nem tudta mire vélni a dolgot. Mondtam is neki, hogy most lesse el a technikákat, mert ha kertes házba költözünk ez az ő dolga lesz. Majd inkább megmutatta Sütinek hogyan kéne házat őrizni. Később befutotta Sziszáék is, Süti nevelő szülei. Akik boldogan konstatálták, hogy Süti lassan eléri a felnőtt kort. Majd beindult a női csivitelés, amitől Z. kiszaladt a kertbe Sütizni kicsit. Mi pedig az ablakból lestük, ahogy Z. mint komoly apa figura próbálja Sütit nevelni. Sokra nem ment vele, viszont lettek a hátán is sáros mancs nyomok. Aztán még beszéltünk a Gyűrűk Uráról, mert mindhárman fanok vagyunk. Szisza szájából pedig elhangzott a "lepipantani" szó, amit hangos kacagás követett.

Durván sötét volt mikor leereszkedtem a hegyről, Sziszáék hamarabb leléptek. Sollal mi még lelkiztünk egy kicsit. Az élet értelmére még mindig nem jöttünk rá, de lehet, hogy nyomon vagyunk.

Vasárnap muszáj volt már egy kicsit rendet vágni a lakásba, mert a mosnivaló már szinte kifolyt a mosógépből, a szőnyeg meg nem látszott ki Plüsskutya szőrétől. Miután sikerült rendet tenni, Obiba kellett menni, mert kiégett a fürdőben a lámpa. Meg bevásárolni, meg anyához ebédre, majd haza teregetni és újból mosni és mosogatni és... és... aztán csak azt vettem észre, hogy este van, én meg fáradt vagyok, mint a dög és alig várom, hogy hétfő legyen és pihenjek egyet a munkahelyemen.