Jó nekem

Azt kell mondjam szeretem a 21. századot. Itt van ugye az internet, meg a számítógép és bárhova vihetem netezhetem és írhatom a blogomat, ahol tetszik. Most épp Tamásiban a Nagyikámnál. Zseniális.

És azt is szeretem, hogy három nap pihenés, Xanaxos nélkül, mérgelődés és töszmörgés nélkül. Igaz, hogy marhára hiányzik az ágytársam, de hallhatom minden nap a hangját és az is szuper. Végül is Norvégiát is kibírtuk, az pedig három hónap volt. Szóval nyugi van és töltődés, egyedül Plüsskutya pörög ezer százalékon, mert macskák, zsenge fű, őzek és nyulak szaga és ő mint városi kutya tobzódik az élvezetekben. Csak akkor kerül homok a gépezetbe, ha eltünök a láthatáron, mert akkor pánik van és hiszti, egészen addig, míg elő nem kerülök. Gyakorlatilag szimbiózisban élnünk Plüsskutya meg én.

Gyönyörű

Kedvenc albumaimat laptopra másolgatása közben találtam néhány fényképet abból az időből, amikor még Kisvakonddal voltam együtt. Meg kellett állapítanom, hogy az akkori énképem igen fos volt. Azt gondoltam magamról, hogy csúnya vagyok és a pasik bottal se piszkálnának. Most viszont a képeket nézegetve megdöbbentett, hogy mennyire csinos, jó alakú és szó szerint gyönyörű nő volt a fotókon. És bizony azt kell mondanom, hogy ez az évek távlatából mit sem változott.

New baby

Örömmel jelentem, hogy megszületett az unokahugim kislánya. Így a Nagyikánk most már visszavonhatatlanul is Dédi lett, én meg büszke nagynéni, vagy valami ilyesmi. Öröm és boldogság.

Újra

Átköltöztem, megújultam. Egyenlőre tetszik. Most örülés van és heppi. Megyek és megosztom mindenkivel.

Festés

A visszakapott áramdíjból festéket veszek és gipszet. Ki fogom festeni a kecót. És normálisan leglettelni. Most lassan fogok haladni, türelmesen. Minden huplit kijavítok. Kifestek szalmasárgára, áttologatom a bútorokat és boldog leszek, tudom.

Van nékem...

... egy gyönyörű ezüst nyakláncom. Most vettem és muszáj róla posztot írnom, mert szép és tök jól áll. Két soros és szépséges. Meg vagyok elégedve magammal is és a lánccal is. Pedig ma nem így kezdtem a napot, hanem vérvétellel, ezért muszáj volt kompenzálnom, így a lánc pont jókor jött.

Helyzetjelentés

Fáradt vagyok, de ez jóleső fáradság. Olyan, mint amit egy tök jó hétvége után érzel.
Szombaton gyors nagybevásárlást tartottam, beszereztem olyan nélkülözhetetlen dolgokat (alapvető élelmiszer, helló!), mint virágföld, virágcserép és fogpor. Meg persze kaját is, így megint értelmet nyert, hogy minek is van az a szekrény a konyhába, aminek csak akkor van világítása, ha kinyitod az ajtaját.
Aztán este jöttek a csajok, akik bevetették magukat a kanapéra, csicseregtek, ruhákat válogattak, vigyorogtak. Majd előkerültek a társasjátékok és bár kevesett játszottuk, azért szuper volt. Utána dvd-t néztünk, mikor aztán Jeva szépen bealudt, mi még a hugival bevállaltuk a Sötét lovagot, aminek hajnal 3-kor lett vége. És ahogy az lenni szokott Jeva akkor ébredt fel, így még kicsit dumáltunk elalvás előtt.
Reggel Plüss ébresztett minket, akinek már sürgös volt a dolog. Utána piknik jellegű reggelizést csaptunk, majd játszottunk még egy kört az egyik társassal. Kedden pedig szépen hazafuvarozom a csajok pakkjait.
Ma pedig az Anyukámat viszem a fodrászomhoz. Ha neki is csinál valami klassz frizurát, akkor esküszöm terjeszteni fogom az igét, hogy csak hozzá menjen mindenki.

Hónap kedvence

Január hónap Kt Tunstall-é. Enjoy.

Boldog lila

Határtalanul boldog vagyok. Tudom, hogy ő is az, és ez a lényeg. Meg az, hogy végre felvehetem a szépséges lila ruhámat szeptemberben.
Nagyon sok boldogságot!

Arc

Azt nem is meséltem, hogy járt nálam Winston, aki vizuális szemszennyeződést kapott általam. Mert én soha sem állítottam azt, hogy jó nő lennék. Sőt. A jó nő imidzsemet punk frizurám sem segíti. El is mondom nektek, hogy hogyan is nézek ki, csak, hogy többet ne esettek abba a hibába, mint Winston.

Két színű punk frizurám van: piros, fekete. Én imádom és magasról letojom az olyan kritikákat, miszerint nem illik hozzám. Szerencsére azoknak az embereknek tetszik, akik valóban ismernek; nekem is tetszik, így aztán könnyebb le szarni azokat, akiknek igazából nem is adok a véleményükre.

Homlokom magas, arcom hosszúkás. Szemem keskeny, amit a szemüvegtől még kisebbnek tűnik. Ha nevetek a szemem összeszűkül és csak egy csík lesz belőle, mint Rene Zellwegernek. Orrom pisze, a teteje szabályszerű félgömb. Tipikus kisgyerek orr. Szám vastag, örökké mozog, akkor is ha nem beszélek, ugyanis nem tudok uralkodni az arcmimikámon. A felső fogsorom eláll, ez egy gyerekkori balesetnek köszönhető, amiben eltörtem az állam. Így, ha nevetek, vagy csak mosolygok rögtön szembesülsz egész felső fogsorommal, amitől erősen rágcsáló (egyesek szerint manó) kinézetem van.

Ezen kívül kicsi a mellem, nagy a seggem, és most éppen híztam 4 kilót, szóval kövér vagyok. Ne legyenek senkinek illúziói, nem az a fajta csaj vagyok, akibe első látásra bele lehetne szeretni. Egyesek szerint sokat dobna rajtam, ha szép hosszú hajam lenne, mint minden nőcis nőnek. Egyeseknek ezért azt üzenem, hogy volt szépséges hosszú hajam, ami mögé jól el lehetett bújni, így gyakorlatilag senki nem látott belőlem semmit csak egy nagy kupac hajat és egy vékonyka testet. Utáltam magam, utáltam a testem, utáltam a hajam.

A hajam most rövid, vagány. Én pedig imádom magam, imádom a testem, imádom a hajam. Ha azt mondod nem illik hozzám az új frizurám, csak nevetek rajtad és tudom, hogy nem ismersz. Szeretem magam, büszke vagyok magamra, a családomra, a barátaimra. Tisztában vagyok önmagammal, a vágyaimmal, a céljaimmal az életemmel. Ismerem magam, a lehetőségeimet és a korlátaimat. Boldog vagyok.

30 és fél éves koromra sikerült összhangba kerülnöm önmagammal. Tegye fel a kezét, akinek mindez sikerült! Kalandorok kiméljenek.

Boldogat, újat!

Betartottam az ígéretem és nem nyúltam klaviatúrához az utolsó bejegyzésem óta. Vagyis ez így nem igaz, mert az e-mailjeimet olvastam. Ebből tudom, hogy Confessor a legjobb pasi a Földön. Igazán kár, hogy mindez csak plátói alapon működik. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az Élet bizony unfair, erre még a középiskola és a főiskola sem tud felkészíteni, pedig ezek állítólag az Élet első lépcsőfoka.
De nem csak erről akartam írni, hanem leginkább arról, hogy új év, új élet, ami persze nem igaz, viszont jól hangzik. Vagyis, ha leginkább meg kéne határoznom, hogy mikortól van számomra új év, akkor azt mondanám, hogy a nap mikor hazajöttem Norvégiából. De inkább mégsem, hanem december 24-e, mikor rájöttem, hogy ha nem hagyok fel a siránkozással és vádaskodással, akkor elveszítek egy számomra nagyon fontos embert. Közben nem meglepő módon az is kiderült, hogy leülni beszélni a másikkal, sokkal célravezetőbb megoldás, mint magamban füstölögni.
Szóval, én hiszek benne, hogy a 2009 valóban a MI évünk lesz. Főleg azért, mert nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve. Így aztán, nincs is más hátra, mint, hogy igazán boldog évet kívánjak nektek!

Buborék

Khmmm... ez vagyok én. Megmondtam, hogy boldog vagyok, vagy nem mondtam meg? Az már egy más kérdés, hogy egy buborékban élek unikornisokkal és szivárvánnyal. Nekem így tetszik. Bár ezután a rosseb sem fogja elhinni rólam, hogy egy cinikus és bunkó dög vagyok. Nem baj majd Sol terjeszti a legendákat...

Boldog

A fodrászom egy istennő. Megint csinált nekem olyan frizurát, hogy utána 5 percig bambultam magam a tükörben és nem tudtam betelni a látvánnyal. Pedig igazán nem vagyok tükörbe nézegetős tipus, mert van izlésem, ugye értitek?

Tegnap még Djevával is összefutottam, aki megajándékozott egy óriás báránnyal. Elmondanám, hogy ilyen gyönyörű bárányt még nem láttam, nagy és hatalmas, úgy hogy helyet kell keresni neki a lakásban. Leginkább adott hely a padló lenne és ott állhatna a jukka mellett, de az az igazság, hogy esténként vadulni szoktunk Plüss-sel így nem biztos, hogy Borbála túlélné, lévén, hogy kerámiából készült. Most egyenlőre a tv mellett áll, felszegett fejjel, pocakján katicával.

Orchidea, csoki, bárány, új haj. Azt hiszem boldog vagyok. Két hét múlva, mikor kiderül, hogy nincs semmi baj, boldogabb leszek. Hiszek a gondolat teremtő erejében.

Elemi részecske

Ha egy kicsit elmegy a jókedvem, akkor mindig arra gondolok, amit Eszencia mondott nekem: "Réz, belőled eddig is sugárzott valami jó, de most már olyan vagy, mint egy atomerőmű."

Cipők, szekrények, laktóz

Ez egy erősen csajos blogbejegyzés lesz, cipőkről és gardróbszekrényről, csak szólok.
Szombaton sikerült venni az Ikejában egy tuti szekrényt a cipőimnek - érted, nem nekem, hanem a cipőimnek (amik csúnyák) - az előszobába. Így most nincsenek cipők elszórva az útban, sőt még a táskáknak is jutott hely, meg Plüsskutya műtyűrjeinek, mit pl: világítós nyakörv, sipolós labda, gumicsirke, összecsukhatós ivótál. Sőt még a csizmáim is befértek, mind a 3 pár. Nagyon csinos lett, tényleg. Csak kicsit fárasztó volt felcipelni a 4.-re, mert az hagyán, hogy lapraszerelt, de sehol sincs fogása, súlyban meg eléri a mázsa huszat. Ezután már csak összeszerelni nagyobb cselendzs, de én imádom a kirakókat, ahogy az Ikeja lapra szerelt bútorait is, bár igazán kitalálhatnának olyan csomagolást is, ami magától felsétál a 4.-re.

Anyának is vettünk egy Tv állványt, antikolt bútorlap, az életben nem láttál még ilyet. Furnérlemez antikolt műanyagbevonattal. Az Ikejások zsenik, én mondom nektek. Legalább az én cipősszekrényem nem akar többnek látszani, mint ami. Középen üveg helyett frankón műanyag lemez van. Proli cipősszekrény csúnya cipőimnek és Plüss holmijainak. Boldog vagyok, na.
Aztán még az is volt, hogy nem bírtam ellenállni a lasagnenak. Olyan vagyok, mit Garfield, pedig tudom, hogy a lasange rossz, bűnös dolog, telis teli laktózzal, de oda se neki. Befaltam egy nagy adagot, aztán vártam a hatást. Ami nem jött csak késleltetve, így vasárnap már tényleg csak az ágyban párnák közt opció maradt. Még szerencse, hogy addigra összeszereltem mindkét szekrényt, így az ágyból is csodálhattam az új cipősszekrényemet, ami csodaszép. A Jézuska megint kitett magáért.

Nem blogtalálkozó

Mivel ez nem is volt blogtalálkozó, így nem is késtem el, nagyon. Mindez egyébként Solnak volt köszönhető, akinél mindig zajlik az élet, így most vonatot üldöztünk Bicske és Herceghalom között. De mi győztünk, és bár elkéstünk, tök szuperul odataláltunk a Pipa utcába, ahol már várt minket Nasha, Eszencia, Magnifique és Confessor, meg a fincsi sütemények.
Szerencse, hogy Solt vittem magammal, mert így rövid időn belül megtudhattuk, hogy a gyerek verve jó és, hogy a gazdag zsidók írtották ki a szegény zsigókat a 2. világháborúban. Ez utóbbiról ne kérdezzetek, mert nagyon hangosan nevettem, ezért a felét nem hallottam. Viszont Sol szerzett nekünk csokitortát tök ingyen, majd később welcome-drinket is, amiről a többiek lemaradtak, de a csokitorta szépen fogyott.
Majd lassan mindenki elszállingózott hazafelé, de mi (Sol, Confessor, Bahha, Hutyutyu és én) annyira belelendültünk a beszélgetésbe, hogy a végén már alig akartunk felállni az asztaltól, végül muszáj volt, mert a többség kitalálta, hogy menjünk az Alteregoba, én meg beadtam a derekam, mert éjjel 11-kor elég befolyásolható vagyok. Szóval kitaláltuk, hogy megyek Bahhával, mert ő tudja az utat, a többek meg bkv-znak, de miután meglátták tankot, felcsillant a szemük és bepattantak a dobozba. Így a Nyugati pályaudvarig olyanokat hallhattam hátulról, hogy most balra, a következőnél jobbra, mondom jobbra, most balra, balra, és néha Bahha közbekiabálta, hogy kurva jó vagy, csak így tovább, hogy ezzel is növelje az önbizalmamat.
Végül megérkeztünk, ahol a face controll után mégis kaptunk belépőt, majd később Solnak hála a welcome drink is jutott. Táncoltunk egy kicsit, fotózkodtunk angol bumbikkal, megnéztünk egy travi sót, Confessornak pedig cukiborsi (ezt csak neked Kaptárlakó) pasikat kerestünk, de nem volt túl jó a felhozatal. Én csak két kis bumbit akartam örökbefogadni, mert édik voltak, de a csajok szerint nem.
Végül hajnal 2 körül távoztunk, magára hagyva Confessor, aki azóta remélem megtalálta az igazit és boldogan él, míg meg nem hal. Hazafelé megálltunk tankolni, meg pisilni, mert már minden pirosnál vinnyogtam, hogy nagyon kell. Kihömpölyögtünk a kocsiból, elszaladtunk a szélrózsa minden irányába, én pisilni, a csajok meg tankolni. Mire kijöttem a mosdóból, már a kutas srác is kint állt, segített tankolni, közben hülyeségeket kérdezgetett, amikre én hülyeségeket válaszoltam, mint például:
- Hárman utaztok ebben a kétszemélyes kocsiban?
- Nem. - válaszolja Rézangyal összevont szemöldökkel, határozottan.
Majd visszamásztunk a kocsiba, ahol Bahha kitalálta, hogy a vödrön ülve kényelmesebb. Néha előre kiabált olyanokat, hogy kurva jó vagy, meg olyanokat, hogy visszafele itt majd balra. Szóval egészen olyan volt, mint ezelőtt pár órával Pesten, leszámítva azt, hogy iszonyú köd volt, nem tudtunk csak 60-nal haladni.
Miután kitettük Bahhát, elmentünk a susnyásba, vagyis olyan volt, mintha elmentünk volna. Egész konkrétan be voltam tojva, hogy itt a világvége, de az inkább Bicske és Tatabánya között volt, ahol nem lehetett az útból semmit sem látni. Néha az volt az érzésem, hogy egy tejszerű folyadékban úszom, tök egyedül. Hajnal 4-re értem haza, nagyon fáradtan, de totál feldobva. Remélem a többiek is ugyanolyan jól érezték magukat a nem blogtalálkozón, mint én.
Csók

Hiperszupermegagiga hétvége

Tuti hétvégém volt. Hétvégén meglátogatott Leni, akivel már 2 éve nem találkoztam, holott középsuliban szinte sülve-főve együtt voltunk. Most úgy tünik megint sikerült egymásra hangolódnunk, jól kifaggatuk egymást mi is történt velünk az elmúlt 2 évben. Drasztikus változásról egyikünk sem tudott beszámolni, ami nem is nagy baj. A kedvesével tervezik az összeköltözést, önálló albérletben él és még mindig rengeteget dolgozik. Nagyon büszke vagyok rá.

Szombaton felmentünk a kilátóhoz, amit nyáron felújítottak végre. A hó is leesett, így megvolt az első hóban ugrálásunk Plüss-sel, aki imádja a havat.

Majd maratoni dvd-zéssel folytattuk a napot, amit palacsintázás koronázott meg. Átjöttek a csajok, Zsu és Guriga, akiket Leni rögtön levett a lábukról hihetetlen humorával, úgyhogy zengett a ház a kacagástól. Északa még az Amerikai pszichot is megnéztük, aminek hatására Leni valami rosszat álmodhatott, mert az éjszaka közepén sikerült a frász hoznia rám. Aztán persze jót nevettünk, de még másnap is emlegettük, ahogy álmában belesuttogta kétségbeesett hangon a sötétségbe, hogy: "jaj".
Sajnos vasárnap már délben visszautazott Pestre, de előtte még megnéztük a Tökéletes trükköt, mert mindkettőn nagy kedvencei Christian Bale és Hugh Jackman szerepeltek benne. (OFF: Náluk két tökéletesebb férfit el sem tudnék képzelni, még hozzájuk csapódhatna Gerald Buttler, csak a teljesség kedvéért. Nyáladzás OFF.)
Este még újból rávetettem magam a bolt projectjére, készítettem nagyon szar fényképeket, amiket ma fel is teszek. Hátha.

Stars Hallow

Mióta hazajöttem (az se tegnap volt) lépten-nyomon olyan emberek borulnak a nyakamba illetve ölelnek át, akikkel eddig csak köszönő viszonyban voltam. Alig egy hete a közös képviselő hölgy ölelt át az utca kellős közepén, pedig tőle aztán igazán szokatlan az érzelemkitörés. Néhány napja Házenfracli bácsi adot két puszit annak örömére, hogy újból visszaköltöztem. Tegnap este az exkövérsovány volt csaja ugrott a nyakamba, azzal a felkiáltással, hogy milyen jó, hogy újból lát. A pálmát azonban az a fickó viszi, akinek még a nevét sem tudom, ennek ellenére jót beszélgettem vele. Jah, és mióta új hajam van, most azt is hangos tetszésnyilvánítás fogadta.
El kell, hogy mondjam, nagyon szeretek itt lakni. Olyan a környék, mint egy kis sziget a két főút között, parkokkal, kutyákkal, kellemes emberekkel. Ez az én saját Stars Hallow-m.

Rövidre vágva

Két hete levágattam a hajamat, a fodrásznak csak annyi kikötésem volt, hogy rövidet és vagányat kérek. Erre kaptam egy nem túl rövidet, ámde konszolidáltat, kb. olyat mint amilyen 60 éves Terike néninek van a tsz. irodán. Nem kicsit voltam kiborulva.
Tegnap viszont kozmetikusnál jártam, aki új helyre költözött, így most nagyon vagány fodrász csajokkal dolgozik együtt. Nézegettük az újságokat és a frizurákat, majd megtaláltam az, amire végre rá lehetett mondani, hogy rövid és vagány. Zizi és Guriga rögtön támadásba is lendült, alig 2 perc múlva már a fodrász székében ültem.
Most elmondhatom, hogy a hajam rövid és vagány, kb. 3 színben tündököl. Simán elmehetnék egy punk együttes frontemberének. Imádom.

Új lakás

Egyébként meg Kunnak óriás gratuláció! Mikor lesz a lakásavató? Ugye meghívsz? Ugye?