Lehet, utolsó...

Öööö... lehet, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzésem. Vagy nem. Igazából azt szeretném elmondani, hogy qurva jó év volt, a maga borzalmas módján. Ez egy kellően irónikus mondat volt, mint az év maga. Ennek ellenére újból bevállalnám, mert egy mazochista lüke nő vagyok. Reményeim szerit a következő év is tartogat meglepetéseket, állok eléjük.
Aztán még az is van, hogy örülök, hogy ilyen sok embert megismerhettem, értékesek vagytok számomra és egyéb nyáladzás. Ezen kívül szeretném visszakapni a régi barátaimat, mert változatlanul úgy érzem kilógok a sorból. De lehet, hogy ez már így marad és voltaképp nem változott semmi csak én. Ez esetben üdvözlőm az új lehetőségeket és a régi barátokat, remélem hamar megbarátkoznak az új énemmel, én pedig újból velük. Ha viszont nem én változtam csak a körülmények, így az is jó, bámulatosan tudok alkalmazkodni. Ez a pár mondat kellően nyakatekert lett, aki érti, érti, aki nem, nem. Időm nincs elmagyarázni, mert céges buliba sietek és még át kell öltöznöm.
Szóval, ha nem találkoznánk: Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Pofon

Aki még egyszer úgy indít találkozáskor, hogy: "Nah, mi újság pasi ügyben?" Az fel lesz pofozva. Világos?
Egyébként is, miért olyan nehéz megérteni, hogy így vagyok boldog, ahogy. Persze, elmagyarázhatom még egyszer, bólogatni is fogsz, megértően. A következő találkozáskor pedig megint úgy indítasz: Mi újság pasi ügyben? Ismétlem: mindenki fel lesz pofozva, korra, nemzetiségre, faji- és vallási hovatartozásra tekintet nélkül.

Ciki vagy cuki?

Tegnap kaptunk egy dvd-t a félnővéremtől, mintegy karácsonyi ajándék gyanánt. 3 éve nem beszélünk egy félreértés miatt, most vagy békejobbot nyújt, vagy odaszúr. Mindegy, egy a lényeg megkaptuk a dvd-t. Este jó alkalom volt, hogy meg is nézzük, Anyának ugyanis szülinapja volt. Együtt ünnepelünk, kicsi borocska, ajándékok és a dvd.
Már a dvd betevése pillanatában tudtam, hogy mit fogunk látni, Anya még nem, ezért izgult. Kicsit előrehajolt, kitágultak a pupillái, alig várta, hogy félunokája végre feltünjön a képernyőn. És jött is, döntsük el ciki vagy cuki?
Ülök a kanapén, édes gyerek, okos is. Okosakat kérdez, gesztikulál, mint az anyja és a keresztanyja. Pisze orra, elálló fülei, uramisten tényleg nem hasonlít az apjára, Bakker, tiszta anyja ez a gyerek. Cuki, persze, hogy az, az én keresztfiam. 8 éves, igazi nagyfiú.
Hátradőlök, érzem a dvd küldés mozgatórugóját, tudom miért küldted. 3 év nem beszélés után egy dvd. Ciki. Tudom még mindig azt hiszed, hogy csak abból az emberből lehet igazán VALAKI (így csupa nagybetűvel), ha az tv-ben, rádióban, újságban szerepel. Lesz a kisfiadból is valaki, ez már most látszik. Igazi smúzos gyerek, Rákóczi Ferinek szinte a gatyáján mászott fel egészen a nyakáig. Celeb lesz ebből a gyerekből, akárki meglássa. Mert te egyszerűen képtelen vagy felfogni, hogy lehet attól még valaki boldog ember, ha "csak" irodában dolgozik, vagy mentős lesz, vagy tűzoltó. A boldogság fokmérője nem a bulvár.
Anya szerint az ajándékot meg kell köszönni. Nekem viszont nincs kedvem megköszönni, azt amitől borsózik a hátam. Nincs kedvem felhívni és hangosan azt mondani: köszi félnővérem, hogy szembesülhettem megint a mérhetetlen butaságoddal. Mert mint tudjuk te vagy a szép, én meg csak az okos.

Iwiw

Az iwiwben az a jó, hogy simán utána tudsz nézni olyan embereknek is, akikről évek óta nem hallottál. Aztán még az is jó, hogy rájösz milyen szerencse, hogy már évek óta nem hallottál felőlük.

Buborék

Khmmm... ez vagyok én. Megmondtam, hogy boldog vagyok, vagy nem mondtam meg? Az már egy más kérdés, hogy egy buborékban élek unikornisokkal és szivárvánnyal. Nekem így tetszik. Bár ezután a rosseb sem fogja elhinni rólam, hogy egy cinikus és bunkó dög vagyok. Nem baj majd Sol terjeszti a legendákat...

Boldog

A fodrászom egy istennő. Megint csinált nekem olyan frizurát, hogy utána 5 percig bambultam magam a tükörben és nem tudtam betelni a látvánnyal. Pedig igazán nem vagyok tükörbe nézegetős tipus, mert van izlésem, ugye értitek?

Tegnap még Djevával is összefutottam, aki megajándékozott egy óriás báránnyal. Elmondanám, hogy ilyen gyönyörű bárányt még nem láttam, nagy és hatalmas, úgy hogy helyet kell keresni neki a lakásban. Leginkább adott hely a padló lenne és ott állhatna a jukka mellett, de az az igazság, hogy esténként vadulni szoktunk Plüss-sel így nem biztos, hogy Borbála túlélné, lévén, hogy kerámiából készült. Most egyenlőre a tv mellett áll, felszegett fejjel, pocakján katicával.

Orchidea, csoki, bárány, új haj. Azt hiszem boldog vagyok. Két hét múlva, mikor kiderül, hogy nincs semmi baj, boldogabb leszek. Hiszek a gondolat teremtő erejében.

Péntek, szombat... stb.

Hétvégén vidéken voltam, de elötte pénteken névnapoztunk bent a melóban, kaptam orchideát, meg csokit. Ugyhogy boldog vagyok és elégedett. A munkatársaim tudják mi kell az én boldogságomhoz. Sol is tudja, mert ő meg gyertyát hozott, szóval mondhatni tökéletes péntekem volt. Leszámítva, azt, hogy este esett én pedig utálok esőben vezetni, mert minden csillog és qurvára nem látni semmit. W. is felhívott, elmondtam neki mi a baj, azt mondta nagyon sajnálom. Igen, tudom, hogy másoknak nem nagy ügy az én bánatom. De én rosszul alszom tőle és aggódom. Remélhetőleg két hét múlva már okosabb leszek és nem aggódom. Ujjak keresztbe.
Aztán ahogy mondtam hétvégén vidéken voltam Anyával és Plüss-sel. Anyára rá kellett szólni, hogy más is had beszéljen. Plüss kiosztotta a szomszéd kutyákat. Én pedig éjszakában nyúló beszélgetést folytattam Linux vs. Windows ügyben.
Érzem én hogy ez nem egy túlmutató és összeszedett poszt, de most ez van. Majd, ha már nem lesz semmi baj.

Hiszek...

Nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj... Hiszek a gondolat teremtő erejében.

Elemi részecske

Ha egy kicsit elmegy a jókedvem, akkor mindig arra gondolok, amit Eszencia mondott nekem: "Réz, belőled eddig is sugárzott valami jó, de most már olyan vagy, mint egy atomerőmű."

Hős

Egy hős vagyok, mindenkinek rendeltem könyvet varácsonyra, csak magamnak nem. Pedig tudtam volna... úúúúúúúúúúúgy tudtam volna... például a Twilight-ot, vagy A leghülyébb angyalt, esetleg A testtolvaj meséjét. Meg még egy csomó másikat. De türtőztettem magam. A kérdés már csak az, hogy vajon meddig bírom?

Naspolya

A bunkó embereket nem lehet átugrani, sem megkerülni. Dühömben naspolyát eszem, sokat. Úgy tervezem, hogy ma naspolya mérgezésben fogok elhalálozni.

Végzetesen

Persze, hogy megint utólag tudom meg, hogy Aragorn Magyarországra látogatott. Pedig olyan jól elterveztem mindent. Véletlenül találkozunk, ő meg végzetesen belémszeret. Tuti jó tervenek tűnt, tényleg. Erre most megint várhatom a következő alkalmat.

Torkos

Muszáj volt ennem egy Raffaleot. A rosszullét csak percek kérdése.

Cipők, szekrények, laktóz

Ez egy erősen csajos blogbejegyzés lesz, cipőkről és gardróbszekrényről, csak szólok.
Szombaton sikerült venni az Ikejában egy tuti szekrényt a cipőimnek - érted, nem nekem, hanem a cipőimnek (amik csúnyák) - az előszobába. Így most nincsenek cipők elszórva az útban, sőt még a táskáknak is jutott hely, meg Plüsskutya műtyűrjeinek, mit pl: világítós nyakörv, sipolós labda, gumicsirke, összecsukhatós ivótál. Sőt még a csizmáim is befértek, mind a 3 pár. Nagyon csinos lett, tényleg. Csak kicsit fárasztó volt felcipelni a 4.-re, mert az hagyán, hogy lapraszerelt, de sehol sincs fogása, súlyban meg eléri a mázsa huszat. Ezután már csak összeszerelni nagyobb cselendzs, de én imádom a kirakókat, ahogy az Ikeja lapra szerelt bútorait is, bár igazán kitalálhatnának olyan csomagolást is, ami magától felsétál a 4.-re.

Anyának is vettünk egy Tv állványt, antikolt bútorlap, az életben nem láttál még ilyet. Furnérlemez antikolt műanyagbevonattal. Az Ikejások zsenik, én mondom nektek. Legalább az én cipősszekrényem nem akar többnek látszani, mint ami. Középen üveg helyett frankón műanyag lemez van. Proli cipősszekrény csúnya cipőimnek és Plüss holmijainak. Boldog vagyok, na.
Aztán még az is volt, hogy nem bírtam ellenállni a lasagnenak. Olyan vagyok, mit Garfield, pedig tudom, hogy a lasange rossz, bűnös dolog, telis teli laktózzal, de oda se neki. Befaltam egy nagy adagot, aztán vártam a hatást. Ami nem jött csak késleltetve, így vasárnap már tényleg csak az ágyban párnák közt opció maradt. Még szerencse, hogy addigra összeszereltem mindkét szekrényt, így az ágyból is csodálhattam az új cipősszekrényemet, ami csodaszép. A Jézuska megint kitett magáért.

Pom-pom

Azt végképp nem gondoltam volna, hogy el kell magyaráznom ki az a Gerald Butler. Hogy kicsoda Gerald Butler? Nem ismeritek? Pedig bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja olyan, mint egy kifordított bundakesztyű... jah, nem az más...
Szóval Gerald Butler. Gerald Butler szép. Gerald Butler jó. Gerald Butlert szeressük. Gerald Butler a mi drágassszágunk. (Bocs, agyamra ment a sok Gyűrűk Ura.)
Igazából csak annyit akarok mondani, hogy tessék megnézni a Ps. I love you-t, mert kötelező és házifeladat, ki fogom kérdezni. Aztán megbeszéljük ki is az a Gerald Butler. Mert a Ps. I love you ugyanolyan kötelező csajos film, mint az Igazából szerelem vagy a Nő kétszer.
Lehetőleg sok zsepivel üljetek le, meg csokival, bőgés és röhögés garantált. Néha külön-külön, de leginkább egyszerre.

 

Napi hiszti

Pedig most is adtam a szívemből, lelkemből egy darabot, miszerint csalódtam egy férfiban. Erre megint az a válasz, hogy tücsökciripelés. Hiába már a szerelmi drámák sem mozgatnak meg bennetek az érzelmi húrokat. Nem is tudom mi lesz így velem. Igazán szívemből jött az előző bejegyzés, azóta is próbálok mélyeket lélegezni és nem sírni, ha eszembe jut, ami bevallom igen nehéz. Próbálok szépekre gondolni, meg jókra, mantrázom magamban, hogy nyugalom biztos csak valami félreértés, az nem lehet, hogy így..., ilyen galádul... és ostoba módon... És bennetek meg semmi együttérzés. Hát kinek írjon így blogot az ember lánya?!

Látod Eszi, ez van, ha az ember kitálal. Vér, verejték és könnyek. Persze. Nektek csak az olyan kis vicces történetek kellenek csak, mint a döbbent őzek, vagy a virágok sétája. A blogíró lelkét meg magasról tojjuk le. Hahhh... megyek bőgni...



(Ui: Ez egy irónikus blogbejegyzés. Igazából boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Utoljára pl. október 24-én bőgtem, akkor is a boldogságtól.)

Hüppp...

Most komolyan Gerald Butler játsza a 300-ban Leonidászt? Gerald Butler? Leonidászt? Az én Gerald Butlerem? Leonidászt?
Én még férfiban ekkorát nem csalódtam...

Poszt rajongásról és lélekvándorlásról

El kell mondanom, hogy hatalmas Gyűrűk Ura rajongó vagyok, gyakorlatilag betéve tudom a filmet és a könyvet. Imádom Tolkien világát, a nagyszerűen felépített karaktereket, a remekül kidolgozott életteret.
Tegnap este mivel semmi sem volt a tv-ben, ami lekötötte volna a figyelmem, ezért egyszerűen muszáj volt Gyűrűk Urát nézni. Meg kell hogy állapítsam, hogy Aragorn még mindig tökéletes, Eomernek gyönyörű az orra, Faramir férfias, Haldir pedig jóképű, mert mint tudjuk minden jóképű fiú, meleg. Ezért is akarok következő életemeben jóképű meleg pasi lenni, akinek így értelemszerűen jóképű meleg pasija lesz.
Érdekes, hogy az meg sem fordulna a fejemben, hogy következő életemben esetleg megint nő legyek, egy jóképű pasival az oldalán. Pedig szeretek nő lenni, hamóniában vagyok önmagammal és a nőiességemmel (jaj, ez a nyáladzás nem én vagyok, fogjatok le!), ennek ellenére akkor is az az álláspontom, hogy nőnek lenni néha iszonyú szívás. Szóval következő életemben kérek, kérlek Univerzum, Legfelsőbb Lény, Isten, Allah - vagy a bánatom tudja, hogy hívnak - következő életemben legyek férfi!
Pontosabban meleg férfi, mert hetero férfiként valószínüleg nem érezném jól magam, ugyanis a női lények túl bonyorult és komplikát (tapasztalatból beszélek, néha önmagamtól is hányok), ezen kívül a játszmák felismerésében és kezelésében nem vagyok túl jó.
Szóval marad a jóképű meleg férfi, jóképű meleg partnerrel, már ha ez nem túl nagy kívánság, és van lélekvándorlás. Előre is köszi:
Réz

Még, még ...

Azt még gyorsan le kell írnom, hogy Fülesnek szuper humora van, Confessorral pedig egyforma az izlésünk pasik terén. Meg hordócipelés és macifestés, de ezt már leírta Nasha.

Nem blogtalálkozó

Mivel ez nem is volt blogtalálkozó, így nem is késtem el, nagyon. Mindez egyébként Solnak volt köszönhető, akinél mindig zajlik az élet, így most vonatot üldöztünk Bicske és Herceghalom között. De mi győztünk, és bár elkéstünk, tök szuperul odataláltunk a Pipa utcába, ahol már várt minket Nasha, Eszencia, Magnifique és Confessor, meg a fincsi sütemények.
Szerencse, hogy Solt vittem magammal, mert így rövid időn belül megtudhattuk, hogy a gyerek verve jó és, hogy a gazdag zsidók írtották ki a szegény zsigókat a 2. világháborúban. Ez utóbbiról ne kérdezzetek, mert nagyon hangosan nevettem, ezért a felét nem hallottam. Viszont Sol szerzett nekünk csokitortát tök ingyen, majd később welcome-drinket is, amiről a többiek lemaradtak, de a csokitorta szépen fogyott.
Majd lassan mindenki elszállingózott hazafelé, de mi (Sol, Confessor, Bahha, Hutyutyu és én) annyira belelendültünk a beszélgetésbe, hogy a végén már alig akartunk felállni az asztaltól, végül muszáj volt, mert a többség kitalálta, hogy menjünk az Alteregoba, én meg beadtam a derekam, mert éjjel 11-kor elég befolyásolható vagyok. Szóval kitaláltuk, hogy megyek Bahhával, mert ő tudja az utat, a többek meg bkv-znak, de miután meglátták tankot, felcsillant a szemük és bepattantak a dobozba. Így a Nyugati pályaudvarig olyanokat hallhattam hátulról, hogy most balra, a következőnél jobbra, mondom jobbra, most balra, balra, és néha Bahha közbekiabálta, hogy kurva jó vagy, csak így tovább, hogy ezzel is növelje az önbizalmamat.
Végül megérkeztünk, ahol a face controll után mégis kaptunk belépőt, majd később Solnak hála a welcome drink is jutott. Táncoltunk egy kicsit, fotózkodtunk angol bumbikkal, megnéztünk egy travi sót, Confessornak pedig cukiborsi (ezt csak neked Kaptárlakó) pasikat kerestünk, de nem volt túl jó a felhozatal. Én csak két kis bumbit akartam örökbefogadni, mert édik voltak, de a csajok szerint nem.
Végül hajnal 2 körül távoztunk, magára hagyva Confessor, aki azóta remélem megtalálta az igazit és boldogan él, míg meg nem hal. Hazafelé megálltunk tankolni, meg pisilni, mert már minden pirosnál vinnyogtam, hogy nagyon kell. Kihömpölyögtünk a kocsiból, elszaladtunk a szélrózsa minden irányába, én pisilni, a csajok meg tankolni. Mire kijöttem a mosdóból, már a kutas srác is kint állt, segített tankolni, közben hülyeségeket kérdezgetett, amikre én hülyeségeket válaszoltam, mint például:
- Hárman utaztok ebben a kétszemélyes kocsiban?
- Nem. - válaszolja Rézangyal összevont szemöldökkel, határozottan.
Majd visszamásztunk a kocsiba, ahol Bahha kitalálta, hogy a vödrön ülve kényelmesebb. Néha előre kiabált olyanokat, hogy kurva jó vagy, meg olyanokat, hogy visszafele itt majd balra. Szóval egészen olyan volt, mint ezelőtt pár órával Pesten, leszámítva azt, hogy iszonyú köd volt, nem tudtunk csak 60-nal haladni.
Miután kitettük Bahhát, elmentünk a susnyásba, vagyis olyan volt, mintha elmentünk volna. Egész konkrétan be voltam tojva, hogy itt a világvége, de az inkább Bicske és Tatabánya között volt, ahol nem lehetett az útból semmit sem látni. Néha az volt az érzésem, hogy egy tejszerű folyadékban úszom, tök egyedül. Hajnal 4-re értem haza, nagyon fáradtan, de totál feldobva. Remélem a többiek is ugyanolyan jól érezték magukat a nem blogtalálkozón, mint én.
Csók

Kisvakond és agydaganat

Ma meglátogatott Kisvakond. Meglepett a látogatása, de valahol mélyen éreztem, hogy megjelenik. Valahogy mindig akkor jár véletlenül felém, mikor becsajozik, de nem tudja eldönteni, hogy valóban becsajozott e vagy csak dugnak. Természetesen tőlem nem kap megerősítést, felőlem járjanak, de, hogy mi nem dugunk az biztos.
Hallod Kisvakond, olyan, hogy te meg én, olyan már nagyon régen nincs.

Egyébként pedig szerintem agydaganata van. Vagy valami gebasz biztos van az agyi idegi pályáján. De, hogy a picsába lehet ilyet elmondani. Te figyu Kisvakon, izé... mi nem dugunk, de szerintem agydaganatod van.

Bolt

Egyenlőre még szegényes a kínálat, illetve nem vagyok jó fényképész. De a lényeg a lényeg, megcsináltam a boltot, ide kattintva megnézheted.

Még mindig haj

Egyébként az új hajammal simán szerepelhetnék az Artúr és a villangókban is. Ráadásul a hajammal nem is kéne túl sokat pepecselniük.

Feketeország

Tudatos, provokatív és fekete... humor.

 

Hiperszupermegagiga hétvége

Tuti hétvégém volt. Hétvégén meglátogatott Leni, akivel már 2 éve nem találkoztam, holott középsuliban szinte sülve-főve együtt voltunk. Most úgy tünik megint sikerült egymásra hangolódnunk, jól kifaggatuk egymást mi is történt velünk az elmúlt 2 évben. Drasztikus változásról egyikünk sem tudott beszámolni, ami nem is nagy baj. A kedvesével tervezik az összeköltözést, önálló albérletben él és még mindig rengeteget dolgozik. Nagyon büszke vagyok rá.

Szombaton felmentünk a kilátóhoz, amit nyáron felújítottak végre. A hó is leesett, így megvolt az első hóban ugrálásunk Plüss-sel, aki imádja a havat.

Majd maratoni dvd-zéssel folytattuk a napot, amit palacsintázás koronázott meg. Átjöttek a csajok, Zsu és Guriga, akiket Leni rögtön levett a lábukról hihetetlen humorával, úgyhogy zengett a ház a kacagástól. Északa még az Amerikai pszichot is megnéztük, aminek hatására Leni valami rosszat álmodhatott, mert az éjszaka közepén sikerült a frász hoznia rám. Aztán persze jót nevettünk, de még másnap is emlegettük, ahogy álmában belesuttogta kétségbeesett hangon a sötétségbe, hogy: "jaj".
Sajnos vasárnap már délben visszautazott Pestre, de előtte még megnéztük a Tökéletes trükköt, mert mindkettőn nagy kedvencei Christian Bale és Hugh Jackman szerepeltek benne. (OFF: Náluk két tökéletesebb férfit el sem tudnék képzelni, még hozzájuk csapódhatna Gerald Buttler, csak a teljesség kedvéért. Nyáladzás OFF.)
Este még újból rávetettem magam a bolt projectjére, készítettem nagyon szar fényképeket, amiket ma fel is teszek. Hátha.

Kreatív migrén

Migrénem van. Közel fél éve nem volt. Lábamat lógatom miközben agyalok. Próbálok kreatív lenni, mert ide most az kell, de elmondanám, hogy 5x5 cm négyzetben nagyon nehéz kreatívnak lenni. Vajon az angyalkám hátulról nézve is angyal, vagy inkább nagy kövér dongó? És fenyőfát rajzolni is nehéz, két vonalzó kell hozzá, hogy párhuzamos legyen.

Otthon meg készülnek a gömbök. Szépek, szalagosak. Már csak azt a talányt kéne megoldanom, hogy hogyan tegyem rá az akasztót.

Már a bannert is megcsináltam, gondolatban fülszövegeket gyártok, hétvégén fényképezek, majd az egészet felpakolom a boltunkba és akkor öröm lesz és boldogság.

Dolgoznom is kéne, ha nem lenne kétoldalú munkaundoritiszem. Sokkal jobb angyalkákon és gömbökön gondolkodni, mint rétegvastagságon és tömörségi fokon.

Supergirl

És ime az igazság:

You are Supergirl

Lean, muscular and feminine. Honest and a defender of the innocent.

Click here to take the Superhero Personality Test

Punk

Kéréseteknek eleget téve, képek kövezkeznek. Előre szólok, hogy saját készítés, így a minőség olyan, amilyen. Illetve a képek megtekintése után semmiféle felelőséget nem vállalok az esetlegesen fellépő pszichés zavarok miatt.

Macskafogó

Egyébként el kell mondanom, hogy Nashának igaza volt, tényleg rajzfilmfigura vagyok. Ezzel a hajjal meg pláne. Leszámítva a gemkapcsot, konkrétan rá hasonlítok:

Szerintem vicces.

Stars Hallow

Mióta hazajöttem (az se tegnap volt) lépten-nyomon olyan emberek borulnak a nyakamba illetve ölelnek át, akikkel eddig csak köszönő viszonyban voltam. Alig egy hete a közös képviselő hölgy ölelt át az utca kellős közepén, pedig tőle aztán igazán szokatlan az érzelemkitörés. Néhány napja Házenfracli bácsi adot két puszit annak örömére, hogy újból visszaköltöztem. Tegnap este az exkövérsovány volt csaja ugrott a nyakamba, azzal a felkiáltással, hogy milyen jó, hogy újból lát. A pálmát azonban az a fickó viszi, akinek még a nevét sem tudom, ennek ellenére jót beszélgettem vele. Jah, és mióta új hajam van, most azt is hangos tetszésnyilvánítás fogadta.
El kell, hogy mondjam, nagyon szeretek itt lakni. Olyan a környék, mint egy kis sziget a két főút között, parkokkal, kutyákkal, kellemes emberekkel. Ez az én saját Stars Hallow-m.

Rövidre vágva

Két hete levágattam a hajamat, a fodrásznak csak annyi kikötésem volt, hogy rövidet és vagányat kérek. Erre kaptam egy nem túl rövidet, ámde konszolidáltat, kb. olyat mint amilyen 60 éves Terike néninek van a tsz. irodán. Nem kicsit voltam kiborulva.
Tegnap viszont kozmetikusnál jártam, aki új helyre költözött, így most nagyon vagány fodrász csajokkal dolgozik együtt. Nézegettük az újságokat és a frizurákat, majd megtaláltam az, amire végre rá lehetett mondani, hogy rövid és vagány. Zizi és Guriga rögtön támadásba is lendült, alig 2 perc múlva már a fodrász székében ültem.
Most elmondhatom, hogy a hajam rövid és vagány, kb. 3 színben tündököl. Simán elmehetnék egy punk együttes frontemberének. Imádom.

Új lakás

Egyébként meg Kunnak óriás gratuláció! Mikor lesz a lakásavató? Ugye meghívsz? Ugye?

Zaklató-Süti

Szombat reggelem nagyon gáz volt, tömény idegeskedéssel és üvöltözéssel teli. Mindezt persze boltokba be, boltokból ki intéztem, rengeteg emberrel körülvéve, akik mivel látták és hallották folyamatos nyüglődésemet bele is szóltak. Kezdödött az egész egy téves hívással, ami aztán folytatodott 5 percenkénti téves hívással, reggel 9-től kb. délig. Amikor is végső elkeseredésemben már nem túl kultúráltan kültem el a jó ég tudja hova az idióta téves hívót, mindezt üvöltve, félig toporzékolva a DM kellős közepén. Nem, nem vagyok egy kultúrlény, mikor rendőrséggel fenyegetnek vadidegenek. Kb. a 20. téves hívásnál derült ki, hogy a hölgy a férjét keresi rajtam, aki eltünt vagy lelépett a szeretőjével. Így aztán én hol szemét lopós ribanc voltam, aki ellopta a férje telefonját, hol pedig szemét kis kurva, akivel a férj félrelép; éppen annak megfelelően, ahogy a zaklatott hívónak eszébe jutott. Hiába próbáltam megértetni vele, hogy rossz számot hívott, csak mondta-mondta a magáét. Egy idő után lehalkitottam a telefont, aminek az lett a vége, hogy csomó nem fogadott hívásom lett, akiket mind vissza kellett hívnom, hogy bocs, de éppen zaklatnak, nem hallottam, hogy kerestél. Kb. dél volt, mire a hölgy végre abbahagyta a zaklatást, valószínüleg közrejátszott a nem túl szépséges kirohanásom a DM kellös közepén.
Délután kissé nyűgösen toppantam be Solhoz, ahol viszot Süti kezdte azon nyomban zaklatni Plüsst. Sollal felváltva próbáltuk meggyőzni Sütit, hogy Plüss igazi díva, nem kéne őt agyusztálni. Ekkor viszont mi lettünk befogva, mint potenciális játékalanyok. Így mire Sziszáék megérkeztek Süti gyakorlatilag a fejünk tetején is járt már. De mindegy hiszen őt pont ilyen hiperaktív kölyöknek szeretjük, és még mindig ő a legszebb foltos orrú nő a világon (mármint Süti, nem Szisza). Szisza egyébként úgy néz ki, mint egy tündérkirálylány, hosszú szőke hajjal és nagyon légies mozdulatokkal. Sajnos hamar hazamentek, mert a kedvese nagyon fáradt volt, meg egy kicsit betegecske, de megigértük egymásnak, hogy még találkozunk és megint összefutunk egy kis "Sütizésre".
Vasárnapom a fittnesz és kreatívkodás jegyében zajlott. A délelöttömet elvette a kondizás, de már legalább az izomlázam elmúlt. Délután pedig karácsonyfadíszeket eszkábáltam össze, ki merem jelenteni, hogy szépségesek lettek, már csak valami szalagot kell vennem, amivel fel lehet majd kötözni a fára.

Teszt

Eszencia tegnap mutatott a blogjában egy érdekes oldalt, néhány tesztet én is kitöltöttem. Ime az eredmény:
"A teszt szerint ambivertált típus vagy, ami nagyon kedvező eredmény. Azt jelenti, hogy képes vagy jól érezni magad társaságban is és egyedül is. Igen pozitív eredmény, hogy alapvetően elfogadó és segítőkész ember vagy. Képes vagy arra is, hogy a versenyszellem magával ragadjon és saját érdekeidet helyezd előtérbe. A helyzethez igazítod, hogy mennyire végzel lelkiismeretes munkát, vagy mennyire törekszel megbízható lenni a kapcsolatokban. A számodra fontos emberekkel és megfelelő körülmények közt akár nagy energiával is képes vagy teljesíteni. Többnyire jól kezeled a stresszt és környezeted számára is kiegyensúlyozott ember benyomását kelted. Teljesítményedre ritkán van hatással lelkiállapotod, talán csak extrém stresszhelyzetben vagy ha hirtelen erős, negatív érzelmeket élsz át. Személyiséged nyitottságát a pszichológia rendkívül pozitív tulajdonságnak tekinti. Érdeklődő, széles látókörű ember vagy, aki mindig fogékonynak mutatkozik az új tapasztalatokra, ha felfedezőkedvét felkelti valami."
Kiváncsi lennék, hogy Norvégiába való kiutazásom előtt milyen eredmény jött volna ki.

Skarlát

Melóban felütötte a fejét a skarlátjárvány. Ha jövő héten nem blogolnék én is megbetegettem.

Kecses, mint egy gazella

Kb. annyira mozgok kecsesen, mint egy birodalmi lépegető. Konkrétan olyan izomlázam van, hogy nem hajlik a lábam és még ülni is fáj. De Peti (az edző) szerint január végére olyan combom és seggem lesz, mint Gisele Bündchen-nek. Csak addig kéne valahogy lemászni a negyedikről.

Blogtali

Ugye jól tudom, hogy 15-én szombaton blogtalálkozó lesz a Tandemban? A kérdésem már csak a következő, ki akar velem találkozni? Vagyis inkább kik azok akik mennek, ugyanis ennek fügvényében megyek én is. Nasha, Eszencia, Szisza, Bahha, többiek?

Amikor kislány voltam...

8 éves kislány voltam és úgy döntöttem, hogy azon a nyáron nem akarok nyaralni menni. Nem és kész. Anyukám könyörgött nekem, meg igért sok mindent, de nem és kész. Egy naplóval vett rá, hogy mégis menjek. Azt mondta: milyen vicces lesz, mikor hazajösz és együtt elolvassuk. Az elején vicces is volt, Anya anyukájánál voltam, sok unokatesóval körülvéve, strand, kutyák macskák, erdők, mezők, jó nagy adag szabadság. Mamimat nem igazán érdekelte hol járok, mit csinálok, falunk sok veszély nem érhetett, étkezésekre mindig otthon voltam, legfeljebb néhány ragtapasszal gazdagodtam. A naplómat is írtam szorgalmasan, olyanokkat, mint: "ma megint veszekedtem Laurával, mert nem tudott kutyaugatást utánozni", Zsolti megigérte, hogy feleségül vesz, ha nagy leszek", "Lady kutyusnak kölykei születtek". Mamimat nem zavata, hogy naplót írok, esténként megkérdezte jó napom volt e. Nekem pedig minden nap gyerek-nap volt.
Apám anyja akkoriban költözött faluról Miskolcra, 3 szobás, nagy kertes családiházból, 4. emeleti panelba. A nyár másik felét nála töltöttem. Az utcára nem mehettem, mert nagyváros, elvisz a cukrosbácsi, jár a villamos, hömpölyögnek az autók, veszély-veszély-veszély. Nagyim azt találta ki, mivel magamnakvaló gyerek voltam, hogy majd minden délután leküld a játszótérre, amit lát az ablakból és majd rengeteg barátot szerzek és csuda jól fogok szórakozni egész nyáron. Minden nap lementem a játszótérre, úgy tettem, mintha barátkoznék a többi gyerekkel (mivel a Nagyi lesett az ablakból), ha hintáztak én is hintáztam, ha labdáztak melléjük álltam és néztem őket, aztán rájöttem, hogy az egyik lépcsőn ülve a Nagyi nem lát, hát ott ültem és olvastam, babáztam és hevessen utáltam a játszótéri hülyegyerekeket. Mikor este felmentem elmeséltem a Nagyinak, hogy milyen remekül szórakoztam Katival, Zsuzsival és Évával (a babáim nevei). És persze naplót írtam. De leginkább csak olyanok kerültek bele, mint: "megint a játszótéren ülök, unatkozom", "a Mami egész éjszaka horkolt, nem tudtam aludni", "a Maminak fáj a lába így egész nap nyögött". Szóval egy szó mint száz, nem szórakoztam túl jól. Szívem lelkem kiöntöttem a naplónak, elmeséltem neki, hogy mennyire utálok Miskolcon lenni, mennyire elegem van a Nagymamám idióta ötleteiből, miszerint menjek barátokat keresni és, hogy egyáltalán elegem van a Nagyimból.
Egy nap elfelejtettem levinni a játszótérre a naplót. Fentmaradt, bedugva az ágy mögé. Mire felértem már nem volt eldugva az ágy mögé. Nagyim olvasta, egyre vörösödő fejjel. Amennyire emlékszem kiabált is, hogy milyen egy hálátlan unoka vagyok, bezzeg a többi unokái mind megcsókolják még a lába nyomát is. Aztán a kibálás megszünt, helyette jöttek az apró szúrkálások. Amolyan, nem kapsz levest tudom, hogy nem szereted, benne volt a naplódban. Vagy: nem kell lemenned a játszótérre, mert ott mindenki hülye, csak TE vagy egyedül tökéletes, mintha az anyádat hallanám.
Akkori eszemmel bizony mélyen gyűlöltem a Nagymamámat, legszivesebben a naplót is elégettem volna. És utáltam, hogy őszinte dolgokat írtam egy buta naplóba. Olyan őszinte dolgokat, amit csak egy 8 éves írhat. Néha szeretnék 30 évesen olyan őszinte lenni, mint akkor 8 évesen.
Nem szerettem a Nagymamámat, de sírtam, amikor meghalt. Arra gondoltam, hogy soha többé nem olvassa majd el, hogy nem szerettem a Nagymamámat.

Névnap

Egyébként pedig ma van a kedvenc meleg pasim névnapja. Boldog névnapot drága! Lógsz nekem egy hétvégével!

Terabitia

Csak jelzem, hogy rém büszke vagyok arra, hogy ki vagyok linkelve Nefi oldalán.

Vajon?

Sollal tegnap a régi fórumos éveinkről nosztalgiáztunk, amikor is fiatalok voltunk és bohók. Csak úgy ontottuk a szeretetet és a jóságot a neten keresztül. Keblünkre öleltük a fél világot. Most pedig ha találkozunk fent a cseten vagy a fórumon visítva menekül tölünk, aki meglát. Cinikusak lettünk és sztoikusak, gyakorlatilag utáljuk a fél világot. Vajon hol rontottuk el?

W. Ildikónak sok szeretettel

Nagyon vicces, hogy ide jársz olvasgatni. Komolyan. Határozottan vicces. Töröm a fejem, hogy vajon mit is olvasol ki a blogból. Ime a negyedik (vagy ki tudja hányadik) csaj, akit sikerült átvernem? Vagy lám, lám ő is hazajött? Kárörvendesz vajon? Ahogy ismerlek minden bizonnyal. Pedig nem kéne. Tudok rólad, ismerlek és megvetlek. És bizony valahányszor meglátlak, hogy olvasgatsz mindig kitör belőlem a nevetés. Olyan kis szánalmas véglény vagy.

Tata

Hétvégén körbe jártuk a Tatai tavat, Anya persze sírt, mert 7 km az hét kilométer. A kutyák viszont élvezték. Képek is készültek, ámuljatok:

Kövér

Engem is elért az az idétlen betegség, amit szerintem minden nőt egyszer biztosan utolér. Konkértan az, hogy kövérnek tartom magam. Vagyis annyira nem vészesen kövérnek, de hiztam, még pedig egészen pontosan 5 kilót, amiből az következik, hogy minden nadrágom és pulóverem szűk rám, én pedig következetesen kövérnek látom magam. Így kondizni járok, heti 3-szor. Konkrét eredmény még nem látszik, de az biztos, hogy van hasizmom, ott mélyen belül jól elrejtve, mert piszkosul fáj. Aztán az is biztos, hogy vannak olyan izmaim, amikről halvány sejtelmem sem volt, de fáj, szóval van. Meg persze az is meglepő számomra, hogy képes vagyok szobabiciklin 4 km-t lenyomni, igaz, hogy utána daruval kell leemelni a gépről, mert úgy beállnak az izmaim.
Szóval ha a bejegyzésből nem derült volna ki, akkor most elmondom, hogy kövér vagyok. Szerencsére viszon Plüsskutya már szeret, lakásom még mindig nincs, ahogy időm se. Akinek mélt kéne írnom azoknak üzenem, hogy:
1. Boldog születésnapot! Húzz le egy körte-körtét a nevemben!
2. Te egy igazi tündér vagy (a tündérek olyan szépek), ugyhogy megérdemelsz már egy jó pasit.
3. Mindenképp szeretnék talizni veled (veletek). Úgy nem lenne jó, hogy mikor meglátogatjátok Sütit, akkor én is megyek?
4. Nagyon ügyesen kinyomoztam, hogy újból van blogod.
5. A vándorút viszont szünetel, amitől kétségbe vagyok esve. Remélem jól vagy. Egyébként meg kellene a titkos blogod címe. A bejelentkezést még tudom.
6. A lakáshoz gratulálok, szerintem remek, lakásavatóba mennék, mert akkor végre megismernélek személyesen is.
7. Lógsz nekem 7-tel, és igérem eljutok a skype-hoz még a héten.
8. Össze kéne futnunk, ha nem is a Favágóban vagy a Fregattban, de akkor is össze kéne futnunk.
Most hirtelen ennyi, de ne felejtsétek el, hogy kövér vagyok.

Magas

Egyszer jártam egy nagyon magas fiúval. Ádámnak hívták, és minden nehézség nélkül adott puszit a fejem búbjára. A metrón félre kellett hajtania a fejét, hogy be ne verje a plafonba. Ha meg akartam csókolni lábujjhegyre álltam, ő pedig lehajolt. Azt hiszem a magasságába szerettem bele, mert különben nem volt csinos fiú. Ezt utána sikeresen tisztáztuk is egy meleg barátommal. Bár azon viszont csodálkozott, hogy a rossz szex miatt szakítottam vele. Most, hogy ezt leírtam, azon csodálkozom, hogy ő csodálkozott...

Csoda lenne...

Azt mondják minden csoda három napig tart. Ez a harmadik nap. Szóval abba lehet hagyni...

Újabb 7-es

Mebarak dobta a labdát, a poszt végén én is tovább dobom. A lényeg annyi, hogy irj magadról 7 érdekes dolgot, amit még a blogodba nem említettél. Igazából az gondolom, hogy nem vagyok annyira érdekes, hogy bármit is írjak magamról, de a kérés az parancs.
Szóval a játékszabályok:
1. Linkeld meg, hogy kitől kaptad.
2. Sorold fel 7 érdekességet magadról, amit szeretnél.
3. Jelöld meg a 7 (akárhány) embert, akinek továbbadnád, és linkeld be a blogjukat.
4. Egy kommentben tájékoztasd a kiszemelt áldozatokat, hogy továbbadtad nekik a játékot.

És akkor a 7 érdekesség:
1. Ha pánikba esem az életem illetően, akkor rövidre vágatom a hajamat. Most is erre készülök.
2. Betegesen vonzanak a csúnya cipők. Nagyon sok csúnya cipőm van.
3. Gyűjtöm a bárányokat. Kis bárány, nagy bárány, kerámia bárány, plüss bárány, hátizsák bárány, bögre bárány, kulcstartó bárány ... stb. A cipők mellé bárányokat is gyűjtök. Most jut eszembe... van cipős bárányom is. Jah, és mindnek neve van. Norvégiába pl. Sára jött velem.
4. Folyton álmodozom, folyton gondolkodom. Ezzel egyébként pszichológusnál is jártam.
5. Elméletben kismillió könyvet írtam már meg. Persze elméletben már világhírű író vagyok.
6. Nincs kedvencem semmiben sem. Így nem tudok kedvenc színt, kedvenc írót, kedvenc ételt, kedvenc színészt ... stb. felsorolni. Vagyis tudok mindegyikből legalább 5 kedvencet felsorolni, vagy többet.
7. Már az újabb nagy kalandot tervezem.

És akkor a labdát tovább passzolva: Eszencia, Nasha, Bahha, Papírcsákó, Winston, AC és Szisza.

Sőrös málna

- Emlékszel, a kert negyedét tele ültettem neked málnával, mert azt mondtad imádod a málnaszörpöt. Utána soha többé ne akartál málnaszörpöt inni.
- Még csak öt éves voltam és nem tudtam elmondani a lényeget. Imádom a bolti málnaszörpöt, mert annak kellemes műanyag íze van, míg az eredeti málnaszörp akárhogyan szűröd le mindig szőrös ize lesz.

A statiszta

Nem kicsit frusztrál az, hogy számomra ismeretlen vagy éppen, hogy ismert emberek szegzik nekem a kérdést, hogy minek jöttem haza, miért nem küzdöttem tovább, illetve miért nem mentem át egy másik országba, ha már Norvégiában nem volt jó. Világ életemben utáltam magyarázkodni, mert úgy gondolom, hogy azzal a személyes szabadságomat veszik el. Most pedig lépten nyomon magyarázni kell a bizonyítványomat, hogy nem elfutottam a feladat elől, hanem éppen, hogy megpróbáltam kitartani az álmaim mellett, amennyire csak lehetett. De van egy pont, amikor már nem megy tovább és akkor nincs más megoldás, mint hazajönni, egy kicsit összeszedni magunkat és újból beizzítani az álmainkat.
Közben pedig próbálom összekapargatni maradék itthoni életem romjait, ami nem megy túl simán. Az ember lánya nem gondolná, hogy 3 hónap olyan hosszú idő, de ezek szerint mégis. Éppen elég idő ahhoz, hogy a számomra fontos emberek új életet kezdjenek, nélkülem. Így most esténként kettesben rovom a köröket Plüsskutyával, aki változatlanul utál; Anyával megyek moziba, mint valami vénlány. Ha pedig a barátnőim mégis időt tudnak rám szánni akaratlanul is kirekesztődöm a beszélgetéseikből. Amolyan pótkerék lettem a saját életemben.

Régi-új

Régi új munkahelyről blogolok. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, az ékezeteket és, hogy az "Y" és a "Z" betű helyet cserélt. Szokom az új munkatársakat is. És közben parázom, hogy a következő létszámleépítésnél ne engem a világvándor csavargót küldjék el. Aztán szokom még az is, hogy nehezen rázódom vissza a megszokott életembe. Konkétan úgy érzem mintha az élet elszaladt volna mellettem, mindenki más megtalálta az élete értelmét csak én kapaszkodom az értelmetlen, idealista álmaimba. Szóval nem könnyű, pláne úgy, hogy Plüsskutya változatlanul utál.

Otthon

Nem hiszem, hogy ember ennyire örült meg koszos es enyhén szocreál szülővárosanak, mint én. Most már családom biztos rejtekéből idézem fel emlékeimet, amiből nem kevés van. Próbálom magam újból visszahelyezni az itteni életbe. Ennek legjobb módja a barátnők felhívása, hogy csevegjenek velem, vagy legalábbis tegyenek úgy, mintha örülnének nekem. (Persze, hogy örülnek, nagyon is örülnek.)
Plüsskutyáról meg ne is beszéljünk, mert az első 20 percben gyakorlatilag tüntetőleg utált. Oda se szagolt hozzám, ha beszéltem hozzá elfordította a fejét. Szerencsére 20 perc utan fordult a kocka, azóta újból imád, valósággal lóg rajtam, ami szintén azt mutatja, hogy kezdek visszatérni a normális kerékvágásba.
Aztán persze van még az is, hogy tartozom nektek minimum 2 norvég bejegyzéssel, ha nem 3-mal. Amit be is pótolok, amint megettem egy nagy tál rizskokkot és elénk tereferét folytattam baratnőimmel.

Norvégok, postaládák

Ma hajnalban megharapott egy postalada. Kikanyaritott a kozepso ujjambol egy jo darabot. Persze egy masodperc alat verben alltam, es veletlenul sem azokra az ujsagokra cseppent, amelyikbol sok van. Igy ma a Folkethusben valakik veres Dagensveint es Oppland Arbeiderblad-ot olvasgatnak.
Aztan volt az is, hogy kiderult, hogy ijeszto vagyok. De igazabol az derult ki, hogy megis beteljesult a remalmom. Vagyis, az, hogy a sotetbol egyszer csak elokerul valaki. Persze azt nem tudhattam, hogy az a valaki elobb sikit. Igy nekem mar nem kell. Igazabol az o hibaja volt, mert ki a fene futkarozik hajnal fel 4-kor fejen fulhallgatoval a sotetben. De higyjetek el futkarozik. Fagyban egy szal rovidgatyaban, ujjatlan poloban, fejen fulhallgatoval. Norvegok. Komolyan mondom, norvegok.

Egyébként pedig,

megvettem a jegyet haza.

Horror

Szerintem igenis kecsesen es elegansan ugraltam at a kek viragos gumicsizmaban, narancssarga esokabatban a tocsakat. Nem is ertem miert kapott a szivehez Willy Tåte, Nedre Torvgate 17. sz. alatti lakos, mikor atnyujtottam neki a reggeli ujsagot. Pedig meg koszontem is: God morgen!
Igaz, azt el is felejtettem, hogy a fejem bubjarol lassu patakokban szivargott a ver a homlokomra.

Nagy szemek

Az ugy volt, hogy eppen hazaertem a hegyre, kicsit korabban, mint szoktam, hiaba mar annyira kenem vagom a postaladakat, hogy 3 ora is eleg a munkamhoz. Szoval ott tartottam, hogy eppen hazaertem, leallitottam a kocsit, kicsit meg matattam, mert a kutyut be kellett dobni a taskaba, maradek ujsagokat meg osszeszedni es kidobalni. Igy pislakolo lampafenynel meg szoszmotoltem egy kicsit, osszeszedtem magam, majd felneztem, hogy kikapcsoljam a belteri lampat, es akkor... es akkor a tekintettem talalkozott ket hatalmas szemmel. Egyenesen a szelvedon at bamult befele. Azt hiszem sikitottam, amitol a hatalmas szempar duhosen felhorkant. Akkor vettem csak eszre, hogy a hegyen tanyazo lovak egyikevel neztem farkasszemet.
Meg egy ilyen es azt hiszem szivinfarktusban fogom meghalni, meg ido elott.

Éjszaki találka

Ma hajnalban osszefutottam a Svenerveien 4. szam alatt egy ozzel. Egy darabig alldigaltunk tanacstalanul egymassal szembe. Majd kicsit toporogtunk, hol jobbra, hol balra, mint akik nem tudjak hogyan is kellene kikerulniuk egymast. De leginkabb csak bamultunk dobbenten. Percek telhettek igy el, mire az ozi eszbe kapott, hogy hatrafele is el tud szaladni, nem muszaj ragaszkodnia a megkezdett utvonalahoz. Igy gyors szokkelesekkel megfordult es eliramodott az erdo fele.

Reszket a ...

Azert bevallom hajnal 3-kor bizony tele a gatyam, ahogyan a sotet utcakon cikazom egyik kezemben ujsag, masikban reklam. Surun hatrafel pislogok, meg korbe, es osszerezzenek ha megremeg a bokor mellettem. Aztan van ugy, hogy arnyakat latok, meg villagito szempart, es azt gondolom, hogy ime egy tokeletes alkalom arra, hogy kideruljon vannak vampirok, zombik es ufok is.

Ricsaj

Miota fent lakom a hegyen gyakorlatilag egy percet sem aludtam. Litvan szomszedaim folyamatosan buliznak. Ma ejjel athivtak a haverjaikat es hajnal 1-ig buliztak, ami kb. abban merult ki hogy betettek egy dvd-t, majd elkezdtek beszelgetni, tulkibalva a filmet. Egy kicsit hallgattam oket, majd atkopogtam, hogy hajnalban keltem, faradt vagyok, legyenek kedvesek halkabban. Ot percig tartott a halkabban, majd ujbol rajcsur. Probaltam en aludni, isten latja lelkemet probaltam. Kesobb mar azon is gondolkodtam, hogy kifekszem a kozos helyisegbe es ott alszom, de errol hamar le kellett tennem, mert hallottam, amit a szomszed folyoson a lengyelek egymas verik. Esemenydus ejszakank volt, amit megfejelt a folyamatos aramkimaradas. Ugyanis este 7 es 12 ora kozott az aram hol van, hol nincs, mint a meseben. A feltetelezesek szerint valakinek zarlatos valamije, ami aztan folyton leveri az aramot. Ezzel nem is lenni semmi baj, ha a biztositek nem a vilag vegen lenne. Vagyis ugy, hogy az elso emeletrol lebotladozol a foldszintre, ki a hazbol, atbucskazol egy nagy reten, at a szomszed hazba, malyd onnan az a pincebe, ahol a kapcsoloszekreny van, majd egyszerre lehetoleg egy mozdulattal felkapcsolod a biztositekot. Mindezt persze tok sotetben. Aztan hangosan imadkozol, hogy ne csapja le amig at nem ersz a hazba. Vagyis onnantol folyamatosan imadkozol, hogy most inkabb mas menjen at es kapcsolja fel az aramot.
Hat ilyen az elet a hegyen.

Hiányzik

Olyan dolgok hianyoznak, mint a reggeli kutyasetaltatas. Plusskutya pocakjanak illata, a az okos kis tekintete. Az is hianyzik, hogy vasarnap felszaladjak Anyahoz, aki rakott krumpit csinal, a kedvencemet. Vegig beszel hozzam, en persze nem figyelek, csak neha kozbeszurok egy "ahat" vagy egy "igent". Mozart az olemb ugrik dugja a kis fejet, hogy simogassam, Fancsi is elokerul, nyujtozkodi, dorgolozzik. Az apro kis mozdulatok hianyoznak, amik olyan melyen beleivodtak a borom ala, hogy nem tudom levetkozni, elfelejteni.
Hianyoznak az esti setak Zsu-val es Pepevel. A vilagmegvalto beszelgeteseink Gurigaval. A kozos logasok, a lelkizesek. Az, hogy valaki erdek nelkul hallgassa meg azt amit mondok. Hianyzik a vasarnap reggeli rajzfilmnezesek, macikaveval az agyban heverve.
Meg a lakasom is hianyzik, a beke szigetenek tunik innen, a rozsaszines narancssarga falaval, vilagos fenyeivel.
Jelenlegi helyzetemben az otthonom sokkal, de sokkal szebbnek tunik. Meg a varosomat is hianyolom.

Lúzer postás vol. 2.

Korai volt elkiabalni, hogy milyen ugyes voltam elozo nap, mert sajnos mindez nem igaz. Ugyanugy osszekevertem a postaladakat, ugyanugy eltevedtem. Raadasul megint jott velem Ermest, mert panaszok erkeztek ram. Szoval bena vagyok, ez van. Eros a gyanum, hogy tipikus szoke liba vagyok, aki sotetben siman elvesziti a tajekozodo kepesseget, raadasul erre meg jonnek a hulye postaladak. Egyebkent a legfurcsabb hely, ahol eddig postaladat lattam az az utanfuto elejere racsavarozott plehdoboz volt. Kivancsi lennek, ha hasznaljak, vajon hova kene dobnom az ujsagot?

Szex

Almomban Kevin Sorboval szeretkeztem. Remelem ez csak annyit jelent, hogy sanyaru a szexualis eletem, es nem azt, hogy tudat alatt oda vagyok a zs katagorias Herkulesekert. Kulonben is az intellektualis enem hangosan tiltakozik.

Lúzer postás

Tegnap hajnalban dolgoztam eloszor onalloan. El kell mondanom, hogy nalam szanalmasabb ujsagkihordot a vilag meg nem latott. Nem eleg, hogy kb. a 100-dik postaladanal mar gyakorlatilag elveszitettem a fonalat, aztan meg jol el is tevedtem, kozben meg esett a ho es azokat a nyuves reklam ujasagokat is be kellett volna dobalnom. Majd kb. az egesz utszakasz felenel a kutyum bemondta az unalmast. Mert, hogy van olyan okos pocket pc-m, ami mutatja hogy milyen utca, mely szama alatt milyen ujasagot kell kezbesiteni. De csak ennyit es slusz passz. Szoval az, hogy a postalada hol, merre talalhato az rejtely. Sot feler egy kulon kalanddal megtalani. Mert a norvegok szeretik, ha a postalada mondjuk a garazs utcarol lathatatlan oldalara tenni, vagy fatuskora, vagy a viragok ala elrejtve, esetleg az utca vegen takarosan osszegyujtve mind a 8 hazet egy kupacba, mindezt nevek es hazszamok feltuntetes nelkul, of curse.
De ott tartottam, hogy a kutyu bemondta az unalmast, en meg csak alltam es bamultam ki a fejembol, igyekeztem nem bogni, majd felhivtam az a krapekot aki betanitott. Angol-norvegul lassan megertette mi a baj, majd gyorsan ott termett, mintha a foldbol bukkant volna elo. Gyakorlatilag azt mondta 5 perc, es 5 perc mulva valoban ott allt mellettem, mint valami fura idoutazo. Persze o is csak forgatta a kutyut, meg nyomkodta, vegul ujrainditotta es akkor megtortent a csoda, es ujra mukodott.
Viszont addigra mar fel oras kesesben voltam, amit ugye a benasagom meg is fejelt. Igy masfel ora kesessel sikeresen befejeztem a napot, reggel 7 helyett fel 9-re.
Masnap meg vartam, hogy milyen eredmenyt produkaltam, mert a kutyu ebben is kerelhetetlen, bizony a pofadba vagja, ha hibaztal. Lett 7 hibam, leginkabb abbol, hogy nem talaltam meg a kijelolt postaladat, illetve az egyiket ossze is kevertem. Holnap reggel kivancsian varom, hogy mit sikerult alkotnom ma hajnalban, mert erzesem szerint jobb voltam, raadasul 7-re be is fejeztem. Szoval lehet, hogy meg sem vagyok luzer, de ez majd kiderul.

Nátha

Szombat hajnalban sikerult jo alaposan megfaznom. Olyan eso volt, hogy kilatni sem lehetett a kocsiablakon, hiaba jartak az ablaktorlok. Neha atvaltott hoesesbe, majd ujbol szakadni kezdett az eso. Ki-be ugraltam a kocsibol, csuszkaltam a foldutakon, gyakorlatilag mire hazaertem a bugyimbol is csavarni lehetett a vizet. A nadragom pedig terdig tiszta sar volt.
Igy most megint folyik az orrom, raz a hideg es ugy tunik kotohartya gyulladasom van, mert a szemeim duplajara dagadtak es fajnak. De legalabb sikerult itt is beszereznem egy franko kis gumicsizmat, kek viragosat. Holnaptol johet a sar es az eso, belenevetek a kepebe.

Think, think, think

Persze igaz konnyebb megfutamodni, mint itt kint huzni az igat. Vegulis van allasom, igaz, hogy nem tudok dolgozni, de ez mar reszlet kerdes. Vannak papirjaim, van lakasom. Akar minden okes is lenne, de megsem az. Hogy miert? Az elmult 2 honapban olyan dolgokat eltem at, amit a legmereszebb almaimban sem kezeltem volna. Annyi megalaztatast, utest es rugas kaptam, amit eddigi eletemben soha. Persze mindenki johet azzal, hogy ami nem ol meg az erosebbe tesz, de azoknak kivanom azt, hogy eljek mindezt at, aztan en kezsegesen megkerdezem toluk, hogy most aztan erosebbek e. Igen, pontosan tudtam, hogy nem kolbaszbol van a kerites (virslibol, de ez mas teszta). Pontosan tudtam, hogy nehez lesz, de az emberi aljasaggal nem szamoltam. Az emberi tenyezok a legnehezebbek. Az hogy bar hallasz magad korul magyar szavakat, soha nem lehetsz biztos benne, hogy nem forditjak ki amit mondasz. Soha nem lehetsz biztos benne, hogy aki szemtol szemben kedves, az a hatad mogott miket mond rolad. Persze tudom, hogy otthon is ez van, de valljuk be, hogy hazai palyan biztosabban mozogsz, kulfoldon meg legfeljebb lesel, mint a luki nyul. Ezert van az, hogy gyakorlatilag en itt mar minden voltam, a ribanctol, a kurvaig at a haszonlesoig minden. Persze, igen halas vagyok, hogy befogadtak, enni adnak, de mellette meg is alaznak. Es ez amit mar nem birok tovabb...

Most már biztos

Szoval a jegy megvan. Azota jobban is alszom. Mar amennyire lehet aludni egy olyan szobaban, ahol a szomszedban folyton litvanul karattyolnak, legyek masznak mindenen, az agy meg tele van apro pici fekete bogarakkal (nem bolha, nem tetu, kosz a feltetelezest).
Tegnap este volt az utolso csepp a poharban, amiert orulok is, hogy mar megvan a jegy. Miota fent lakom a hegyen nem is igazan vagyok a volt szallasadomnal (Ludwignal). Foleg azert is nem, mert neki mar itt van a csaj, a csajank az apja, meg meg egy rokon, szoval en mar nem kellek ide. Eddig is tudtam, hogy siman kibeszelnek a hatam modott, de a tegnapi beszelgetes vegkep betette nalam a kaput.
Tortent ugyanis, az, hogy veletlenul ott ragadtam naluk, igy talakozhattam a pasikkal, akik eppen megerkeztek a munkabol. Ludwig rogton szapulni kezdett, hogy milyen egy ostoba liba vagyok, hogy feladom ezt a tuti jo munkat, a tuti jo szallasomat, a biztos megelhetesemet, es visszamegyek a nyomorba, Magyarorszagra. Mondtam neki, hogy en ezt mar eldontottem, kulonben sem a nyomorba megyek vissza, hanem a sajat kis eletembe, ami ugyan unalmas, de legalabb az enyem. Erre jott azzal, hogy olyan szep fizetest fogok itt kapni, amit senki itt Norvegiaban nem kap ilyen pitianer munkaert. Szamolgatni nem fogok, eleg legyen annyi, hogy az a penz, amit keresek kb. arra lenne eleg, hogy a szallast, a kajamat es a benzint ki tudjam belole fizetni havonta, de felretenni semmit nem tudnek, es en ugye azert jottem ki, hogy felre is tudjak tenni.
Aztan ha mindez meg nem lenne eleg, azt is megkaptam, hogy alig varja mar, hogy elmenjek, mert abban a pillanatban o ugyis atveszi a helyem, mert mar beszelt a fonokommel, es megkapja a teruletemet. Es majd o megmutatja, hogy azt a munkat, amit en 4 ora alatt megcsinalok, o siman megcsinalja majd 2 ora alatt, mert en ugye bena vagyok hozza. Arrol nem is beszelve, hogy eleve egy ostoba liba vagyok, mert csak azokra a cimekre kell kivinni hajnalban az ujsagot, amik meg vannak adva, az pedig nem lehet tobb - az o feltetelezese szerint - , mint 10-20 cim. A maradek ujsagot meg ki kell dobni a szemetbe, de hat en meg ehhez is hulye vagyok.
Mondtam neki, hogy valljek egeszsegere a munkam. Alig varom, hogy azon rohoghessek, hogy a szar csotroganya valahol beragadt a sarban, vagy az elso komolyabb emelkedonel bemondta az unalmast. Arrol nem is beszelve, hogy nem 10-20 cim van a cimlistamon, hanem 278 db. Amihez meg hozza jon naponta kb. 10-20 ujabb cim, plusz napi 6-8 kulonbozo ujsag es melle meg szorolapok. Szoval tapsolok neki, ha mindezt megcsinalja 2 ora alatt. De meg lehet probalni.
En gyava vagyok es feladtam. Leginkabb abba faradtam bele, hogy egyfolytaban megy a hatam mogott a susmogas. Mindez azert mert nem voltam hajlando lefekudni Ludwiggal. Mert nem voltam hajlando leszopni, mert nem voltam hajlando meg jobban megalazni magam mint amennyire meg vagyok.
Szoval nem magyarazkodom tovabb, megyek haza es ez mar biztos. Rugjatok belem csak nyugodtan, a hatamon mar igy is fat lehet vagni.

Arról, hogy hazamegyek

Most lattam be, hogy nincs tovabb. A dolgok nem ugy alakultak, ahogyan terveztem, ezt egyszeruen be kell mar latnom. Lehet ezt meg huzni, halasztani, de van egy pont, amhol be kell latni, hogy nincs tovabb. Ez a pont most jott el. Nincs tovabb. Hosszas vivodas, szenvedes, megalaztatas utan kimondhatom, ennyi volt. Koszonom mindenkinek a tamogatast, a biztato szavakat, de amit a sors nem akar, azt nagyon nem akarja.
Mielott megkerdeznetek miert is dontottem igy elmondom. Megvettem a kocsit, de hasznalni nem tudom, addig, amig nincs szemelyi szamom. Ami csak 1-2 het mulva lesz. Ludwig kocsijat hasznalhatnam, de! Es itt egy hatalmas DE jon. Az o kocsija kisbusz, amivel gyakorlatilag keptelenseg ujsagot kihordani, leven, hogy az en teruletemen foldutak vannak, azok is leginkabb hegyes, dombos teruleteken. Megfordulni nem tudok vele, mert szuk a hely, leallitani nem tudom sehol, mert rossz az oninditoja. Tehat ha valahol leallitom, akkor ott is marad (ha csak ki nem tolom mind az 50 kilommal a kisbuszt). Arrol nem is beszelve, hogy Ludwig ezzel a kocsival jar munkaba, es meg rajta kivul 2 ember. Igy ha en valahol elakadok ok sem tudnak menni dolgozni, ezt pedig szinten nem lehet bevallalni. Tehat nincs kocsim. A munka pedig nem var. Szoval most van az, hogy sok-sok szek kozott a pad ala estem.
Koszonom mindenkinek a turelmet a nyafogasomhoz. En innentol befogtam a szamat, es megelegszem azzal ami van. Vagyis megyek haza.

Ma megtettem norveg eletem 3 fontos lepeset. Elso korben beadtam a szemelyihez a papirokat, masodikkent bekoltoztem a szobacskamba, es harmadszor alairtam a munkaszerzodesemet. Igy holnap hajnal 3-kor varnak szeretettel. Kapok magam melle egy fickot, aki betanit mit kell csinalni. Bar gondolom azert meg a postaladakat csak megismerem, ha az utcakat nem is. Szoval honaptol ujsagkihordas bizniszben utazok, es egy kisbuszt fogok vezetni, most tessek drukkolni.

Bizonytalan én

Mar lassan kezdem megszokni, hogy menetrendszeruen kiborulok, ha valami jo tortenik velem. Ugy latszik forditva vagyok bekotve. Vagy szimplan parazok es mindent tulkompenzalok.
Persze az is van, hogy a jo mellett folyamatosan rosszak is tortennek, egyszeruen keptelen vagyok az otthoni dolgokat is kezben tartani, meg az itt kinti dolgokat is managelni. Tudom, sokat akar a szarka...

Az én szobám

Van lakasom, holnap koltozom. Igaz, hogy csak egy szoba, erosen kollegiumi a hangulat, retros filing, anyosnyelv a folyoson. De az en szobam, van bent agy es szekreny. Erted? Szekreny. 2 honapja borondbol elek, nekem a szekreny, mennyorszag. Biciklim is van, mert meg a kocsinak papirokat kell intezni. Holnap koltozom.

Norvégia

Olyankor dobbenek meg, hogy voltakeppen hol is vagyok, mikor akaratlanul is ilyen mondat csuszik ki a szamon:
- Lillehammer felol egeszen be van borulva.
Erted, nem Pest vagy Gyor felol... Dobbenet...

Ősz

Gjøvikben ösz van. Mindenhol tarka falevelek, pirosak, barnak, sargak, megannyi szines folt. Kozben nyilnak a viragok es erik a meggy. Mar nem tudom nyomon kovetni a napok alakulalasat, de ezek szerint az evszakoket sem.¨
Ja, es direkt Nasha kedveert: arcureggyuszim van, nagyon faj a fejem, szetesik az orrom es levegot sem kapok. Jah, es nem megyek orvoshoz juszt sem. Most tessek engem sajnalni.

Megasztár

Tudom, hogy ti otthon a Megasztar 4-et nyomjatok, kepben vagyok am. Nekunk is van ilyen, igaz, hogy sved, de az egykutya. Szoval a sved Idol, se semmi, lehet nagyokat kacagni, meg persze meglepodni, hogy egy ilyen kicsi lanybol hogyan jon ki ilyen hang.
Aztan persze itt van az en nagy kedvencem, a kis cukorborso Lars Eriksson, aki most a vigaszagon nyomul.

Update: Sikerult neki, bejutott! Bar nem csodalom, mert mar egesz rajongoi klubja van. Jol nyomja!

I back again

Sajnos nem vagyok meg most sem olyan helyzetben, hogy naponta, vagy akar 2 naponta blogoljak. A dolgok kicsit furan alakulnak itt eszakon, a lenyeg nagyjabol annyi, hogy elkoltoztem, majd vissza. Dolgozni is fogok egyszer csak. Meg vettem egy kocsit. Ami eleg fura, leven, hogy nincs sok penzem. Szoval, ha minden kotel szakad, akar haza is kocsikazhatok. Vicces.
Aztan az is van, hogy egy tobb felvonasos tragikomedia, ami itt folyik, de mar csak rohogok es hummogok, jo norveg szokas szerint. Jah, es norvegul is tanulok. Tudok mar olyanokat, hogy: "Jeg fostår" illetve "Jeg fostår ikke", ami nagyon hasznos, mert legalabb el tudom mondani, hogy ertem vagy nem, amit mondanak. A fura az, hogy leginkabb ertem, csak valaszolni nem tudok, mert a szokincsem nem tul ekes.
Szoval most ezek mennek, meg a baranyfelhok. Jah, es meg azt is el kell mondanom, hogy piszkosul meg vagyok fazva, nincs hangom es nem kapok levegot. De, hogy irigykedjetek, itt az ido csudaszep, hetagra sut a nap, csudaklasz, komolyan.

Norvég munkavállalásról, kicsiben

Elerkezett az ido, hogy errol is irjak, mert naponta minimum 2 e-mailt talalok a postamba, hogy osszam meg a nagy titkot. Elorebocsajtom, nincs itt semmi nagy titok, egy ido utan teljesen at is lehet latni, illetve meg lehet ismerni a miertek mozgatorugojat.
Eloszor is, Norvegia nem EU. Tehat munkavallalasi papirok kellenk. Vagyis egy papir, ami bizonyitja, hogy az embernek allasa van Norvegiaban. De, ez sem mindegy milyen. Itt ugyanis a munkavegzes fel vagy egesz (50% vagy 100%) idoben tortenik. Vagyis, ha csak fel allast sikerul talalnod es ezt vezetik ra a papirjaidra tuti, hogy elutasitanak, ugyanis el kell ernie a fizetesnek a minimabert, amit ugye fel allasban eleve lehetetlen. Az alap oraber 137 korona, 8 oraban. (Az mar mas kerdes, hogy altalaban nem 8 orat dolgoznak hanem csak 7-et.)
Egyszerubb persze, ha mindezt Magyarorszagrol el tudod intezni, de ez csak akkor lehetseges, ha olyan hianyszakmaval rendelkezel, mint: mernok (barmilyen), orvos (barmilyen), apolono... stb. Vagyis joforman azok, amik otthon is hianynak szamit. Ja, es ezekhez perfekt angol kell, mert akkor elnezik, hogy norvegul egy szot sem tudsz. Amennyiben ezekkel nem rendelkezel, akkor jon a kovetkezo opcio.
Kijon az ember es munkat keres, es csak kilincsel, kilincsel, terdig lejarja a labat, aztan egyszer csak lesz. Marmint munka. Eloszor a rendorseg altal adott munkavallalasi papirokat kell kitolteni, amivel gyakorlatilag a munkaltato kezesseget vallal erted. A papirokat egy fenykeppel a rendorsegenk leadva, 1-2 hetet varva, egyszer csak lesz szemelyi szama. Ami zsenialis, mert igy mar csak a lakcimet kell bejelenteni illetve adokartyat kell igenyelni.
A lakcim bejelentes egy kulon problema, mivel valoszinuleg senki sem tud elso blikkre egy sajat keglit berelni. Kezdetben megteszi egy szoba, hostel vagy hytte, kinek mit sikerul szereznie. Ezeket is be lehet jelenteni, hiszen ha van jobb, akkor ezt csak atirjak. Az adokartya a munkvallalashoz ugye alap. Ahogyan otthon is. Az mar csak a hab a tortan, hogy itt frankon mukodik az uvegzseb koncepcio. Ahogyan mar norvegmintas ki is fejtette, eleg egy link ahova, ha beirod a nevet, akire kivancsi vagy, es maris eled tarul az eves bevetele, ebbol mennyit adozott es ilyenek. Vagyis konkretan latod az angyagi helyzetet. Mert itt minden igy mukodik, nincsenek titkok, nincsenek elkendozesek.

Beletapostam a lelkedbe?

Amint eszrevettetek (vagy nem) egy poszt torolve lett, mert sertette a freebog szabalyzatat. Ami igaz, es ezt tudomasul is veszem, mert tok igazuk van, kerek perec benne van a szabalyzatban. Meg akkor is igy van, ha a dolog valosagtartalma igaz. Meg akkor is igy van, ha Magyarorszagon szolaszabadsag van. Meg akkor is igaz, ha tortenetesen a sajat blogodban, a sajat eletedrol, a sajat fajdalmaidrol irsz.
Szoval kedves Ildiko ezek utan is jol alszol?