Szoval a jegy megvan. Azota jobban is alszom. Mar amennyire lehet aludni egy olyan szobaban, ahol a szomszedban folyton litvanul karattyolnak, legyek masznak mindenen, az agy meg tele van apro pici fekete bogarakkal (nem bolha, nem tetu, kosz a feltetelezest).
Tegnap este volt az utolso csepp a poharban, amiert orulok is, hogy mar megvan a jegy. Miota fent lakom a hegyen nem is igazan vagyok a volt szallasadomnal (Ludwignal). Foleg azert is nem, mert neki mar itt van a csaj, a csajank az apja, meg meg egy rokon, szoval en mar nem kellek ide. Eddig is tudtam, hogy siman kibeszelnek a hatam modott, de a tegnapi beszelgetes vegkep betette nalam a kaput.
Tortent ugyanis, az, hogy veletlenul ott ragadtam naluk, igy talakozhattam a pasikkal, akik eppen megerkeztek a munkabol. Ludwig rogton szapulni kezdett, hogy milyen egy ostoba liba vagyok, hogy feladom ezt a tuti jo munkat, a tuti jo szallasomat, a biztos megelhetesemet, es visszamegyek a nyomorba, Magyarorszagra. Mondtam neki, hogy en ezt mar eldontottem, kulonben sem a nyomorba megyek vissza, hanem a sajat kis eletembe, ami ugyan unalmas, de legalabb az enyem. Erre jott azzal, hogy olyan szep fizetest fogok itt kapni, amit senki itt Norvegiaban nem kap ilyen pitianer munkaert. Szamolgatni nem fogok, eleg legyen annyi, hogy az a penz, amit keresek kb. arra lenne eleg, hogy a szallast, a kajamat es a benzint ki tudjam belole fizetni havonta, de felretenni semmit nem tudnek, es en ugye azert jottem ki, hogy felre is tudjak tenni.
Aztan ha mindez meg nem lenne eleg, azt is megkaptam, hogy alig varja mar, hogy elmenjek, mert abban a pillanatban o ugyis atveszi a helyem, mert mar beszelt a fonokommel, es megkapja a teruletemet. Es majd o megmutatja, hogy azt a munkat, amit en 4 ora alatt megcsinalok, o siman megcsinalja majd 2 ora alatt, mert en ugye bena vagyok hozza. Arrol nem is beszelve, hogy eleve egy ostoba liba vagyok, mert csak azokra a cimekre kell kivinni hajnalban az ujsagot, amik meg vannak adva, az pedig nem lehet tobb - az o feltetelezese szerint - , mint 10-20 cim. A maradek ujsagot meg ki kell dobni a szemetbe, de hat en meg ehhez is hulye vagyok.
Mondtam neki, hogy valljek egeszsegere a munkam. Alig varom, hogy azon rohoghessek, hogy a szar csotroganya valahol beragadt a sarban, vagy az elso komolyabb emelkedonel bemondta az unalmast. Arrol nem is beszelve, hogy nem 10-20 cim van a cimlistamon, hanem 278 db. Amihez meg hozza jon naponta kb. 10-20 ujabb cim, plusz napi 6-8 kulonbozo ujsag es melle meg szorolapok. Szoval tapsolok neki, ha mindezt megcsinalja 2 ora alatt. De meg lehet probalni.
En gyava vagyok es feladtam. Leginkabb abba faradtam bele, hogy egyfolytaban megy a hatam mogott a susmogas. Mindez azert mert nem voltam hajlando lefekudni Ludwiggal. Mert nem voltam hajlando leszopni, mert nem voltam hajlando meg jobban megalazni magam mint amennyire meg vagyok.
Szoval nem magyarazkodom tovabb, megyek haza es ez mar biztos. Rugjatok belem csak nyugodtan, a hatamon mar igy is fat lehet vagni.
Tegnap este volt az utolso csepp a poharban, amiert orulok is, hogy mar megvan a jegy. Miota fent lakom a hegyen nem is igazan vagyok a volt szallasadomnal (Ludwignal). Foleg azert is nem, mert neki mar itt van a csaj, a csajank az apja, meg meg egy rokon, szoval en mar nem kellek ide. Eddig is tudtam, hogy siman kibeszelnek a hatam modott, de a tegnapi beszelgetes vegkep betette nalam a kaput.
Tortent ugyanis, az, hogy veletlenul ott ragadtam naluk, igy talakozhattam a pasikkal, akik eppen megerkeztek a munkabol. Ludwig rogton szapulni kezdett, hogy milyen egy ostoba liba vagyok, hogy feladom ezt a tuti jo munkat, a tuti jo szallasomat, a biztos megelhetesemet, es visszamegyek a nyomorba, Magyarorszagra. Mondtam neki, hogy en ezt mar eldontottem, kulonben sem a nyomorba megyek vissza, hanem a sajat kis eletembe, ami ugyan unalmas, de legalabb az enyem. Erre jott azzal, hogy olyan szep fizetest fogok itt kapni, amit senki itt Norvegiaban nem kap ilyen pitianer munkaert. Szamolgatni nem fogok, eleg legyen annyi, hogy az a penz, amit keresek kb. arra lenne eleg, hogy a szallast, a kajamat es a benzint ki tudjam belole fizetni havonta, de felretenni semmit nem tudnek, es en ugye azert jottem ki, hogy felre is tudjak tenni.
Aztan ha mindez meg nem lenne eleg, azt is megkaptam, hogy alig varja mar, hogy elmenjek, mert abban a pillanatban o ugyis atveszi a helyem, mert mar beszelt a fonokommel, es megkapja a teruletemet. Es majd o megmutatja, hogy azt a munkat, amit en 4 ora alatt megcsinalok, o siman megcsinalja majd 2 ora alatt, mert en ugye bena vagyok hozza. Arrol nem is beszelve, hogy eleve egy ostoba liba vagyok, mert csak azokra a cimekre kell kivinni hajnalban az ujsagot, amik meg vannak adva, az pedig nem lehet tobb - az o feltetelezese szerint - , mint 10-20 cim. A maradek ujsagot meg ki kell dobni a szemetbe, de hat en meg ehhez is hulye vagyok.
Mondtam neki, hogy valljek egeszsegere a munkam. Alig varom, hogy azon rohoghessek, hogy a szar csotroganya valahol beragadt a sarban, vagy az elso komolyabb emelkedonel bemondta az unalmast. Arrol nem is beszelve, hogy nem 10-20 cim van a cimlistamon, hanem 278 db. Amihez meg hozza jon naponta kb. 10-20 ujabb cim, plusz napi 6-8 kulonbozo ujsag es melle meg szorolapok. Szoval tapsolok neki, ha mindezt megcsinalja 2 ora alatt. De meg lehet probalni.
En gyava vagyok es feladtam. Leginkabb abba faradtam bele, hogy egyfolytaban megy a hatam mogott a susmogas. Mindez azert mert nem voltam hajlando lefekudni Ludwiggal. Mert nem voltam hajlando leszopni, mert nem voltam hajlando meg jobban megalazni magam mint amennyire meg vagyok.
Szoval nem magyarazkodom tovabb, megyek haza es ez mar biztos. Rugjatok belem csak nyugodtan, a hatamon mar igy is fat lehet vagni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése