Nem hiszem, hogy ember ennyire örült meg koszos es enyhén szocreál szülővárosanak, mint én. Most már családom biztos rejtekéből idézem fel emlékeimet, amiből nem kevés van. Próbálom magam újból visszahelyezni az itteni életbe. Ennek legjobb módja a barátnők felhívása, hogy csevegjenek velem, vagy legalábbis tegyenek úgy, mintha örülnének nekem. (Persze, hogy örülnek, nagyon is örülnek.)
Plüsskutyáról meg ne is beszéljünk, mert az első 20 percben gyakorlatilag tüntetőleg utált. Oda se szagolt hozzám, ha beszéltem hozzá elfordította a fejét. Szerencsére 20 perc utan fordult a kocka, azóta újból imád, valósággal lóg rajtam, ami szintén azt mutatja, hogy kezdek visszatérni a normális kerékvágásba.
Aztán persze van még az is, hogy tartozom nektek minimum 2 norvég bejegyzéssel, ha nem 3-mal. Amit be is pótolok, amint megettem egy nagy tál rizskokkot és elénk tereferét folytattam baratnőimmel.
Plüsskutyáról meg ne is beszéljünk, mert az első 20 percben gyakorlatilag tüntetőleg utált. Oda se szagolt hozzám, ha beszéltem hozzá elfordította a fejét. Szerencsére 20 perc utan fordult a kocka, azóta újból imád, valósággal lóg rajtam, ami szintén azt mutatja, hogy kezdek visszatérni a normális kerékvágásba.
Aztán persze van még az is, hogy tartozom nektek minimum 2 norvég bejegyzéssel, ha nem 3-mal. Amit be is pótolok, amint megettem egy nagy tál rizskokkot és elénk tereferét folytattam baratnőimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése