Régi új munkahelyről blogolok. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, az ékezeteket és, hogy az "Y" és a "Z" betű helyet cserélt. Szokom az új munkatársakat is. És közben parázom, hogy a következő létszámleépítésnél ne engem a világvándor csavargót küldjék el. Aztán szokom még az is, hogy nehezen rázódom vissza a megszokott életembe. Konkétan úgy érzem mintha az élet elszaladt volna mellettem, mindenki más megtalálta az élete értelmét csak én kapaszkodom az értelmetlen, idealista álmaimba. Szóval nem könnyű, pláne úgy, hogy Plüsskutya változatlanul utál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése