2008. október 2., csütörtök

Arról, hogy hazamegyek

Most lattam be, hogy nincs tovabb. A dolgok nem ugy alakultak, ahogyan terveztem, ezt egyszeruen be kell mar latnom. Lehet ezt meg huzni, halasztani, de van egy pont, amhol be kell latni, hogy nincs tovabb. Ez a pont most jott el. Nincs tovabb. Hosszas vivodas, szenvedes, megalaztatas utan kimondhatom, ennyi volt. Koszonom mindenkinek a tamogatast, a biztato szavakat, de amit a sors nem akar, azt nagyon nem akarja.
Mielott megkerdeznetek miert is dontottem igy elmondom. Megvettem a kocsit, de hasznalni nem tudom, addig, amig nincs szemelyi szamom. Ami csak 1-2 het mulva lesz. Ludwig kocsijat hasznalhatnam, de! Es itt egy hatalmas DE jon. Az o kocsija kisbusz, amivel gyakorlatilag keptelenseg ujsagot kihordani, leven, hogy az en teruletemen foldutak vannak, azok is leginkabb hegyes, dombos teruleteken. Megfordulni nem tudok vele, mert szuk a hely, leallitani nem tudom sehol, mert rossz az oninditoja. Tehat ha valahol leallitom, akkor ott is marad (ha csak ki nem tolom mind az 50 kilommal a kisbuszt). Arrol nem is beszelve, hogy Ludwig ezzel a kocsival jar munkaba, es meg rajta kivul 2 ember. Igy ha en valahol elakadok ok sem tudnak menni dolgozni, ezt pedig szinten nem lehet bevallalni. Tehat nincs kocsim. A munka pedig nem var. Szoval most van az, hogy sok-sok szek kozott a pad ala estem.
Koszonom mindenkinek a turelmet a nyafogasomhoz. En innentol befogtam a szamat, es megelegszem azzal ami van. Vagyis megyek haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése