Pedig most is adtam a szívemből, lelkemből egy darabot, miszerint csalódtam egy férfiban. Erre megint az a válasz, hogy tücsökciripelés. Hiába már a szerelmi drámák sem mozgatnak meg bennetek az érzelmi húrokat. Nem is tudom mi lesz így velem. Igazán szívemből jött az előző bejegyzés, azóta is próbálok mélyeket lélegezni és nem sírni, ha eszembe jut, ami bevallom igen nehéz. Próbálok szépekre gondolni, meg jókra, mantrázom magamban, hogy nyugalom biztos csak valami félreértés, az nem lehet, hogy így..., ilyen galádul... és ostoba módon... És bennetek meg semmi együttérzés. Hát kinek írjon így blogot az ember lánya?!
Látod Eszi, ez van, ha az ember kitálal. Vér, verejték és könnyek. Persze. Nektek csak az olyan kis vicces történetek kellenek csak, mint a döbbent őzek, vagy a virágok sétája. A blogíró lelkét meg magasról tojjuk le. Hahhh... megyek bőgni...
(Ui: Ez egy irónikus blogbejegyzés. Igazából boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Utoljára pl. október 24-én bőgtem, akkor is a boldogságtól.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése