Ciki vagy cuki?

Tegnap kaptunk egy dvd-t a félnővéremtől, mintegy karácsonyi ajándék gyanánt. 3 éve nem beszélünk egy félreértés miatt, most vagy békejobbot nyújt, vagy odaszúr. Mindegy, egy a lényeg megkaptuk a dvd-t. Este jó alkalom volt, hogy meg is nézzük, Anyának ugyanis szülinapja volt. Együtt ünnepelünk, kicsi borocska, ajándékok és a dvd.
Már a dvd betevése pillanatában tudtam, hogy mit fogunk látni, Anya még nem, ezért izgult. Kicsit előrehajolt, kitágultak a pupillái, alig várta, hogy félunokája végre feltünjön a képernyőn. És jött is, döntsük el ciki vagy cuki?
Ülök a kanapén, édes gyerek, okos is. Okosakat kérdez, gesztikulál, mint az anyja és a keresztanyja. Pisze orra, elálló fülei, uramisten tényleg nem hasonlít az apjára, Bakker, tiszta anyja ez a gyerek. Cuki, persze, hogy az, az én keresztfiam. 8 éves, igazi nagyfiú.
Hátradőlök, érzem a dvd küldés mozgatórugóját, tudom miért küldted. 3 év nem beszélés után egy dvd. Ciki. Tudom még mindig azt hiszed, hogy csak abból az emberből lehet igazán VALAKI (így csupa nagybetűvel), ha az tv-ben, rádióban, újságban szerepel. Lesz a kisfiadból is valaki, ez már most látszik. Igazi smúzos gyerek, Rákóczi Ferinek szinte a gatyáján mászott fel egészen a nyakáig. Celeb lesz ebből a gyerekből, akárki meglássa. Mert te egyszerűen képtelen vagy felfogni, hogy lehet attól még valaki boldog ember, ha "csak" irodában dolgozik, vagy mentős lesz, vagy tűzoltó. A boldogság fokmérője nem a bulvár.
Anya szerint az ajándékot meg kell köszönni. Nekem viszont nincs kedvem megköszönni, azt amitől borsózik a hátam. Nincs kedvem felhívni és hangosan azt mondani: köszi félnővérem, hogy szembesülhettem megint a mérhetetlen butaságoddal. Mert mint tudjuk te vagy a szép, én meg csak az okos.