Kövér

Engem is elért az az idétlen betegség, amit szerintem minden nőt egyszer biztosan utolér. Konkértan az, hogy kövérnek tartom magam. Vagyis annyira nem vészesen kövérnek, de hiztam, még pedig egészen pontosan 5 kilót, amiből az következik, hogy minden nadrágom és pulóverem szűk rám, én pedig következetesen kövérnek látom magam. Így kondizni járok, heti 3-szor. Konkrét eredmény még nem látszik, de az biztos, hogy van hasizmom, ott mélyen belül jól elrejtve, mert piszkosul fáj. Aztán az is biztos, hogy vannak olyan izmaim, amikről halvány sejtelmem sem volt, de fáj, szóval van. Meg persze az is meglepő számomra, hogy képes vagyok szobabiciklin 4 km-t lenyomni, igaz, hogy utána daruval kell leemelni a gépről, mert úgy beállnak az izmaim.
Szóval ha a bejegyzésből nem derült volna ki, akkor most elmondom, hogy kövér vagyok. Szerencsére viszon Plüsskutya már szeret, lakásom még mindig nincs, ahogy időm se. Akinek mélt kéne írnom azoknak üzenem, hogy:
1. Boldog születésnapot! Húzz le egy körte-körtét a nevemben!
2. Te egy igazi tündér vagy (a tündérek olyan szépek), ugyhogy megérdemelsz már egy jó pasit.
3. Mindenképp szeretnék talizni veled (veletek). Úgy nem lenne jó, hogy mikor meglátogatjátok Sütit, akkor én is megyek?
4. Nagyon ügyesen kinyomoztam, hogy újból van blogod.
5. A vándorút viszont szünetel, amitől kétségbe vagyok esve. Remélem jól vagy. Egyébként meg kellene a titkos blogod címe. A bejelentkezést még tudom.
6. A lakáshoz gratulálok, szerintem remek, lakásavatóba mennék, mert akkor végre megismernélek személyesen is.
7. Lógsz nekem 7-tel, és igérem eljutok a skype-hoz még a héten.
8. Össze kéne futnunk, ha nem is a Favágóban vagy a Fregattban, de akkor is össze kéne futnunk.
Most hirtelen ennyi, de ne felejtsétek el, hogy kövér vagyok.