Zanza

Arcüreggyulladás. Másfél hét kényszerszünet. Akár jó is lehetett volna. Volna. De kezdem az elején.

Az van, hogy arcüreggyulladás, akkor rögtön antibiotikum, aminek a 90%-ra allergiás vagyok a laktóz miatt, a maradék 10% pedig vagy nem hat már, vagy előjön a bőrallergiám. Sajnos mindkét opció összejött. Az antibiotikum nem hatott, így még most is beteg vagyok, fáj a fejem, nyom az arcom és néha belefulladok a saját... ehhh... mindegy is. Aztán persze az ekcémás bőrkiütések, amitől tisztára megvadulok és úgy érzem nem tudok uralkodni fölötte, legszívesebben letépném a bőrömet és üvöltenék, de inkább beülök egy kamillás fürdőbe és várom, hogy kicsit enyhüljön. Persze nem enyhül, amitől fáradt leszek és kiálhatatlan. Testemen pöttyök, dudrok és sebek, jajjj... mamám, csak egy kicsit kéne megvakarni... Gyűlölöm az antibiotikumokat.

Közben volt festés is, mert fejemben lejátszódott a gondolat, hogy mikor máskor, ha most nem. Most vagy soha. Lázasan kentem a falat, ami nem akart zöld lenni. A narancssárga folyton átlátszott rajta és a glettelésem is kiakasztóan csúnya lett, mintha valaki ráköpött volna a falra és megszáradt. Háromszor kentem újra mire olyan zöld lett, mint a könyvben. Mert professzionálisan megtervezett falfestés volt, könyvből kinézett és megválogatott színekkel. Kár, hogy igazából nem olyan lett, mint képzeltem. Átrendeztem a szobát is, lehet, hogy nem előnyére, de ez majd egy külön poszt lesz, amolyan előtte és utána képekkel, hogy tudjatok hányni ti is sugárban. Bár szerinte nem lett rossz, és tudom, hogy nála a nem rossz, az igazából jó, sőt kiváló. Így akár büszke is lehetnék, főleg a rikító citromsárga konyhára, mert az igazán jól néz ki, kár hogy a glettelés ott is trágya.

Aztán néztem még házakat is, mert válságban a legjobb befektetés az arany és az ingatlan. Az arany sosem vonzott, viszont családi házat akarok, lehetőleg az a szép nagyot az arborétum mellett. Szerintem nem kérek sokat, és oda szülhetnék vagy 20 gyereket és soha sem találnám meg melyik bőg, mert akkora. És beszerezhetnék egy hatalmas kutyát, aki Plüss testőre lehetne és őriznék együtt a házat, amig én a bőgő gyereket keresném a házban. Szerintem tökéletes lenne.

A tökéletesről pedig eszembe jutott, hogy pénteken a plázában megláttam a tökéletes férfit. Azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az a pasi kell nekem. Szóval ha magadra ismersz te szürke pólós, farmergatyós, Conversszes csukás, kicsit hosszú hajú fiú, aki a haverjaival kajáltál, akkor írj. Tudod én vagyok a félig rózsaszín hajú csaj, aki annyira bámult.

Most viszon back to the work. Kár, hogy folyik az orrom és fáj a fejem. Nem leszek túl hatékony ma... izé... a héten.