Fejben posztolok, aztán jól elfelejtem vagy mire gép elé kerülök már nem érdekes. És fáradt is vagyok, meg mérges. És hülyeségeket csinálok halomra, mint például bent hagyom a telefonokat a melóban, aztán várom a csodát, hogy este hívjon, mint minden álló este már 6 éve. Aztán meg csodálkozom, hogy reggel tajtékzik a telefonba, hogy hol voltam és aggódott. Azért jó ha valaki aggódik értem, mert így már annyira nem is fáj, hogy az anyámmal soha nem beszélgettem. Még jó, hogy vannak barátaim, akiknek lehet sírni. Még jó, hogy megvígasztalnak, majd együtt röhögünk. Alapjáraton jó az életem, kár, hogy mostanában becsúsznak a norvég emlékeim, mint valami otromba esőfelhő, és eltakarja a napot. Pedig olyan szépen haladok. Lehet mégis kell nekem egy pszichológus.
- Doktor úr/nő, magának vannak esőfelhői?
jaj, de jó, h újra vagy! a konzulensozdihoz meg gratulálok!!!!!
VálaszTörlés(aha...na nem ide akartam ám)
VálaszTörlés