Úgy szeretném ha valaki végre fényt derítene dilemámra. Miért van az, hogy ha elmesélem valakinek, hogy tök boldog vagyok, elégedett az élettel. Akkor ha férfi azt gondolja: aha, egy baszatlan picsa. Ha nő, akkor meg azt, hogy: hülye kis kurva, megjátsza magát. Majd mindketten megkérdezik, hogy is van az, hogy nincs rendes párkapcsolatom? Miért van az, hogy ha férfi lennék simán elhinnék, hogy imádom az életemet?
Miért van az, ha elmesélem az életemet, azokat a dolgokat amikre büszke vagyok, az álmaimat, amiket tervezek. Akkor a férfiak simán azt gondolják róla: hülye kis picsa, ennek sem lehet aztán kedvére tenni. A nő pedig ezt: szánalmas kis kurva, teper előre, ahelyett, hogy megállapodna és gyereket szülne. Miért van az, hogy ha férfi lennék a haverjaim igazi tökös csávónak gondolnának és megveregetnék a vállamat? A nők pedig sóhajtanának: micsoda kreatív, izgalmas személyiség.
Baj az, hogy kergetem az álmaim, hogy senki szerint nem vagyok boldog és szép lassan megmérgezem az életemet az örökös nyugtalanságommal. Kezdem megint azt érezni, hogy nincs előre, mert az embereknek furcsa az, ha valaki azt mondja boldog a jelenlegi életében. Cselszővést és hazugságot gyanítanak mögötte és rendre megkérdezik: úgy is boldog vagy, hogy nincs melletted pasi? Mintha egy nő csak akkor lehetne boldog, ha párkapcsolatban él. Egy nő csak akkor lehet nő, ha van mellette valaki? Én nem lehetek egy egész ember, anélkül, hogy együtt éljek valakivel? Miért, miért, miért? Erre válaszoljon valaki.
Hát, szerintem ilyen szavak az én számat tuti nem hagyták el, de még csak gondolni sem gondoltam ilyesmire. Ha ez a poszt most rólam szól, meg a beszélgetésünkre, akkor azt hiszem, hogy meg vagyok bántva :(. Persze biztos, hogy Te is, ha mindazt, amit mondtam, így értelmezted.
VálaszTörlésNe legyél megbántódva! Amit mondtál tiszta jószándékból mondtad, tudom én. Ez már annak a túlgondolása. Különben pedig volt igazság abban, amit mondtál.
VálaszTörlés