Le vagyok maradva blog írással, mint a borravaló. Mentségemre legyen szólva, hogy (szerencsére) sok a munkám és még beteg is vagyok. Így most írok egy hosszú, zanzás bejegyzést kezdve onnantól, hogy múlt hét pénteken megvettem a bútorokat.
Szóval pénteken voltunk az Ikeában, ahol vettünk nekem ágyat és polcot, meg anyának még egy polcot, amivel nem is volt semmi baj. A kiállított darabok gyönyörűek voltak, mi meg elégedettek, csak a bútor önkiszolgálónál szisszentünk fel, mert kiderült, hogy a csinos bútordarabok kurva nehezek. Pontosabban az ágyam 3 kilóval nyomott többet, mint én magam. Nagy nehezen rápakoltuk a tolira, onnan pedig szépen belogisztikáztuk a tankba. Csak a ház előtt döbbentünk rá, hogy bizony a bútorokat fel is kell vinni a negyedikre. Azt hiszem ez volt a pont, amikor kirázott a hideg és már előre hányingerem volt. Aztán szerencsésen belefutottunk Marciba, akit az Isten (Allah, Buddha, Legfelsőbb Lény) küldött, és aki olyan erős volt, hogy két doboz hiján mindet egyedül cipelte fel hozzám. Szóval mégis csak be kell szereznem egy pasit, legalább az Ikeás vásárlások idejére, mert egyedül tutira nem boldogultam volna.
Ez volt pénteken, szombaton meg munka, amikor is megszállt minket a főnökünk, így reggel 7-től 10 óráig mindenki pánikba esve rohangált a telepen, néha összefutottunk, hogy kétségbeesett pillantásokkal kérdezzük egymástól: elment már? elment már? Végül sikerült 2-kor lelépnem, mert vártak otthon a bútorok, amiket lehetőleg fél 6-ra össze kellett volna állítanom, mert vendégeket vártam. Pontosabban Jevát és Gridelt, aki épp betöltötte a 17 életévét. Szóval ünnepelni kellett, de ahoz minimum a polcot össze kellett volna rakni. Neki is álltam, de nem volt kapácsom, meg béna voltam és szétütöttem a kezem. Szerencsére jött a felmentő sereg, aki ügyesen összeállította az polcot és az ágyat, én meg roham tempóba pakoltam és rendezkedtem, hogy 7 órára puccba várja a vendégeket a pecó.
Aztán megérkeztek a lányok, móka és kacagás, brainstorming és pálinka, meg krokodil. Jó este volt, tényleg. Kár, hogy most majd jönnek a futamok és nem tudunk olyan könnyedén közös programokat szervezni. Vasárnap pedig felugrott hozzám Macesz, aki elhozta az Írországban készült képeket és ettünk palacsintát. Zsu pedig cserben hagyott minket, mert inkább NAGY beszélgetést folytatott a pasijával, sem mint velünk palacsintázott volna. Kriszt pedig egyszerűen nem lehet utolérni, de ezt már megszokhattuk.
És megint beteg vagyok, köhögök, mint az állat. Gyakorlatilag az összes laktózmentes, vény nélkül kapható köptetőt és köhögés csillapítótt kipróbáltam már, de nem használt. Lehet el kéne mennem dokihoz. De nincs nagyon időm rá, mert most is rohanok aszfaltot keverni, nah, csá!
Szóval pénteken voltunk az Ikeában, ahol vettünk nekem ágyat és polcot, meg anyának még egy polcot, amivel nem is volt semmi baj. A kiállított darabok gyönyörűek voltak, mi meg elégedettek, csak a bútor önkiszolgálónál szisszentünk fel, mert kiderült, hogy a csinos bútordarabok kurva nehezek. Pontosabban az ágyam 3 kilóval nyomott többet, mint én magam. Nagy nehezen rápakoltuk a tolira, onnan pedig szépen belogisztikáztuk a tankba. Csak a ház előtt döbbentünk rá, hogy bizony a bútorokat fel is kell vinni a negyedikre. Azt hiszem ez volt a pont, amikor kirázott a hideg és már előre hányingerem volt. Aztán szerencsésen belefutottunk Marciba, akit az Isten (Allah, Buddha, Legfelsőbb Lény) küldött, és aki olyan erős volt, hogy két doboz hiján mindet egyedül cipelte fel hozzám. Szóval mégis csak be kell szereznem egy pasit, legalább az Ikeás vásárlások idejére, mert egyedül tutira nem boldogultam volna.
Ez volt pénteken, szombaton meg munka, amikor is megszállt minket a főnökünk, így reggel 7-től 10 óráig mindenki pánikba esve rohangált a telepen, néha összefutottunk, hogy kétségbeesett pillantásokkal kérdezzük egymástól: elment már? elment már? Végül sikerült 2-kor lelépnem, mert vártak otthon a bútorok, amiket lehetőleg fél 6-ra össze kellett volna állítanom, mert vendégeket vártam. Pontosabban Jevát és Gridelt, aki épp betöltötte a 17 életévét. Szóval ünnepelni kellett, de ahoz minimum a polcot össze kellett volna rakni. Neki is álltam, de nem volt kapácsom, meg béna voltam és szétütöttem a kezem. Szerencsére jött a felmentő sereg, aki ügyesen összeállította az polcot és az ágyat, én meg roham tempóba pakoltam és rendezkedtem, hogy 7 órára puccba várja a vendégeket a pecó.
Aztán megérkeztek a lányok, móka és kacagás, brainstorming és pálinka, meg krokodil. Jó este volt, tényleg. Kár, hogy most majd jönnek a futamok és nem tudunk olyan könnyedén közös programokat szervezni. Vasárnap pedig felugrott hozzám Macesz, aki elhozta az Írországban készült képeket és ettünk palacsintát. Zsu pedig cserben hagyott minket, mert inkább NAGY beszélgetést folytatott a pasijával, sem mint velünk palacsintázott volna. Kriszt pedig egyszerűen nem lehet utolérni, de ezt már megszokhattuk.
És megint beteg vagyok, köhögök, mint az állat. Gyakorlatilag az összes laktózmentes, vény nélkül kapható köptetőt és köhögés csillapítótt kipróbáltam már, de nem használt. Lehet el kéne mennem dokihoz. De nincs nagyon időm rá, mert most is rohanok aszfaltot keverni, nah, csá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése