Plüsskutya ma levelezőlapot kapott a doktor bácsijától. Amiben megkéri, hogy fáradjon el az éves esedékes veszetségi oltást beadatni. Többek között ezért is szeretünk oda "járni". Illetve azért is, mivel megmentették az életét. Nélkülük Plüsskutya már nem élne, én pedig nagyon-nagyon szomorú lennék. Csak, hogy tudjátok a tatai Állatkórházról van szó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Véletlenül találtam rá a blogodra :) Megakadt a szemem a tatai álltkórházon. Mi is oda járunk a beagle-mmel :D
VálaszTörlés