Ha dühös vagyok rendre hülyeségeket álmodom, most például szavalóversenyen voltam ágytársammal és Ty Penningtonnal. Mindketten valami nagyon bugyuta gyerekverset mondtak, azzal a különbséggel, hogy ágytársam pucéran állt ki szavalni, ami a hölgyek körében osztatlan sikert aratott. Végül csak álltak a színpad szélén vigyorogva, miközben én totál kikelve üvöltöztem, hogy egy rangos szavalóversenyre nem illik Zelk Zoltán verset mondani, mert ennyi erővel akkor egy ötéves is indulhatot volna. A kiabálásomat megszakította egy 20 főből álló gospel kórus, akik énekelve adtak elő valami szívbemarkoló verset. A közönség soraiból meg felhangzott a sutyorgás, hogy ez mekkora lehetőség ezeknek a szegény afrikai éhező gyerekekenek, hogy ide jöhettek énekelni. Persze meg is nyerték a versenyt, én pedig újból kiabáltam, hogy nem lehet gyerekverssel indulni ilyen helyen.
Aztán álmodtam egy anyukáról is, aki egyedül nevelte a kislányát. Azért egyedül mert a férjének emlékezetkiesése lett és azt képzelte, hogy a kislány az ő előző feleségétől van, ezért el akarta lopni. A pasi mivel nem volt közveszélyes ezért szabadon jött-ment, így reggelente a gyorsvasuton találkozott a nővel és a kislánnyal. Így minden reggel a nőci tiszta para volt és menekült a pasi elől. Majd bepakoltam egy mosógatógépbe és megszólalt a telefon, hogy fel kell kelnem.
Sajnos ugyanolyan döhösen keltem fel, mint ahogyan lefeküdtem, ezen még az idióta álmaim sem segítettek. Most ott tartok, hogy Xanaxos képes lennék egy csepp vízbe belefojtani, majd felnégyelni és kiszögezni a kapujukra. Vagy kocsi után kötni és néhány másodperc alatt 100-ra gyorsulva hazáig húzni (95 km). Vagy ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése