Aki azt gondolja, hogy péntek 13 az balszerencsés nap az még nem dolgozott útépítésben. A szombat 23 éppen úgy lehet totál csőd. Kezdve ott, hogy hajnalban kelsz, teljesíted a kutyád és saját szükségelteid, majd elkocsikázol a 120 km-re lévő munkahelyedre, szigorúan hegyek-völgyek-falvak közt lavírozva, mert a cégnek nincs pénze pályamatricára (amit nem mellesleg én (is) építettem vérrel-verítékkel). Majd beesel épp kezdésre. Kicsit kifújod magad. De többre nincs is idő, áll a gép, mi f... van?! Anyázás. Ma már nem megyünk innen haza, az tuti. Újabb anyázás. Pillanatok alatt kiderül, hogy a tegnapi gebasz, hogy elfogyott a gázolaj az smafu ehhez képest (telepvezető azóta kirúgva, ilyen a válság 20-an állnak a helyedre). Most éppen megloptak minket, az összes gázolaj eltűnt, a rendőrség helyszínel, mi pedig várunk a csodára.
Befut a kollega, menne ki fúrni, de szomorúan konstatáljuk, hogy múltkor elfeleljtett tankolni, szóval nincs benyó a gépben. Nevedgélés, ami igazából anyázás. Tankolni szombaton nem lehet, mert elkap a APEH és seggrepacsit kapunk, hogy szombaton is dolgozunk. Pedig most igazoltan dolgozunk, az állam bácsi engedélyével. Akkor sem lehet tankolni és pont.
Végül elindul fúrni, de a felénél kifogy a benzin. Nem nevetés, lassan inkább sírás. Tankol. Majd ha mindez nem lenne elég, kifogy a víz is. Most sírás. Még szerencse, hogy útépítés, lejmol a lajtoskocsiból vizet. Odakint anyáznak, hogy kiürült a lajtoskocsi. Majd anyáznak, hogy fúrunk. És anyáznak, hogy a betöméshez tőlük kérünk aszfaltot.
Idebent egyenlőre minden rendben, indul a keverés. Mintvétel, mosolygás, integetés, pacsi. Munka jókedvvel-bőséggel. Beszarik a döngölő. Anyázás.
És még dél sincs.
Ez nagyon durva!
VálaszTörlésÉs ez csak egy átlagos nap. :) Az útépítés kész őrültekháza. Nem is értem mi a francot szeretek benne. :)
VálaszTörlés