2009. május 28., csütörtök

Frász

Az alábbi videón az látszik, hogyan NEM ütötték el Jevát fotózás közben.





(Igen, nekem is volt az érzésem a videó megnézése után, hogy ott és akkor valószínüleg szörnyethalt. De most beszéltem vele telefonon és él.)

A történet kinagyítva:

8 megjegyzés:

  1. Igazából csak az látszik, hogy feldőltem, mint egy krumpliszsák :).

    VálaszTörlés
  2. Az a jó, hogy hugiért aggódsz, magadért meg nem. Még szerencse, hogy én helyetted is aggódom, sőt mindkettőtőkért.

    VálaszTörlés
  3. Ohh elérzékenyültem Réz! én is frászt kaptam a videó közben!! Remélem azért több ilyen nem lesz...

    VálaszTörlés
  4. Én is remélem :). A komment a legszomorúbb :(.

    Egyébként meg utána odajött egy csaj a városban hozzám és megszólított - sőt, utánam kiabált - hogy én vagyok-e az a csaj, akit majdnem elütöttek a versenyen... :)

    VálaszTörlés
  5. Aztán szombat délután telefon: ez és ez meghalt a tököli reptéren. És a döbbenet, hogy a srác, aki mindig megnevettetett, akiről rögtön tudtad, hogy jön, mert harsogott tőle a hegyoldal, aki mindig segített, ha bajban voltam, üdítővel, jó szóval... A srác, aki lelkes volt, akivel megannyiszor álltam egy helyen, elment. Elment úgy, hogy senki nem számított rá. Ettől az ember rádöbben, hogy milyen törékeny is az élet. Az enyém is. És hogy mindig a jók mennek el. Aztán a tévében ugye már azt is megmutatták, hogy mekkora horpadás lett az autón, ami harminc helyett százzal ment, már versenyen kívül, s amellyel elütötték, majd cserben hagyták a fotóst, aki a barátai szeme láttára halt meg. Akinek leszakadt a lába, a szervei úgy sérültek, hogy esélye sem volt. Akik elütötték? Kiszálltak a kocsiból és próbálták menteni, ami menthető: kivették a kamerát a kocsiból, s elrohantak a szalaggal. Állítólag...

    VálaszTörlés
  6. Ezért mondtam, azt amit mondtam. Kérlek nagyon vigyázz magadra. Ne az életed árán csinálj jó képeket. Szükségünk van rád.

    VálaszTörlés