Mese az összeszedett posztról

Úgy szeretnék egy szép összeszedett posztot írni arról, hogy milyen szépen telnek a napjaim, de már ebben a mondantban is sikerült két ellentmondást is összehoznom: miszerint én soha az életben nem írok összeszedett posztot és nincsenek jó napjaim.

Köhögésivírusommal sikerült jó néhány embernek szar hetet szereznem, Macesz és Anya is betegek. Az enyém lassan náthává szelidül, ami hála Xanaxosnak soha sem fog elmúlni, mivel a pasinak kényszeres szellőztethetnéke van, ami azt jelenti, hogy örökké kereszthuzatott csinál a laborban és a kocsiban, amitől nekem estére leszakad a fejem és a vesém. Egyébként meg egy fasz, de ezt már tudtam rég. Igazából alig várom, hogy eltünjek Makóra, összebútorozzak az ágytársammal és revansot vegyek a norvégiai három hónapos szűzi életemnek.

Aztán még az is van, hogy elkezdtük az M6-ost, amitől már most kivagyok. Három magatehetetlen laboránst próbálok irányítani, az egyik ebből 100 km-re arrébb van, a másik kettő meg szimplán hülye. Lesz egy-két fehér hajszálam mire végzünk.

A fehér hajszálakról jut eszembe, hogy megint fodrásznál voltam, a hajam most vörös, vagyis inkább piros, és határozottan égnek áll. Gyakorlatilag úgy nézek ki, mint Pumukli, ezzel is gyarapítva a rajzfilmfigura imagemet.

Most hirtelen ennyi, vagyis még jövök egy játékkal Ciczának, de ahhoz még össze kell szednem magam. Aprópó, valaki tudja mi történt Ciczával? Miért van blogszünete? Remélem semmi komoly, csak pihen kicsit. Utálom a blogszünteteket, mert aggódom. Hallod Cicza?! Adj életjelt!