Most szembesültem kamaszkorom szerelmének újbóli felbukkanásával. Egész pontosan már 2007-ben felbukkant, én meg fáziskéséssel működöm. Szerencsére, mint majd minden kamaszkori szerelmem ez is plátói alapon működött. Szóval én odáig voltam a hangjától, a sármjától, és az egész férfias kisugárzásától. Ő pedig azt sem tudja, hogy a világon vagyok. (Egy tökéletes világban mindez másképp lenne.)
Aztán jöttek a drogok - mármint nála, nem nálam. És most újból felbukkant, hogy a hideg futkározzon tőle a hátamon. Egy zombi. Megáll az ész.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése