Utálom a szelet

Megkaptam a tájékoztatót, ami aztán nem tetszett, és hiába olvasgattam utána, akkor sem fogott meg. Aztán pedig viharosan betódult az agyamba, hogy tavasszal festeni akarok, meg új ágy és szekrény, amit az Ikejában sem két forintért árulnak. És szeretnék egy laptopot is. Így most küzdök a materiális és a mentális vágyaimmal. Kérdés, hogy melyikük győzedelmeskedik. Bár igazából nem kérdés, hiszen el van döntve. A fejemben már gigászi maratonként tegnap óta tartanak a csaták. A materiális vágyak győznak, hiába írok listát, pro és kontra by Lorelai. Szóval a tanulás kicsit elnapolva, vagyis átcsúsztatva az év második felére, esetleg jövő ilyenkorra. Addig új iskola, új tanfolyam keresése, amíg rá nem találok a nekem szimpatikusabbra. Mert kell az nekem, hogy jókedvvel (bőséggel) menjek iskolába, itt meg nincs. Különben meg olyan keserű volt a tájékoztató, mint a torkon akadt algopyrin. Gondoltam is rá, hogy írok nekik egy mélt, hogy a tájékoztatójuknak hála örökre elvették a kedvem a tanulástól. Aztán persze nem tettem, mert nem tudnám szavakban leírni neki azt, hogy utáltam az egész reklám szöveget és a piros-narancssárga lógót és hozzá a keserű utóízt.
A lényeg igazából az, hogy festés, ágy, szekrény, laptop és tanulás. Ez várható az új évre. Most pedig leginkább csak azt várom, hogy elmúljon a migrénem.