Harag

Nagyjából két éve tudod, hogy baj van, de nem szóltál senkinek. És most meg fogsz halni. Igazából el sem tudom mondani mennyire mérhetetlenül haragszom rád.

Majdnem teljesen lelkes

Itt elvileg egy lelkes húsvéti beszámoló állna, ha nem hagytam volna otthon a fényképeket. Így ezt a részt majd holnap pótolom, igérem.

Aztán még az is van, szintén a lelkesítő dolgokból, hogy ezen a hétem remélhetőleg már otthon is írhatom posztjaimat az új laptopomról, mobil nettel.

A végére pedig egy kicsit lelombozó hír, hogy elmegyek... elmegyek... egészen Dunaújvárosig, hogy az év második felét a lakosság szolgálatába állva, autópályát építsek. Már most utálom az egészet, bár még mindig közelebb van, mint Norvégia.

Naspolya

A bunkó embereket nem lehet átugrani, sem megkerülni. Dühömben naspolyát eszem, sokat. Úgy tervezem, hogy ma naspolya mérgezésben fogok elhalálozni.

Skarlát

Melóban felütötte a fejét a skarlátjárvány. Ha jövő héten nem blogolnék én is megbetegettem.

A statiszta

Nem kicsit frusztrál az, hogy számomra ismeretlen vagy éppen, hogy ismert emberek szegzik nekem a kérdést, hogy minek jöttem haza, miért nem küzdöttem tovább, illetve miért nem mentem át egy másik országba, ha már Norvégiában nem volt jó. Világ életemben utáltam magyarázkodni, mert úgy gondolom, hogy azzal a személyes szabadságomat veszik el. Most pedig lépten nyomon magyarázni kell a bizonyítványomat, hogy nem elfutottam a feladat elől, hanem éppen, hogy megpróbáltam kitartani az álmaim mellett, amennyire csak lehetett. De van egy pont, amikor már nem megy tovább és akkor nincs más megoldás, mint hazajönni, egy kicsit összeszedni magunkat és újból beizzítani az álmainkat.
Közben pedig próbálom összekapargatni maradék itthoni életem romjait, ami nem megy túl simán. Az ember lánya nem gondolná, hogy 3 hónap olyan hosszú idő, de ezek szerint mégis. Éppen elég idő ahhoz, hogy a számomra fontos emberek új életet kezdjenek, nélkülem. Így most esténként kettesben rovom a köröket Plüsskutyával, aki változatlanul utál; Anyával megyek moziba, mint valami vénlány. Ha pedig a barátnőim mégis időt tudnak rám szánni akaratlanul is kirekesztődöm a beszélgetéseikből. Amolyan pótkerék lettem a saját életemben.

Régi-új

Régi új munkahelyről blogolok. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, az ékezeteket és, hogy az "Y" és a "Z" betű helyet cserélt. Szokom az új munkatársakat is. És közben parázom, hogy a következő létszámleépítésnél ne engem a világvándor csavargót küldjék el. Aztán szokom még az is, hogy nehezen rázódom vissza a megszokott életembe. Konkétan úgy érzem mintha az élet elszaladt volna mellettem, mindenki más megtalálta az élete értelmét csak én kapaszkodom az értelmetlen, idealista álmaimba. Szóval nem könnyű, pláne úgy, hogy Plüsskutya változatlanul utál.

Norvégok, postaládák

Ma hajnalban megharapott egy postalada. Kikanyaritott a kozepso ujjambol egy jo darabot. Persze egy masodperc alat verben alltam, es veletlenul sem azokra az ujsagokra cseppent, amelyikbol sok van. Igy ma a Folkethusben valakik veres Dagensveint es Oppland Arbeiderblad-ot olvasgatnak.
Aztan volt az is, hogy kiderult, hogy ijeszto vagyok. De igazabol az derult ki, hogy megis beteljesult a remalmom. Vagyis, az, hogy a sotetbol egyszer csak elokerul valaki. Persze azt nem tudhattam, hogy az a valaki elobb sikit. Igy nekem mar nem kell. Igazabol az o hibaja volt, mert ki a fene futkarozik hajnal fel 4-kor fejen fulhallgatoval a sotetben. De higyjetek el futkarozik. Fagyban egy szal rovidgatyaban, ujjatlan poloban, fejen fulhallgatoval. Norvegok. Komolyan mondom, norvegok.

Horror

Szerintem igenis kecsesen es elegansan ugraltam at a kek viragos gumicsizmaban, narancssarga esokabatban a tocsakat. Nem is ertem miert kapott a szivehez Willy Tåte, Nedre Torvgate 17. sz. alatti lakos, mikor atnyujtottam neki a reggeli ujsagot. Pedig meg koszontem is: God morgen!
Igaz, azt el is felejtettem, hogy a fejem bubjarol lassu patakokban szivargott a ver a homlokomra.

Ricsaj

Miota fent lakom a hegyen gyakorlatilag egy percet sem aludtam. Litvan szomszedaim folyamatosan buliznak. Ma ejjel athivtak a haverjaikat es hajnal 1-ig buliztak, ami kb. abban merult ki hogy betettek egy dvd-t, majd elkezdtek beszelgetni, tulkibalva a filmet. Egy kicsit hallgattam oket, majd atkopogtam, hogy hajnalban keltem, faradt vagyok, legyenek kedvesek halkabban. Ot percig tartott a halkabban, majd ujbol rajcsur. Probaltam en aludni, isten latja lelkemet probaltam. Kesobb mar azon is gondolkodtam, hogy kifekszem a kozos helyisegbe es ott alszom, de errol hamar le kellett tennem, mert hallottam, amit a szomszed folyoson a lengyelek egymas verik. Esemenydus ejszakank volt, amit megfejelt a folyamatos aramkimaradas. Ugyanis este 7 es 12 ora kozott az aram hol van, hol nincs, mint a meseben. A feltetelezesek szerint valakinek zarlatos valamije, ami aztan folyton leveri az aramot. Ezzel nem is lenni semmi baj, ha a biztositek nem a vilag vegen lenne. Vagyis ugy, hogy az elso emeletrol lebotladozol a foldszintre, ki a hazbol, atbucskazol egy nagy reten, at a szomszed hazba, malyd onnan az a pincebe, ahol a kapcsoloszekreny van, majd egyszerre lehetoleg egy mozdulattal felkapcsolod a biztositekot. Mindezt persze tok sotetben. Aztan hangosan imadkozol, hogy ne csapja le amig at nem ersz a hazba. Vagyis onnantol folyamatosan imadkozol, hogy most inkabb mas menjen at es kapcsolja fel az aramot.
Hat ilyen az elet a hegyen.

Hiányzik

Olyan dolgok hianyoznak, mint a reggeli kutyasetaltatas. Plusskutya pocakjanak illata, a az okos kis tekintete. Az is hianyzik, hogy vasarnap felszaladjak Anyahoz, aki rakott krumpit csinal, a kedvencemet. Vegig beszel hozzam, en persze nem figyelek, csak neha kozbeszurok egy "ahat" vagy egy "igent". Mozart az olemb ugrik dugja a kis fejet, hogy simogassam, Fancsi is elokerul, nyujtozkodi, dorgolozzik. Az apro kis mozdulatok hianyoznak, amik olyan melyen beleivodtak a borom ala, hogy nem tudom levetkozni, elfelejteni.
Hianyoznak az esti setak Zsu-val es Pepevel. A vilagmegvalto beszelgeteseink Gurigaval. A kozos logasok, a lelkizesek. Az, hogy valaki erdek nelkul hallgassa meg azt amit mondok. Hianyzik a vasarnap reggeli rajzfilmnezesek, macikaveval az agyban heverve.
Meg a lakasom is hianyzik, a beke szigetenek tunik innen, a rozsaszines narancssarga falaval, vilagos fenyeivel.
Jelenlegi helyzetemben az otthonom sokkal, de sokkal szebbnek tunik. Meg a varosomat is hianyolom.

Lúzer postás vol. 2.

Korai volt elkiabalni, hogy milyen ugyes voltam elozo nap, mert sajnos mindez nem igaz. Ugyanugy osszekevertem a postaladakat, ugyanugy eltevedtem. Raadasul megint jott velem Ermest, mert panaszok erkeztek ram. Szoval bena vagyok, ez van. Eros a gyanum, hogy tipikus szoke liba vagyok, aki sotetben siman elvesziti a tajekozodo kepesseget, raadasul erre meg jonnek a hulye postaladak. Egyebkent a legfurcsabb hely, ahol eddig postaladat lattam az az utanfuto elejere racsavarozott plehdoboz volt. Kivancsi lennek, ha hasznaljak, vajon hova kene dobnom az ujsagot?

Szex

Almomban Kevin Sorboval szeretkeztem. Remelem ez csak annyit jelent, hogy sanyaru a szexualis eletem, es nem azt, hogy tudat alatt oda vagyok a zs katagorias Herkulesekert. Kulonben is az intellektualis enem hangosan tiltakozik.

Lúzer postás

Tegnap hajnalban dolgoztam eloszor onalloan. El kell mondanom, hogy nalam szanalmasabb ujsagkihordot a vilag meg nem latott. Nem eleg, hogy kb. a 100-dik postaladanal mar gyakorlatilag elveszitettem a fonalat, aztan meg jol el is tevedtem, kozben meg esett a ho es azokat a nyuves reklam ujasagokat is be kellett volna dobalnom. Majd kb. az egesz utszakasz felenel a kutyum bemondta az unalmast. Mert, hogy van olyan okos pocket pc-m, ami mutatja hogy milyen utca, mely szama alatt milyen ujasagot kell kezbesiteni. De csak ennyit es slusz passz. Szoval az, hogy a postalada hol, merre talalhato az rejtely. Sot feler egy kulon kalanddal megtalani. Mert a norvegok szeretik, ha a postalada mondjuk a garazs utcarol lathatatlan oldalara tenni, vagy fatuskora, vagy a viragok ala elrejtve, esetleg az utca vegen takarosan osszegyujtve mind a 8 hazet egy kupacba, mindezt nevek es hazszamok feltuntetes nelkul, of curse.
De ott tartottam, hogy a kutyu bemondta az unalmast, en meg csak alltam es bamultam ki a fejembol, igyekeztem nem bogni, majd felhivtam az a krapekot aki betanitott. Angol-norvegul lassan megertette mi a baj, majd gyorsan ott termett, mintha a foldbol bukkant volna elo. Gyakorlatilag azt mondta 5 perc, es 5 perc mulva valoban ott allt mellettem, mint valami fura idoutazo. Persze o is csak forgatta a kutyut, meg nyomkodta, vegul ujrainditotta es akkor megtortent a csoda, es ujra mukodott.
Viszont addigra mar fel oras kesesben voltam, amit ugye a benasagom meg is fejelt. Igy masfel ora kesessel sikeresen befejeztem a napot, reggel 7 helyett fel 9-re.
Masnap meg vartam, hogy milyen eredmenyt produkaltam, mert a kutyu ebben is kerelhetetlen, bizony a pofadba vagja, ha hibaztal. Lett 7 hibam, leginkabb abbol, hogy nem talaltam meg a kijelolt postaladat, illetve az egyiket ossze is kevertem. Holnap reggel kivancsian varom, hogy mit sikerult alkotnom ma hajnalban, mert erzesem szerint jobb voltam, raadasul 7-re be is fejeztem. Szoval lehet, hogy meg sem vagyok luzer, de ez majd kiderul.

Nátha

Szombat hajnalban sikerult jo alaposan megfaznom. Olyan eso volt, hogy kilatni sem lehetett a kocsiablakon, hiaba jartak az ablaktorlok. Neha atvaltott hoesesbe, majd ujbol szakadni kezdett az eso. Ki-be ugraltam a kocsibol, csuszkaltam a foldutakon, gyakorlatilag mire hazaertem a bugyimbol is csavarni lehetett a vizet. A nadragom pedig terdig tiszta sar volt.
Igy most megint folyik az orrom, raz a hideg es ugy tunik kotohartya gyulladasom van, mert a szemeim duplajara dagadtak es fajnak. De legalabb sikerult itt is beszereznem egy franko kis gumicsizmat, kek viragosat. Holnaptol johet a sar es az eso, belenevetek a kepebe.

Think, think, think

Persze igaz konnyebb megfutamodni, mint itt kint huzni az igat. Vegulis van allasom, igaz, hogy nem tudok dolgozni, de ez mar reszlet kerdes. Vannak papirjaim, van lakasom. Akar minden okes is lenne, de megsem az. Hogy miert? Az elmult 2 honapban olyan dolgokat eltem at, amit a legmereszebb almaimban sem kezeltem volna. Annyi megalaztatast, utest es rugas kaptam, amit eddigi eletemben soha. Persze mindenki johet azzal, hogy ami nem ol meg az erosebbe tesz, de azoknak kivanom azt, hogy eljek mindezt at, aztan en kezsegesen megkerdezem toluk, hogy most aztan erosebbek e. Igen, pontosan tudtam, hogy nem kolbaszbol van a kerites (virslibol, de ez mas teszta). Pontosan tudtam, hogy nehez lesz, de az emberi aljasaggal nem szamoltam. Az emberi tenyezok a legnehezebbek. Az hogy bar hallasz magad korul magyar szavakat, soha nem lehetsz biztos benne, hogy nem forditjak ki amit mondasz. Soha nem lehetsz biztos benne, hogy aki szemtol szemben kedves, az a hatad mogott miket mond rolad. Persze tudom, hogy otthon is ez van, de valljuk be, hogy hazai palyan biztosabban mozogsz, kulfoldon meg legfeljebb lesel, mint a luki nyul. Ezert van az, hogy gyakorlatilag en itt mar minden voltam, a ribanctol, a kurvaig at a haszonlesoig minden. Persze, igen halas vagyok, hogy befogadtak, enni adnak, de mellette meg is alaznak. Es ez amit mar nem birok tovabb...

Most már biztos

Szoval a jegy megvan. Azota jobban is alszom. Mar amennyire lehet aludni egy olyan szobaban, ahol a szomszedban folyton litvanul karattyolnak, legyek masznak mindenen, az agy meg tele van apro pici fekete bogarakkal (nem bolha, nem tetu, kosz a feltetelezest).
Tegnap este volt az utolso csepp a poharban, amiert orulok is, hogy mar megvan a jegy. Miota fent lakom a hegyen nem is igazan vagyok a volt szallasadomnal (Ludwignal). Foleg azert is nem, mert neki mar itt van a csaj, a csajank az apja, meg meg egy rokon, szoval en mar nem kellek ide. Eddig is tudtam, hogy siman kibeszelnek a hatam modott, de a tegnapi beszelgetes vegkep betette nalam a kaput.
Tortent ugyanis, az, hogy veletlenul ott ragadtam naluk, igy talakozhattam a pasikkal, akik eppen megerkeztek a munkabol. Ludwig rogton szapulni kezdett, hogy milyen egy ostoba liba vagyok, hogy feladom ezt a tuti jo munkat, a tuti jo szallasomat, a biztos megelhetesemet, es visszamegyek a nyomorba, Magyarorszagra. Mondtam neki, hogy en ezt mar eldontottem, kulonben sem a nyomorba megyek vissza, hanem a sajat kis eletembe, ami ugyan unalmas, de legalabb az enyem. Erre jott azzal, hogy olyan szep fizetest fogok itt kapni, amit senki itt Norvegiaban nem kap ilyen pitianer munkaert. Szamolgatni nem fogok, eleg legyen annyi, hogy az a penz, amit keresek kb. arra lenne eleg, hogy a szallast, a kajamat es a benzint ki tudjam belole fizetni havonta, de felretenni semmit nem tudnek, es en ugye azert jottem ki, hogy felre is tudjak tenni.
Aztan ha mindez meg nem lenne eleg, azt is megkaptam, hogy alig varja mar, hogy elmenjek, mert abban a pillanatban o ugyis atveszi a helyem, mert mar beszelt a fonokommel, es megkapja a teruletemet. Es majd o megmutatja, hogy azt a munkat, amit en 4 ora alatt megcsinalok, o siman megcsinalja majd 2 ora alatt, mert en ugye bena vagyok hozza. Arrol nem is beszelve, hogy eleve egy ostoba liba vagyok, mert csak azokra a cimekre kell kivinni hajnalban az ujsagot, amik meg vannak adva, az pedig nem lehet tobb - az o feltetelezese szerint - , mint 10-20 cim. A maradek ujsagot meg ki kell dobni a szemetbe, de hat en meg ehhez is hulye vagyok.
Mondtam neki, hogy valljek egeszsegere a munkam. Alig varom, hogy azon rohoghessek, hogy a szar csotroganya valahol beragadt a sarban, vagy az elso komolyabb emelkedonel bemondta az unalmast. Arrol nem is beszelve, hogy nem 10-20 cim van a cimlistamon, hanem 278 db. Amihez meg hozza jon naponta kb. 10-20 ujabb cim, plusz napi 6-8 kulonbozo ujsag es melle meg szorolapok. Szoval tapsolok neki, ha mindezt megcsinalja 2 ora alatt. De meg lehet probalni.
En gyava vagyok es feladtam. Leginkabb abba faradtam bele, hogy egyfolytaban megy a hatam mogott a susmogas. Mindez azert mert nem voltam hajlando lefekudni Ludwiggal. Mert nem voltam hajlando leszopni, mert nem voltam hajlando meg jobban megalazni magam mint amennyire meg vagyok.
Szoval nem magyarazkodom tovabb, megyek haza es ez mar biztos. Rugjatok belem csak nyugodtan, a hatamon mar igy is fat lehet vagni.

Ősz

Gjøvikben ösz van. Mindenhol tarka falevelek, pirosak, barnak, sargak, megannyi szines folt. Kozben nyilnak a viragok es erik a meggy. Mar nem tudom nyomon kovetni a napok alakulalasat, de ezek szerint az evszakoket sem.¨
Ja, es direkt Nasha kedveert: arcureggyuszim van, nagyon faj a fejem, szetesik az orrom es levegot sem kapok. Jah, es nem megyek orvoshoz juszt sem. Most tessek engem sajnalni.

Beletapostam a lelkedbe?

Amint eszrevettetek (vagy nem) egy poszt torolve lett, mert sertette a freebog szabalyzatat. Ami igaz, es ezt tudomasul is veszem, mert tok igazuk van, kerek perec benne van a szabalyzatban. Meg akkor is igy van, ha a dolog valosagtartalma igaz. Meg akkor is igy van, ha Magyarorszagon szolaszabadsag van. Meg akkor is igaz, ha tortenetesen a sajat blogodban, a sajat eletedrol, a sajat fajdalmaidrol irsz.
Szoval kedves Ildiko ezek utan is jol alszol?