Nem szeretem Gesztesit

Azt hiszem életem egyik legrosszabb éjszakáján vagyok túl. Volt benne fulldoklás, hányásba torkolló köhögés, laktóz és egyéb allergia, 38 fokos láz, kisebb önkívület, vér, verejték és könnyek. És ebben nincs egy cseppnyi túlzás sem.

Viszont sikerült végre kiolvasnom két rosszullét között azt a könyvet, amit már 2 hete(!) olvasok. Ami gyakorlatilag minősíti magát a könyvet is. Nálam egy jó könyv kb. 1 napig tart, mert falom a betűket, és mert érdekel, leköt, izgalmas... stb. A Gyűrűk Ura mindhárom kötete nekem max. 2 nap. Egy vastagabb Harry Potter pedig egy. Életem legrosszabb könyve A babó egy hónapig tartott, mentségemre legyen szólva, hogy azzal minden Gyűrűk Ura rajongó egyetért, miszerint A babó a világ egyik legelcseszettebb fordítása. Köszönjük Göncz Árpi!

De vissza ehhez a könyvhöz, amit már két hete olvasok. Bulvár könyv. Magyar bulvár. Tudod az a fajta, amit a Storyban és a Bestben nyomnak. Az a fajta, amit Anyánál pont egy pisilés alatt végigolvasok. Ezt a könyvet Gesztesi Károly színművész írta. Ez után a könyv után egyszerűen Karcsi, és nincs utána semmilyen művész úr megszólítás.

Szóval a Karcsi. Régebben bírtam a pasast, Shrek magyar hangját. Örültem mikor összejött a Liptaival, főleg, hogy láttam azt a színdarabot, amiben állítólag... és igen ízzott körülöttük a levegő. A könyv után csak gratulálni tudok Klaudiának, hogy szétmentek, szerintem ez volt élete legjobb döntése, annak ellenére, hogy már ő sem szimpata.

De megint elkanyarodtam, nem lesz ebből összeszedett poszt érzem én. Nah, szóval, kb. a huszadik oldalon végre meg tudtam fogalmazni, hogy mi is a gebasz. Tudod, van az a szitu, mikor a barátnőiddel üldögélsz egy kocsmában, bárban, vagy akárhol és egyszer csak hozzátok csapódik a helyi vagány, a mata részeg kúróbajnok, aki a fejébe vette, hogy a közületek legcsinosabb lányt ő ma éjjel megdönti. Dumál, dumál az isten tudja miről, miközben önmagát fényezi, hogy mekkora kan ő valójában és micsoda menő gyerek. Egy ponton túl már ez annyira terhes, hogy hátra se nézve továbbálltok. Nah, ez a könyv is kb. erről szól. Gesztesi Karcsi Magyarország helyi vagánya, a mata részeg kúróbajnok.

A könyv nagyjából erről szól. Karcsi iszik, nőzik, néha szerepel ebben-abban, lenézi a pórnépet, akik miatt voltaképp ilyen jól megél. A stílusa olyan, minta egy átmulatott éjszaka után próbált volna minden egyes mondatot papírra vetni. Nevetséges. És két hétig tartott, mire elolvastam. Két hét, csak azért mert van az a hülye szokásom, hogy soha nem hagyok félbe könyvet. Áhhh... azt meséletem már, hogy milyen rettenetes éjszakám volt? És ezt csak tetézte ez a könyv.

Gyorsat, hosszút

Le vagyok maradva blog írással, mint a borravaló. Mentségemre legyen szólva, hogy (szerencsére) sok a munkám és még beteg is vagyok. Így most írok egy hosszú, zanzás bejegyzést kezdve onnantól, hogy múlt hét pénteken megvettem a bútorokat.

Szóval pénteken voltunk az Ikeában, ahol vettünk nekem ágyat és polcot, meg anyának még egy polcot, amivel nem is volt semmi baj. A kiállított darabok gyönyörűek voltak, mi meg elégedettek, csak a bútor önkiszolgálónál szisszentünk fel, mert kiderült, hogy a csinos bútordarabok kurva nehezek. Pontosabban az ágyam 3 kilóval nyomott többet, mint én magam. Nagy nehezen rápakoltuk a tolira, onnan pedig szépen belogisztikáztuk a tankba. Csak a ház előtt döbbentünk rá, hogy bizony a bútorokat fel is kell vinni a negyedikre. Azt hiszem ez volt a pont, amikor kirázott a hideg és már előre hányingerem volt. Aztán szerencsésen belefutottunk Marciba, akit az Isten (Allah, Buddha, Legfelsőbb Lény) küldött, és aki olyan erős volt, hogy két doboz hiján mindet egyedül cipelte fel hozzám. Szóval mégis csak be kell szereznem egy pasit, legalább az Ikeás vásárlások idejére, mert egyedül tutira nem boldogultam volna.

Ez volt pénteken, szombaton meg munka, amikor is megszállt minket a főnökünk, így reggel 7-től 10 óráig mindenki pánikba esve rohangált a telepen, néha összefutottunk, hogy kétségbeesett pillantásokkal kérdezzük egymástól: elment már? elment már? Végül sikerült 2-kor lelépnem, mert vártak otthon a bútorok, amiket lehetőleg fél 6-ra össze kellett volna állítanom, mert vendégeket vártam. Pontosabban Jevát és Gridelt, aki épp betöltötte a 17 életévét. Szóval ünnepelni kellett, de ahoz minimum a polcot össze kellett volna rakni. Neki is álltam, de nem volt kapácsom, meg béna voltam és szétütöttem a kezem. Szerencsére jött a felmentő sereg, aki ügyesen összeállította az polcot és az ágyat, én meg roham tempóba pakoltam és rendezkedtem, hogy 7 órára puccba várja a vendégeket a pecó.

Aztán megérkeztek a lányok, móka és kacagás, brainstorming és pálinka, meg krokodil. Jó este volt, tényleg. Kár, hogy most majd jönnek a futamok és nem tudunk olyan könnyedén közös programokat szervezni. Vasárnap pedig felugrott hozzám Macesz, aki elhozta az Írországban készült képeket és ettünk palacsintát. Zsu pedig cserben hagyott minket, mert inkább NAGY beszélgetést folytatott a pasijával, sem mint velünk palacsintázott volna. Kriszt pedig egyszerűen nem lehet utolérni, de ezt már megszokhattuk.

És megint beteg vagyok, köhögök, mint az állat. Gyakorlatilag az összes laktózmentes, vény nélkül kapható köptetőt és köhögés csillapítótt kipróbáltam már, de nem használt. Lehet el kéne mennem dokihoz. De nincs nagyon időm rá, mert most is rohanok aszfaltot keverni, nah, csá!

Zanza

Arcüreggyulladás. Másfél hét kényszerszünet. Akár jó is lehetett volna. Volna. De kezdem az elején.

Az van, hogy arcüreggyulladás, akkor rögtön antibiotikum, aminek a 90%-ra allergiás vagyok a laktóz miatt, a maradék 10% pedig vagy nem hat már, vagy előjön a bőrallergiám. Sajnos mindkét opció összejött. Az antibiotikum nem hatott, így még most is beteg vagyok, fáj a fejem, nyom az arcom és néha belefulladok a saját... ehhh... mindegy is. Aztán persze az ekcémás bőrkiütések, amitől tisztára megvadulok és úgy érzem nem tudok uralkodni fölötte, legszívesebben letépném a bőrömet és üvöltenék, de inkább beülök egy kamillás fürdőbe és várom, hogy kicsit enyhüljön. Persze nem enyhül, amitől fáradt leszek és kiálhatatlan. Testemen pöttyök, dudrok és sebek, jajjj... mamám, csak egy kicsit kéne megvakarni... Gyűlölöm az antibiotikumokat.

Közben volt festés is, mert fejemben lejátszódott a gondolat, hogy mikor máskor, ha most nem. Most vagy soha. Lázasan kentem a falat, ami nem akart zöld lenni. A narancssárga folyton átlátszott rajta és a glettelésem is kiakasztóan csúnya lett, mintha valaki ráköpött volna a falra és megszáradt. Háromszor kentem újra mire olyan zöld lett, mint a könyvben. Mert professzionálisan megtervezett falfestés volt, könyvből kinézett és megválogatott színekkel. Kár, hogy igazából nem olyan lett, mint képzeltem. Átrendeztem a szobát is, lehet, hogy nem előnyére, de ez majd egy külön poszt lesz, amolyan előtte és utána képekkel, hogy tudjatok hányni ti is sugárban. Bár szerinte nem lett rossz, és tudom, hogy nála a nem rossz, az igazából jó, sőt kiváló. Így akár büszke is lehetnék, főleg a rikító citromsárga konyhára, mert az igazán jól néz ki, kár hogy a glettelés ott is trágya.

Aztán néztem még házakat is, mert válságban a legjobb befektetés az arany és az ingatlan. Az arany sosem vonzott, viszont családi házat akarok, lehetőleg az a szép nagyot az arborétum mellett. Szerintem nem kérek sokat, és oda szülhetnék vagy 20 gyereket és soha sem találnám meg melyik bőg, mert akkora. És beszerezhetnék egy hatalmas kutyát, aki Plüss testőre lehetne és őriznék együtt a házat, amig én a bőgő gyereket keresném a házban. Szerintem tökéletes lenne.

A tökéletesről pedig eszembe jutott, hogy pénteken a plázában megláttam a tökéletes férfit. Azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az a pasi kell nekem. Szóval ha magadra ismersz te szürke pólós, farmergatyós, Conversszes csukás, kicsit hosszú hajú fiú, aki a haverjaival kajáltál, akkor írj. Tudod én vagyok a félig rózsaszín hajú csaj, aki annyira bámult.

Most viszon back to the work. Kár, hogy folyik az orrom és fáj a fejem. Nem leszek túl hatékony ma... izé... a héten.

Elkapott

Jesszus, mennyit nyaffogtam az utóbbi hetekben azért, hogy elkaphassam a náthát és otthon heverészek. Aztán amint szóba került, hogy jövő héten szabira mennék, azonnal meg is kaparta a torkom. Ilyen az én szerencsém. Viszont, hogy pozítiv legyek, így megmarad a szabim. Hahhh... megyek haza heverészni, pá.

Nátha

Szombat hajnalban sikerult jo alaposan megfaznom. Olyan eso volt, hogy kilatni sem lehetett a kocsiablakon, hiaba jartak az ablaktorlok. Neha atvaltott hoesesbe, majd ujbol szakadni kezdett az eso. Ki-be ugraltam a kocsibol, csuszkaltam a foldutakon, gyakorlatilag mire hazaertem a bugyimbol is csavarni lehetett a vizet. A nadragom pedig terdig tiszta sar volt.
Igy most megint folyik az orrom, raz a hideg es ugy tunik kotohartya gyulladasom van, mert a szemeim duplajara dagadtak es fajnak. De legalabb sikerult itt is beszereznem egy franko kis gumicsizmat, kek viragosat. Holnaptol johet a sar es az eso, belenevetek a kepebe.

Ősz

Gjøvikben ösz van. Mindenhol tarka falevelek, pirosak, barnak, sargak, megannyi szines folt. Kozben nyilnak a viragok es erik a meggy. Mar nem tudom nyomon kovetni a napok alakulalasat, de ezek szerint az evszakoket sem.¨
Ja, es direkt Nasha kedveert: arcureggyuszim van, nagyon faj a fejem, szetesik az orrom es levegot sem kapok. Jah, es nem megyek orvoshoz juszt sem. Most tessek engem sajnalni.