Ohhh, a nagy Po-Po-Potámusz

Plüsskutya jó vadászkutyához méltón megkergetett egy őzet... aztán eltévedt a bozótosban...

Levél

Plüsskutya ma levelezőlapot kapott a doktor bácsijától. Amiben megkéri, hogy fáradjon el az éves esedékes veszetségi oltást beadatni. Többek között ezért is szeretünk oda "járni". Illetve azért is, mivel megmentették az életét. Nélkülük Plüsskutya már nem élne, én pedig nagyon-nagyon szomorú lennék. Csak, hogy tudjátok a tatai Állatkórházról van szó.

Jó nekem

Azt kell mondjam szeretem a 21. századot. Itt van ugye az internet, meg a számítógép és bárhova vihetem netezhetem és írhatom a blogomat, ahol tetszik. Most épp Tamásiban a Nagyikámnál. Zseniális.

És azt is szeretem, hogy három nap pihenés, Xanaxos nélkül, mérgelődés és töszmörgés nélkül. Igaz, hogy marhára hiányzik az ágytársam, de hallhatom minden nap a hangját és az is szuper. Végül is Norvégiát is kibírtuk, az pedig három hónap volt. Szóval nyugi van és töltődés, egyedül Plüsskutya pörög ezer százalékon, mert macskák, zsenge fű, őzek és nyulak szaga és ő mint városi kutya tobzódik az élvezetekben. Csak akkor kerül homok a gépezetbe, ha eltünök a láthatáron, mert akkor pánik van és hiszti, egészen addig, míg elő nem kerülök. Gyakorlatilag szimbiózisban élnünk Plüsskutya meg én.

Plüsskutya Produkció

Idén is lila a divat, még a járólapon való henyéléshez is ez dukál.

A nyakörvért köszönet daviréknak.

Vérem

Elfelejtettem megírni, hogy jó a vérem. Viszont még mindig kijön belőlem a főtt étel, így szendvicseken, csokis kenyéren és ropin élek. Meg narancson és répán. Plüsskutya egyébként imádja a nyers répát, nekem meg nincs szívem elmondani neki, hogy az nem velős csont hiába ropog ugyanúgy.

Péntek, szombat... stb.

Hétvégén vidéken voltam, de elötte pénteken névnapoztunk bent a melóban, kaptam orchideát, meg csokit. Ugyhogy boldog vagyok és elégedett. A munkatársaim tudják mi kell az én boldogságomhoz. Sol is tudja, mert ő meg gyertyát hozott, szóval mondhatni tökéletes péntekem volt. Leszámítva, azt, hogy este esett én pedig utálok esőben vezetni, mert minden csillog és qurvára nem látni semmit. W. is felhívott, elmondtam neki mi a baj, azt mondta nagyon sajnálom. Igen, tudom, hogy másoknak nem nagy ügy az én bánatom. De én rosszul alszom tőle és aggódom. Remélhetőleg két hét múlva már okosabb leszek és nem aggódom. Ujjak keresztbe.
Aztán ahogy mondtam hétvégén vidéken voltam Anyával és Plüss-sel. Anyára rá kellett szólni, hogy más is had beszéljen. Plüss kiosztotta a szomszéd kutyákat. Én pedig éjszakában nyúló beszélgetést folytattam Linux vs. Windows ügyben.
Érzem én hogy ez nem egy túlmutató és összeszedett poszt, de most ez van. Majd, ha már nem lesz semmi baj.

Hiszek...

Nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj... Hiszek a gondolat teremtő erejében.