Jó nekem

Azt kell mondjam szeretem a 21. századot. Itt van ugye az internet, meg a számítógép és bárhova vihetem netezhetem és írhatom a blogomat, ahol tetszik. Most épp Tamásiban a Nagyikámnál. Zseniális.

És azt is szeretem, hogy három nap pihenés, Xanaxos nélkül, mérgelődés és töszmörgés nélkül. Igaz, hogy marhára hiányzik az ágytársam, de hallhatom minden nap a hangját és az is szuper. Végül is Norvégiát is kibírtuk, az pedig három hónap volt. Szóval nyugi van és töltődés, egyedül Plüsskutya pörög ezer százalékon, mert macskák, zsenge fű, őzek és nyulak szaga és ő mint városi kutya tobzódik az élvezetekben. Csak akkor kerül homok a gépezetbe, ha eltünök a láthatáron, mert akkor pánik van és hiszti, egészen addig, míg elő nem kerülök. Gyakorlatilag szimbiózisban élnünk Plüsskutya meg én.

Húsvéti mese

Tudom, hogy már el is felejtettük a húsvétot, én mégis azzal jönnék, hogy milyen szuper hétvégém volt. Leszámítva a szombatot, amikor iszonyatos migrénem volt. De azért hősiesen elcsoszogtam csekkeket befizetni, ügyeket intézni. Sőt még díszzacsikat is gyártottam zsinórba, hogy másnap tudja a nyuszi, hogy hova is kell hoznia a sok ajándékot.

Vasárnap reggel aztán nem csak a díszzacsikat találta meg a nyúl, hanem Anya lakását is, ahol elszorva mindenütt birkák voltak, így a gyűjteményem újabb barikkal gyarapodott. Lassan már tényleg úgy néz ki a lakás mintha birka támadás érte volna. Délután pedig összetrombitáltuk a csapatot és irány Balatonfűzfő, bobpálya és kalandpark.

A bobozás király volt, leszámítva a rajzó darazsakat, amik első körben Ágit meg is csípték. Ez után már csak egy körre vállalkoztunk, mert nem akartunk még több csípést beszerezni. Így is olyan erővel csapódtak az arcunknak, karunknak és gabalyodtak bele a hajunkba, hogy az is bőven elég volt.

A kalandparknál aztán tele lett a gatyánk. Mindenféle kötelek és akadálypályák voltak kifeszítve a fák tetejére, olyan, amit csapatépítés címen találnak ki a hr-esek. Álltunk alatta kövé válva, tériszonnyal közdve, egészen addig, míg két kb. 10 éves kiskölyök simán végig nem ment a felnőtteknek készített pályán. Ekkor aztán a csapat egyik fele (a bátrabbak) belendült és megpróbálta a lehetetlent. Persze elkelt nekik a biztatás. Egyes állomásokon kisebb pánikroham lett úrrá rajtuk, de mivel lejönni csak úgy lehet, ha végigmész a pályán vagy visszafordulsz, szintén a pályán, így inkább végigcsinálták. Hihetetlen bátrak voltak, én egyszerűen képtelen voltam egyáltalán kipróbálni is, egész egyszerűen azért, mert a sámlin állva is félek. De azért a lesiklást nem tudtam kihagyni, bár az ellőkés pillanatában halálfélelemmel küzdöttem, azért el kell mondanom, hogy egy hős voltam.

Nap végét hekkezés koronázta a Balaton parton. A halat porcelán tányéron szolgáták fel, citrommal, salátával. A palacsinta a többiek elmondása alapján isteni volt, a hamburger pedig tömve minden jóval. Hihetelen kulturált kiszolgálás, baráti árak, szóval mindenkinek javaslom, hogy menjetek hekkezni a balatonfűzfői strandra és ha már ott van, ne hagyja ki a bobpályát és a kalandparkot.

Hétfőn kicselezve a locsolókat Gridel és Jeva meghívtak a nagyijukhoz társasozni. Aztán persze kiderült, hogy az összes locsoló a nagyi házhoz jön, hogy megöntözze a lányokat. Így én is kaptam belőle, hogy ne hervadjak el. A finom sonkás, tojásos ebéd után Anyával kocsiba ültünk és meglátogattuk az alcsútdobozi arborétumot. Azaz meglátogattuk volna, ha nem támadtak volna le minket első körben a kullancsok, majd kiderült, hogy kutyával tilos a bemenet. De addigra már 3 kullancsot is sikerült Plüssről leszednem, így inkább hazamentünk, mert én rettegek a kullancsoktól.

Pont így telt a húsvétom, sok barival, locsolókkal, kullancsokkal, aki nem hiszi járjon utána.

Lehet, utolsó...

Öööö... lehet, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzésem. Vagy nem. Igazából azt szeretném elmondani, hogy qurva jó év volt, a maga borzalmas módján. Ez egy kellően irónikus mondat volt, mint az év maga. Ennek ellenére újból bevállalnám, mert egy mazochista lüke nő vagyok. Reményeim szerit a következő év is tartogat meglepetéseket, állok eléjük.
Aztán még az is van, hogy örülök, hogy ilyen sok embert megismerhettem, értékesek vagytok számomra és egyéb nyáladzás. Ezen kívül szeretném visszakapni a régi barátaimat, mert változatlanul úgy érzem kilógok a sorból. De lehet, hogy ez már így marad és voltaképp nem változott semmi csak én. Ez esetben üdvözlőm az új lehetőségeket és a régi barátokat, remélem hamar megbarátkoznak az új énemmel, én pedig újból velük. Ha viszont nem én változtam csak a körülmények, így az is jó, bámulatosan tudok alkalmazkodni. Ez a pár mondat kellően nyakatekert lett, aki érti, érti, aki nem, nem. Időm nincs elmagyarázni, mert céges buliba sietek és még át kell öltöznöm.
Szóval, ha nem találkoznánk: Kellemes karácsonyi ünnepeket!