Magas

Egyszer jártam egy nagyon magas fiúval. Ádámnak hívták, és minden nehézség nélkül adott puszit a fejem búbjára. A metrón félre kellett hajtania a fejét, hogy be ne verje a plafonba. Ha meg akartam csókolni lábujjhegyre álltam, ő pedig lehajolt. Azt hiszem a magasságába szerettem bele, mert különben nem volt csinos fiú. Ezt utána sikeresen tisztáztuk is egy meleg barátommal. Bár azon viszont csodálkozott, hogy a rossz szex miatt szakítottam vele. Most, hogy ezt leírtam, azon csodálkozom, hogy ő csodálkozott...

Csoda lenne...

Azt mondják minden csoda három napig tart. Ez a harmadik nap. Szóval abba lehet hagyni...

Újabb 7-es

Mebarak dobta a labdát, a poszt végén én is tovább dobom. A lényeg annyi, hogy irj magadról 7 érdekes dolgot, amit még a blogodba nem említettél. Igazából az gondolom, hogy nem vagyok annyira érdekes, hogy bármit is írjak magamról, de a kérés az parancs.
Szóval a játékszabályok:
1. Linkeld meg, hogy kitől kaptad.
2. Sorold fel 7 érdekességet magadról, amit szeretnél.
3. Jelöld meg a 7 (akárhány) embert, akinek továbbadnád, és linkeld be a blogjukat.
4. Egy kommentben tájékoztasd a kiszemelt áldozatokat, hogy továbbadtad nekik a játékot.

És akkor a 7 érdekesség:
1. Ha pánikba esem az életem illetően, akkor rövidre vágatom a hajamat. Most is erre készülök.
2. Betegesen vonzanak a csúnya cipők. Nagyon sok csúnya cipőm van.
3. Gyűjtöm a bárányokat. Kis bárány, nagy bárány, kerámia bárány, plüss bárány, hátizsák bárány, bögre bárány, kulcstartó bárány ... stb. A cipők mellé bárányokat is gyűjtök. Most jut eszembe... van cipős bárányom is. Jah, és mindnek neve van. Norvégiába pl. Sára jött velem.
4. Folyton álmodozom, folyton gondolkodom. Ezzel egyébként pszichológusnál is jártam.
5. Elméletben kismillió könyvet írtam már meg. Persze elméletben már világhírű író vagyok.
6. Nincs kedvencem semmiben sem. Így nem tudok kedvenc színt, kedvenc írót, kedvenc ételt, kedvenc színészt ... stb. felsorolni. Vagyis tudok mindegyikből legalább 5 kedvencet felsorolni, vagy többet.
7. Már az újabb nagy kalandot tervezem.

És akkor a labdát tovább passzolva: Eszencia, Nasha, Bahha, Papírcsákó, Winston, AC és Szisza.

Sőrös málna

- Emlékszel, a kert negyedét tele ültettem neked málnával, mert azt mondtad imádod a málnaszörpöt. Utána soha többé ne akartál málnaszörpöt inni.
- Még csak öt éves voltam és nem tudtam elmondani a lényeget. Imádom a bolti málnaszörpöt, mert annak kellemes műanyag íze van, míg az eredeti málnaszörp akárhogyan szűröd le mindig szőrös ize lesz.

A statiszta

Nem kicsit frusztrál az, hogy számomra ismeretlen vagy éppen, hogy ismert emberek szegzik nekem a kérdést, hogy minek jöttem haza, miért nem küzdöttem tovább, illetve miért nem mentem át egy másik országba, ha már Norvégiában nem volt jó. Világ életemben utáltam magyarázkodni, mert úgy gondolom, hogy azzal a személyes szabadságomat veszik el. Most pedig lépten nyomon magyarázni kell a bizonyítványomat, hogy nem elfutottam a feladat elől, hanem éppen, hogy megpróbáltam kitartani az álmaim mellett, amennyire csak lehetett. De van egy pont, amikor már nem megy tovább és akkor nincs más megoldás, mint hazajönni, egy kicsit összeszedni magunkat és újból beizzítani az álmainkat.
Közben pedig próbálom összekapargatni maradék itthoni életem romjait, ami nem megy túl simán. Az ember lánya nem gondolná, hogy 3 hónap olyan hosszú idő, de ezek szerint mégis. Éppen elég idő ahhoz, hogy a számomra fontos emberek új életet kezdjenek, nélkülem. Így most esténként kettesben rovom a köröket Plüsskutyával, aki változatlanul utál; Anyával megyek moziba, mint valami vénlány. Ha pedig a barátnőim mégis időt tudnak rám szánni akaratlanul is kirekesztődöm a beszélgetéseikből. Amolyan pótkerék lettem a saját életemben.

Régi-új

Régi új munkahelyről blogolok. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, az ékezeteket és, hogy az "Y" és a "Z" betű helyet cserélt. Szokom az új munkatársakat is. És közben parázom, hogy a következő létszámleépítésnél ne engem a világvándor csavargót küldjék el. Aztán szokom még az is, hogy nehezen rázódom vissza a megszokott életembe. Konkétan úgy érzem mintha az élet elszaladt volna mellettem, mindenki más megtalálta az élete értelmét csak én kapaszkodom az értelmetlen, idealista álmaimba. Szóval nem könnyű, pláne úgy, hogy Plüsskutya változatlanul utál.

Otthon

Nem hiszem, hogy ember ennyire örült meg koszos es enyhén szocreál szülővárosanak, mint én. Most már családom biztos rejtekéből idézem fel emlékeimet, amiből nem kevés van. Próbálom magam újból visszahelyezni az itteni életbe. Ennek legjobb módja a barátnők felhívása, hogy csevegjenek velem, vagy legalábbis tegyenek úgy, mintha örülnének nekem. (Persze, hogy örülnek, nagyon is örülnek.)
Plüsskutyáról meg ne is beszéljünk, mert az első 20 percben gyakorlatilag tüntetőleg utált. Oda se szagolt hozzám, ha beszéltem hozzá elfordította a fejét. Szerencsére 20 perc utan fordult a kocka, azóta újból imád, valósággal lóg rajtam, ami szintén azt mutatja, hogy kezdek visszatérni a normális kerékvágásba.
Aztán persze van még az is, hogy tartozom nektek minimum 2 norvég bejegyzéssel, ha nem 3-mal. Amit be is pótolok, amint megettem egy nagy tál rizskokkot és elénk tereferét folytattam baratnőimmel.