Arc

Azt nem is meséltem, hogy járt nálam Winston, aki vizuális szemszennyeződést kapott általam. Mert én soha sem állítottam azt, hogy jó nő lennék. Sőt. A jó nő imidzsemet punk frizurám sem segíti. El is mondom nektek, hogy hogyan is nézek ki, csak, hogy többet ne esettek abba a hibába, mint Winston.

Két színű punk frizurám van: piros, fekete. Én imádom és magasról letojom az olyan kritikákat, miszerint nem illik hozzám. Szerencsére azoknak az embereknek tetszik, akik valóban ismernek; nekem is tetszik, így aztán könnyebb le szarni azokat, akiknek igazából nem is adok a véleményükre.

Homlokom magas, arcom hosszúkás. Szemem keskeny, amit a szemüvegtől még kisebbnek tűnik. Ha nevetek a szemem összeszűkül és csak egy csík lesz belőle, mint Rene Zellwegernek. Orrom pisze, a teteje szabályszerű félgömb. Tipikus kisgyerek orr. Szám vastag, örökké mozog, akkor is ha nem beszélek, ugyanis nem tudok uralkodni az arcmimikámon. A felső fogsorom eláll, ez egy gyerekkori balesetnek köszönhető, amiben eltörtem az állam. Így, ha nevetek, vagy csak mosolygok rögtön szembesülsz egész felső fogsorommal, amitől erősen rágcsáló (egyesek szerint manó) kinézetem van.

Ezen kívül kicsi a mellem, nagy a seggem, és most éppen híztam 4 kilót, szóval kövér vagyok. Ne legyenek senkinek illúziói, nem az a fajta csaj vagyok, akibe első látásra bele lehetne szeretni. Egyesek szerint sokat dobna rajtam, ha szép hosszú hajam lenne, mint minden nőcis nőnek. Egyeseknek ezért azt üzenem, hogy volt szépséges hosszú hajam, ami mögé jól el lehetett bújni, így gyakorlatilag senki nem látott belőlem semmit csak egy nagy kupac hajat és egy vékonyka testet. Utáltam magam, utáltam a testem, utáltam a hajam.

A hajam most rövid, vagány. Én pedig imádom magam, imádom a testem, imádom a hajam. Ha azt mondod nem illik hozzám az új frizurám, csak nevetek rajtad és tudom, hogy nem ismersz. Szeretem magam, büszke vagyok magamra, a családomra, a barátaimra. Tisztában vagyok önmagammal, a vágyaimmal, a céljaimmal az életemmel. Ismerem magam, a lehetőségeimet és a korlátaimat. Boldog vagyok.

30 és fél éves koromra sikerült összhangba kerülnöm önmagammal. Tegye fel a kezét, akinek mindez sikerült! Kalandorok kiméljenek.

Boldogat, újat!

Betartottam az ígéretem és nem nyúltam klaviatúrához az utolsó bejegyzésem óta. Vagyis ez így nem igaz, mert az e-mailjeimet olvastam. Ebből tudom, hogy Confessor a legjobb pasi a Földön. Igazán kár, hogy mindez csak plátói alapon működik. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az Élet bizony unfair, erre még a középiskola és a főiskola sem tud felkészíteni, pedig ezek állítólag az Élet első lépcsőfoka.
De nem csak erről akartam írni, hanem leginkább arról, hogy új év, új élet, ami persze nem igaz, viszont jól hangzik. Vagyis, ha leginkább meg kéne határoznom, hogy mikortól van számomra új év, akkor azt mondanám, hogy a nap mikor hazajöttem Norvégiából. De inkább mégsem, hanem december 24-e, mikor rájöttem, hogy ha nem hagyok fel a siránkozással és vádaskodással, akkor elveszítek egy számomra nagyon fontos embert. Közben nem meglepő módon az is kiderült, hogy leülni beszélni a másikkal, sokkal célravezetőbb megoldás, mint magamban füstölögni.
Szóval, én hiszek benne, hogy a 2009 valóban a MI évünk lesz. Főleg azért, mert nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve. Így aztán, nincs is más hátra, mint, hogy igazán boldog évet kívánjak nektek!

Lehet, utolsó...

Öööö... lehet, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzésem. Vagy nem. Igazából azt szeretném elmondani, hogy qurva jó év volt, a maga borzalmas módján. Ez egy kellően irónikus mondat volt, mint az év maga. Ennek ellenére újból bevállalnám, mert egy mazochista lüke nő vagyok. Reményeim szerit a következő év is tartogat meglepetéseket, állok eléjük.
Aztán még az is van, hogy örülök, hogy ilyen sok embert megismerhettem, értékesek vagytok számomra és egyéb nyáladzás. Ezen kívül szeretném visszakapni a régi barátaimat, mert változatlanul úgy érzem kilógok a sorból. De lehet, hogy ez már így marad és voltaképp nem változott semmi csak én. Ez esetben üdvözlőm az új lehetőségeket és a régi barátokat, remélem hamar megbarátkoznak az új énemmel, én pedig újból velük. Ha viszont nem én változtam csak a körülmények, így az is jó, bámulatosan tudok alkalmazkodni. Ez a pár mondat kellően nyakatekert lett, aki érti, érti, aki nem, nem. Időm nincs elmagyarázni, mert céges buliba sietek és még át kell öltöznöm.
Szóval, ha nem találkoznánk: Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Pofon

Aki még egyszer úgy indít találkozáskor, hogy: "Nah, mi újság pasi ügyben?" Az fel lesz pofozva. Világos?
Egyébként is, miért olyan nehéz megérteni, hogy így vagyok boldog, ahogy. Persze, elmagyarázhatom még egyszer, bólogatni is fogsz, megértően. A következő találkozáskor pedig megint úgy indítasz: Mi újság pasi ügyben? Ismétlem: mindenki fel lesz pofozva, korra, nemzetiségre, faji- és vallási hovatartozásra tekintet nélkül.

Ciki vagy cuki?

Tegnap kaptunk egy dvd-t a félnővéremtől, mintegy karácsonyi ajándék gyanánt. 3 éve nem beszélünk egy félreértés miatt, most vagy békejobbot nyújt, vagy odaszúr. Mindegy, egy a lényeg megkaptuk a dvd-t. Este jó alkalom volt, hogy meg is nézzük, Anyának ugyanis szülinapja volt. Együtt ünnepelünk, kicsi borocska, ajándékok és a dvd.
Már a dvd betevése pillanatában tudtam, hogy mit fogunk látni, Anya még nem, ezért izgult. Kicsit előrehajolt, kitágultak a pupillái, alig várta, hogy félunokája végre feltünjön a képernyőn. És jött is, döntsük el ciki vagy cuki?
Ülök a kanapén, édes gyerek, okos is. Okosakat kérdez, gesztikulál, mint az anyja és a keresztanyja. Pisze orra, elálló fülei, uramisten tényleg nem hasonlít az apjára, Bakker, tiszta anyja ez a gyerek. Cuki, persze, hogy az, az én keresztfiam. 8 éves, igazi nagyfiú.
Hátradőlök, érzem a dvd küldés mozgatórugóját, tudom miért küldted. 3 év nem beszélés után egy dvd. Ciki. Tudom még mindig azt hiszed, hogy csak abból az emberből lehet igazán VALAKI (így csupa nagybetűvel), ha az tv-ben, rádióban, újságban szerepel. Lesz a kisfiadból is valaki, ez már most látszik. Igazi smúzos gyerek, Rákóczi Ferinek szinte a gatyáján mászott fel egészen a nyakáig. Celeb lesz ebből a gyerekből, akárki meglássa. Mert te egyszerűen képtelen vagy felfogni, hogy lehet attól még valaki boldog ember, ha "csak" irodában dolgozik, vagy mentős lesz, vagy tűzoltó. A boldogság fokmérője nem a bulvár.
Anya szerint az ajándékot meg kell köszönni. Nekem viszont nincs kedvem megköszönni, azt amitől borsózik a hátam. Nincs kedvem felhívni és hangosan azt mondani: köszi félnővérem, hogy szembesülhettem megint a mérhetetlen butaságoddal. Mert mint tudjuk te vagy a szép, én meg csak az okos.

Iwiw

Az iwiwben az a jó, hogy simán utána tudsz nézni olyan embereknek is, akikről évek óta nem hallottál. Aztán még az is jó, hogy rájösz milyen szerencse, hogy már évek óta nem hallottál felőlük.

Buborék

Khmmm... ez vagyok én. Megmondtam, hogy boldog vagyok, vagy nem mondtam meg? Az már egy más kérdés, hogy egy buborékban élek unikornisokkal és szivárvánnyal. Nekem így tetszik. Bár ezután a rosseb sem fogja elhinni rólam, hogy egy cinikus és bunkó dög vagyok. Nem baj majd Sol terjeszti a legendákat...