Nyami

Találtam egy olyan "must have thing-et", amit tényleg muszáj megszereznem. Főleg most, hogy jön a nyár. Kell nekem, egyszerűen kell. Figyeljetek mutatom: fagyilabda. Tökéletes.

Múlt heti pasi

Kicsit le vagyok maradva a heti pasikkal, úgy hogy ez a poszt igazából múlt héten írodott ha valaki nem tudná.

Macesz kérésére a heti pasi Paul Walker. Mivel képet nem tudok betenni mobilnetem nem túl nagy kapacitása miatt, így linkelek. Szóval Paul Walker, hát... izé... igazából nem tudok róla sokat, a google segített olyat, hogy 1973. szeptember 12-én született Glendaleben, USA-ban. Azt is tudom róla, hogy színész, de be kell valljam, soha a büdös életben egyetlen filmjét sem láttam. Szoktam látni filmajánlókban a TV2-ön vagy az RTL-en, de ezek az akciófilmek egyszerűen hidegen hagynak. Néhány fórum átolvasása után kiemelném azt, hogy nagyon sok lány szerint gyönyörűek a szemei és zseniális színész, de ők minden bizonnyal elfogultak. Néhány képen én is látom persze, hogy rendben vannak a szemei (biztos jól lát vele), meg frankó a teste (de tényleg), de, hogy mennyire jó színész valóban nem tudom, mert mindig csak annyit látok belőle, hogy beszól Vin Dieselnek (nem, Vin Diesel soha nem lesz heti pasi, azt már most elárulom).

Így inkább megkérem Maceszt, hogy kommentben magyarázza el miért is heti pasi Paul Walker.

Blogtali

Gyakorlatilag nem tudok pontosan érkezni blogtalálkozókra, mert mindig közbejön valami. Most a valami én voltam, mert vagy fél óráig bugyiban rohangáltam és előadtam a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" magánszámot. Elugrottam Solért, aki a személyes gps-em, nélküle én és Budapest egyszerűen nem működünk. Most is ő mondta, hogy jobbra vagy balra és mikor váltsak sávot.

Utálok Pesten vezetni, mert azt gondolom, hogy mindenki úgy vezet, hogy soha nem néz a tükörbe, és kb. vagy sikerül a napot koccanás nélkül megúszni vagy nem. Nekünk pl. éppen sikerült, egy baromarcú ugyanis azt képzelte, hogy rajtam kersztül vált kb. 3 sávot. Szeretném azt képzelni, hogy az ütközés elkerülése fergeteges reflexeimnek köszönhető, de az igazság az, hogy ebben leginkább a főnökömtől való félelem dominált, mert hogy a fenébe magyaráztam volna ki azt, hogy szombat este összetöröm azt az autót, ami a menetlevele szerint Bicskén a telepen áll és nem is én vagyok felhatalmazva arra, hogy vezessem. Szóval utána kb. 2-szer lefulladtam, majd hogy kiadjam magamból a feszültséget sikítottam akkorát, hogy a környék ablakai megremegtek.

Így értünk a Tandemhez, ahol már várt minket a kis csapat: Confi, Nasha, 979 (akinek nem is mondtam, hogy haragszom rá, mert nem folytatja a zombis történetét), Bahha, majd felbukkant Hutyu is. Innentől aztán elszabadult a "pokol" és számomra követhetetlenné vált, hogy mikor ki érkezett. Viszont az biztos, hogy találkoztam Woof-fal végre. Aki egy tündéri srác, és én megint szerelmes lettem, így igazán nem fair, hogy megint a pasik járnak jól. (Az este egyik témája az volt, hogy legjobb lenne biszexnek lenni, mert nagyobb lenne a merítés, kár, hogy később kiderült, hogy igazából nem is vagyok nő, mert nem nézek meg más csajokat illetve szeretek... ööö... hát... izé... szopni. Ezen kivül pedig nem gondolom azt, hogy Kate Winslet dögös és Maryl Streep jó nő.)

Szóval miután kiderült, hogy nem is vagyok nő, bámultam a pasikat a másik asztalnál és hangosan kiabáltam, hogy milyen cukik. Még Confit is beküldtem az egyik után a wc-be, de neki nem jött be a kiszemelt áldozat. Ami nem is baj, mert végre több marad nekem. Így is kisebbségben voltunk 4-en heterók egy igen melegre sikeredett blogtalálkozón.

El kell mondanom, hogy szuper blogtali volt, hihetelen eredeti arcokkal. Szeretnék még több ilyet, már ha ti is szeretnétek és nem tartjátok gáznak Misi mókust vagy a rövid hajú patkányt a Macskafogóból.

A hazafele útról is tudok mesélni. Mint pl. az 1-es főút le volt zárva Bia és Pest között, nekem meg nincs autópálya marticám, így először próbáltam követni a terelőutat kijelölő sárga nyilakat, amik azonban két körforgalom után szőrén-szálán eltüntek. Valahol a Magyar Posta központi elosztójánál kötöttem ki, ahol három éjjeliőr is képtelen volt megmondani, hogy merre menjek. Végül Sol (a gps) megtalálta a kivezető utat Budakeszin, Pátyon és Zsámbékon keresztül. Lassan már megszokom, hogy minden blogtali után úttalan-útakon vagyok kénytelen hazaevickélni. Miután Solt kitettem a hegyen, rátértem a 100-asra, és azt gondoltam már nem érhet semmi baj. Csak azzal nem számoltam, hogy az őzek is talákozót szerveztek az út közepén. Kb. az ötödik előttem átfutó őztől már olyan szinten pánikba estem, hogy gyakorlatilag hazáig lépésben haladtam, az út közepén, miközben sasszemként pásztáztam az erdőt. Végül hajnal háromra értem haza kimerülten és fáradtan, de élményekkel teli.

Kösz fiúk, lányok ismét klasszak voltatok!

Fázom

Csak annyit szeretnék megosztani a világgal, hogy a fűtetlen konténerek qrva hidegek ilyentájt.

Mentálisan

Meg kell jegyeznem, hogy tegnap azért a Mentalista majdnem megütötte azt a bizonyos Dr. Házas mércét. Nekem meg ujjongott a lelkem, hogy végre! végre! Aztán persze visszavett magából, én meg szomorúan tértem nyugovóra és még fáztam is, de az lehet, hogy a töménytelen hideg eper miatt volt, amit a sorozat alatt letoltam.

A főnök

Azt azért szeretném elmondani, hogy ilyen kőkorszaki körülmények között még nem neteztem. Labort telepítünk éppen Dunaújvárosban egy olyan telepen, ahol a legfelsőbb hatalom A FŐNÖK. Még arról is, hogy vehetsz e levegőt A FŐNÖKÖT kell megkérdezni. Önálló tevékenységet nem végezhetsz, lehetőleg gondolkodni se gondolkodj. Vagy ha mégis, azonnal tudni fog róla A FŐNÖK, mert kiterjedt besúgórendszert működtet.

Most épp a mi laborunkban ülök, mappák kupacán, körülöttem labor felszerelések, mint: hőcserélő, döngölő, szitarázó... stb. Én pedig a saját laptopomon a saját mobil netemről, akksiról dolgozom. Víz nincs, áram nincs. Hogy mikor lesz, azt majd A FŐNÖK megmondja. Most itt tartunk. Várjuk, hogy A FŐNÖK megjöjjön és megmondja a frankót.

Ház

Dunaújvárosba járkálás minden energiát kivesz belőlem, délutánra olyan vagyok mint egy hulla. Pedig gyakorlatilag egy szalmaszálat nem tettem még kereszbe az ottani laborban, leszámítva azt, hogy az erősen nikotin függő kolleganőm után lemostam a dohánytól sárga falakat.

Viszont minden áldott nap elmegyünk a kedvenc házam mellett, így gyönyörködhetek benne. Rá kellett jöjjek, hogy mániákusan ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, tárgyakhoz. Egészen addig pörgök, gondolkodom, míg meg nem szerzem őket. Egyszerűen birtokolni akarok mindent, ami tetszik. Ez a ház is tetszik, egyszerűen belehalok, ha nem lehet az enyém. Akarom, akarom...

Gyönyörű

Kedvenc albumaimat laptopra másolgatása közben találtam néhány fényképet abból az időből, amikor még Kisvakonddal voltam együtt. Meg kellett állapítanom, hogy az akkori énképem igen fos volt. Azt gondoltam magamról, hogy csúnya vagyok és a pasik bottal se piszkálnának. Most viszont a képeket nézegetve megdöbbentett, hogy mennyire csinos, jó alakú és szó szerint gyönyörű nő volt a fotókon. És bizony azt kell mondanom, hogy ez az évek távlatából mit sem változott.

Keresgél

Egyébként hülye vagyok. Az csak időközben fog kiderülni mennyire.

Plüsskutya Produkció

Idén is lila a divat, még a járólapon való henyéléshez is ez dukál.

A nyakörvért köszönet daviréknak.

Húsvéti mese

Tudom, hogy már el is felejtettük a húsvétot, én mégis azzal jönnék, hogy milyen szuper hétvégém volt. Leszámítva a szombatot, amikor iszonyatos migrénem volt. De azért hősiesen elcsoszogtam csekkeket befizetni, ügyeket intézni. Sőt még díszzacsikat is gyártottam zsinórba, hogy másnap tudja a nyuszi, hogy hova is kell hoznia a sok ajándékot.

Vasárnap reggel aztán nem csak a díszzacsikat találta meg a nyúl, hanem Anya lakását is, ahol elszorva mindenütt birkák voltak, így a gyűjteményem újabb barikkal gyarapodott. Lassan már tényleg úgy néz ki a lakás mintha birka támadás érte volna. Délután pedig összetrombitáltuk a csapatot és irány Balatonfűzfő, bobpálya és kalandpark.

A bobozás király volt, leszámítva a rajzó darazsakat, amik első körben Ágit meg is csípték. Ez után már csak egy körre vállalkoztunk, mert nem akartunk még több csípést beszerezni. Így is olyan erővel csapódtak az arcunknak, karunknak és gabalyodtak bele a hajunkba, hogy az is bőven elég volt.

A kalandparknál aztán tele lett a gatyánk. Mindenféle kötelek és akadálypályák voltak kifeszítve a fák tetejére, olyan, amit csapatépítés címen találnak ki a hr-esek. Álltunk alatta kövé válva, tériszonnyal közdve, egészen addig, míg két kb. 10 éves kiskölyök simán végig nem ment a felnőtteknek készített pályán. Ekkor aztán a csapat egyik fele (a bátrabbak) belendült és megpróbálta a lehetetlent. Persze elkelt nekik a biztatás. Egyes állomásokon kisebb pánikroham lett úrrá rajtuk, de mivel lejönni csak úgy lehet, ha végigmész a pályán vagy visszafordulsz, szintén a pályán, így inkább végigcsinálták. Hihetetlen bátrak voltak, én egyszerűen képtelen voltam egyáltalán kipróbálni is, egész egyszerűen azért, mert a sámlin állva is félek. De azért a lesiklást nem tudtam kihagyni, bár az ellőkés pillanatában halálfélelemmel küzdöttem, azért el kell mondanom, hogy egy hős voltam.

Nap végét hekkezés koronázta a Balaton parton. A halat porcelán tányéron szolgáták fel, citrommal, salátával. A palacsinta a többiek elmondása alapján isteni volt, a hamburger pedig tömve minden jóval. Hihetelen kulturált kiszolgálás, baráti árak, szóval mindenkinek javaslom, hogy menjetek hekkezni a balatonfűzfői strandra és ha már ott van, ne hagyja ki a bobpályát és a kalandparkot.

Hétfőn kicselezve a locsolókat Gridel és Jeva meghívtak a nagyijukhoz társasozni. Aztán persze kiderült, hogy az összes locsoló a nagyi házhoz jön, hogy megöntözze a lányokat. Így én is kaptam belőle, hogy ne hervadjak el. A finom sonkás, tojásos ebéd után Anyával kocsiba ültünk és meglátogattuk az alcsútdobozi arborétumot. Azaz meglátogattuk volna, ha nem támadtak volna le minket első körben a kullancsok, majd kiderült, hogy kutyával tilos a bemenet. De addigra már 3 kullancsot is sikerült Plüssről leszednem, így inkább hazamentünk, mert én rettegek a kullancsoktól.

Pont így telt a húsvétom, sok barival, locsolókkal, kullancsokkal, aki nem hiszi járjon utána.

Heti pasi

Oké, jönnek a beigért pasik. Csak azért, mert mi csajok igenis megérdemeljük, hogy legeltessük szemeinket egy-egy jól sikerült hímneműn. Szóval lehet vitatkozni, nem tetszést kifejezni vagy éppen hurrázni.

Tehát íme az első fickó, aki eszembe jut. Nem a number one, de mindenkép top ten. Ő Bear Grylls, a nagy túlélő, az extrem survivor, a döglött zebrákból is vígan lakmározó, elefánt pisit is megivó fenegyerek. Műsora a Discovery Channel-en található, A túlélés törvényei címen. Egy rész megnézese után (közben) garantált megdöbbenés, néha undor, és tuti, hogy legalább egyszer elhagyja a szádat a Jóbarátokból jól ismert mondat: "Oh, te jó ég!". Azon kívül, hogy Bear Grylls a jég hátán is megél (tutira tud polcot szerelni), még jóképű és guszta pasi. Simán el tudnám képzelni akár modellként is, a sok mostanában felbukkanó nyálas, bocsánat, metroszexuális fityfirityek helyett.

Majdnem teljesen lelkes

Itt elvileg egy lelkes húsvéti beszámoló állna, ha nem hagytam volna otthon a fényképeket. Így ezt a részt majd holnap pótolom, igérem.

Aztán még az is van, szintén a lelkesítő dolgokból, hogy ezen a hétem remélhetőleg már otthon is írhatom posztjaimat az új laptopomról, mobil nettel.

A végére pedig egy kicsit lelombozó hír, hogy elmegyek... elmegyek... egészen Dunaújvárosig, hogy az év második felét a lakosság szolgálatába állva, autópályát építsek. Már most utálom az egészet, bár még mindig közelebb van, mint Norvégia.

Kisdobos ahol tud...

Egyébként most segítés címen jó pasikat vadászok a neten. Igen pihentető feladat az aszfaltok alkalmasságiainak elkészítése után. És főleg eye-candy.

Várok még neveket, hogy szerintetek ki üti meg az eye-candy mércét! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ilyen kis nyenyenyunyákat, mint Jesse Spancer lehajítom a Tajgetosztól!)

Egy kis harapnivaló

Tegnap meg kellett állapítanom, hogy szeretem a Mentalistát. Bár tény, hogy jobban szeretném, ha olyan bunkó lenne, mint Dr. Ház. A hátbaveregetősen fikázódás sosem volt az én stílusom, akkor már inkább legyen kőkeményen vérbunkó, mint szelíd faszfej. Különben is milyen az, ha valaki szelíd faszfej? Gyanítom olyan lehet, mint fokhagymás cukorka... Szóval szeretném ha Patrick Jane egy igazi megmondós seggfej lenne, amolyan Dr. House-féle szarkasztikus és cinikus beszólásokkal. Akkor jobban szeretném, asszem. Lehet nem én vagyok a célcsoport, sokkal inkább valószínű, hogy a 40 éves meg nem értett szingliket varázsolja el Simon Baker sármja. Bár meg kell hagyni jól áll a seggén az öltönynadrág. Egyenesen harapnivaló.

Gyalog galopp

"Senki sem számít a spanyol inkvizícióra..."

Mindig gyors

Annyira nincs időm, hogy legszívesebben 48 órásra változtatnám a napokat. Nincs időm blogot írni, megválaszolatlan mélek tömkelege vár a boxban. Közben pedig aludni is kéne, ami a folyamatos köhögésektől nem megy. Már az összes létező köhögéscsillapítót kipróbáltam kezdve a hagymateától a Radiponig. Gyakorlatilag csak a ráolvasást nem próbáltam, de lehet az sem hatna.

Hétvégente meg nyűzsgök, mindig jön valaki, mindig van program. Nincs időm sajnálni magam, igaz mosni sincs. Nem vagyok összeszedett, úgy szeretnék aludni. Olyan frankó ágyam van, nagy és kényelmes. Aludni akarok és 48 órát. Valaki állítsa meg a napokat, túl gyorsak nekem.