Lehet, utolsó...

Öööö... lehet, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzésem. Vagy nem. Igazából azt szeretném elmondani, hogy qurva jó év volt, a maga borzalmas módján. Ez egy kellően irónikus mondat volt, mint az év maga. Ennek ellenére újból bevállalnám, mert egy mazochista lüke nő vagyok. Reményeim szerit a következő év is tartogat meglepetéseket, állok eléjük.
Aztán még az is van, hogy örülök, hogy ilyen sok embert megismerhettem, értékesek vagytok számomra és egyéb nyáladzás. Ezen kívül szeretném visszakapni a régi barátaimat, mert változatlanul úgy érzem kilógok a sorból. De lehet, hogy ez már így marad és voltaképp nem változott semmi csak én. Ez esetben üdvözlőm az új lehetőségeket és a régi barátokat, remélem hamar megbarátkoznak az új énemmel, én pedig újból velük. Ha viszont nem én változtam csak a körülmények, így az is jó, bámulatosan tudok alkalmazkodni. Ez a pár mondat kellően nyakatekert lett, aki érti, érti, aki nem, nem. Időm nincs elmagyarázni, mert céges buliba sietek és még át kell öltöznöm.
Szóval, ha nem találkoznánk: Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Pofon

Aki még egyszer úgy indít találkozáskor, hogy: "Nah, mi újság pasi ügyben?" Az fel lesz pofozva. Világos?
Egyébként is, miért olyan nehéz megérteni, hogy így vagyok boldog, ahogy. Persze, elmagyarázhatom még egyszer, bólogatni is fogsz, megértően. A következő találkozáskor pedig megint úgy indítasz: Mi újság pasi ügyben? Ismétlem: mindenki fel lesz pofozva, korra, nemzetiségre, faji- és vallási hovatartozásra tekintet nélkül.

Ciki vagy cuki?

Tegnap kaptunk egy dvd-t a félnővéremtől, mintegy karácsonyi ajándék gyanánt. 3 éve nem beszélünk egy félreértés miatt, most vagy békejobbot nyújt, vagy odaszúr. Mindegy, egy a lényeg megkaptuk a dvd-t. Este jó alkalom volt, hogy meg is nézzük, Anyának ugyanis szülinapja volt. Együtt ünnepelünk, kicsi borocska, ajándékok és a dvd.
Már a dvd betevése pillanatában tudtam, hogy mit fogunk látni, Anya még nem, ezért izgult. Kicsit előrehajolt, kitágultak a pupillái, alig várta, hogy félunokája végre feltünjön a képernyőn. És jött is, döntsük el ciki vagy cuki?
Ülök a kanapén, édes gyerek, okos is. Okosakat kérdez, gesztikulál, mint az anyja és a keresztanyja. Pisze orra, elálló fülei, uramisten tényleg nem hasonlít az apjára, Bakker, tiszta anyja ez a gyerek. Cuki, persze, hogy az, az én keresztfiam. 8 éves, igazi nagyfiú.
Hátradőlök, érzem a dvd küldés mozgatórugóját, tudom miért küldted. 3 év nem beszélés után egy dvd. Ciki. Tudom még mindig azt hiszed, hogy csak abból az emberből lehet igazán VALAKI (így csupa nagybetűvel), ha az tv-ben, rádióban, újságban szerepel. Lesz a kisfiadból is valaki, ez már most látszik. Igazi smúzos gyerek, Rákóczi Ferinek szinte a gatyáján mászott fel egészen a nyakáig. Celeb lesz ebből a gyerekből, akárki meglássa. Mert te egyszerűen képtelen vagy felfogni, hogy lehet attól még valaki boldog ember, ha "csak" irodában dolgozik, vagy mentős lesz, vagy tűzoltó. A boldogság fokmérője nem a bulvár.
Anya szerint az ajándékot meg kell köszönni. Nekem viszont nincs kedvem megköszönni, azt amitől borsózik a hátam. Nincs kedvem felhívni és hangosan azt mondani: köszi félnővérem, hogy szembesülhettem megint a mérhetetlen butaságoddal. Mert mint tudjuk te vagy a szép, én meg csak az okos.

Iwiw

Az iwiwben az a jó, hogy simán utána tudsz nézni olyan embereknek is, akikről évek óta nem hallottál. Aztán még az is jó, hogy rájösz milyen szerencse, hogy már évek óta nem hallottál felőlük.

Buborék

Khmmm... ez vagyok én. Megmondtam, hogy boldog vagyok, vagy nem mondtam meg? Az már egy más kérdés, hogy egy buborékban élek unikornisokkal és szivárvánnyal. Nekem így tetszik. Bár ezután a rosseb sem fogja elhinni rólam, hogy egy cinikus és bunkó dög vagyok. Nem baj majd Sol terjeszti a legendákat...

Boldog

A fodrászom egy istennő. Megint csinált nekem olyan frizurát, hogy utána 5 percig bambultam magam a tükörben és nem tudtam betelni a látvánnyal. Pedig igazán nem vagyok tükörbe nézegetős tipus, mert van izlésem, ugye értitek?

Tegnap még Djevával is összefutottam, aki megajándékozott egy óriás báránnyal. Elmondanám, hogy ilyen gyönyörű bárányt még nem láttam, nagy és hatalmas, úgy hogy helyet kell keresni neki a lakásban. Leginkább adott hely a padló lenne és ott állhatna a jukka mellett, de az az igazság, hogy esténként vadulni szoktunk Plüss-sel így nem biztos, hogy Borbála túlélné, lévén, hogy kerámiából készült. Most egyenlőre a tv mellett áll, felszegett fejjel, pocakján katicával.

Orchidea, csoki, bárány, új haj. Azt hiszem boldog vagyok. Két hét múlva, mikor kiderül, hogy nincs semmi baj, boldogabb leszek. Hiszek a gondolat teremtő erejében.

Péntek, szombat... stb.

Hétvégén vidéken voltam, de elötte pénteken névnapoztunk bent a melóban, kaptam orchideát, meg csokit. Ugyhogy boldog vagyok és elégedett. A munkatársaim tudják mi kell az én boldogságomhoz. Sol is tudja, mert ő meg gyertyát hozott, szóval mondhatni tökéletes péntekem volt. Leszámítva, azt, hogy este esett én pedig utálok esőben vezetni, mert minden csillog és qurvára nem látni semmit. W. is felhívott, elmondtam neki mi a baj, azt mondta nagyon sajnálom. Igen, tudom, hogy másoknak nem nagy ügy az én bánatom. De én rosszul alszom tőle és aggódom. Remélhetőleg két hét múlva már okosabb leszek és nem aggódom. Ujjak keresztbe.
Aztán ahogy mondtam hétvégén vidéken voltam Anyával és Plüss-sel. Anyára rá kellett szólni, hogy más is had beszéljen. Plüss kiosztotta a szomszéd kutyákat. Én pedig éjszakában nyúló beszélgetést folytattam Linux vs. Windows ügyben.
Érzem én hogy ez nem egy túlmutató és összeszedett poszt, de most ez van. Majd, ha már nem lesz semmi baj.

Hiszek...

Nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj... Hiszek a gondolat teremtő erejében.

Elemi részecske

Ha egy kicsit elmegy a jókedvem, akkor mindig arra gondolok, amit Eszencia mondott nekem: "Réz, belőled eddig is sugárzott valami jó, de most már olyan vagy, mint egy atomerőmű."

Hős

Egy hős vagyok, mindenkinek rendeltem könyvet varácsonyra, csak magamnak nem. Pedig tudtam volna... úúúúúúúúúúúgy tudtam volna... például a Twilight-ot, vagy A leghülyébb angyalt, esetleg A testtolvaj meséjét. Meg még egy csomó másikat. De türtőztettem magam. A kérdés már csak az, hogy vajon meddig bírom?

Naspolya

A bunkó embereket nem lehet átugrani, sem megkerülni. Dühömben naspolyát eszem, sokat. Úgy tervezem, hogy ma naspolya mérgezésben fogok elhalálozni.

Végzetesen

Persze, hogy megint utólag tudom meg, hogy Aragorn Magyarországra látogatott. Pedig olyan jól elterveztem mindent. Véletlenül találkozunk, ő meg végzetesen belémszeret. Tuti jó tervenek tűnt, tényleg. Erre most megint várhatom a következő alkalmat.

Torkos

Muszáj volt ennem egy Raffaleot. A rosszullét csak percek kérdése.

Cipők, szekrények, laktóz

Ez egy erősen csajos blogbejegyzés lesz, cipőkről és gardróbszekrényről, csak szólok.
Szombaton sikerült venni az Ikejában egy tuti szekrényt a cipőimnek - érted, nem nekem, hanem a cipőimnek (amik csúnyák) - az előszobába. Így most nincsenek cipők elszórva az útban, sőt még a táskáknak is jutott hely, meg Plüsskutya műtyűrjeinek, mit pl: világítós nyakörv, sipolós labda, gumicsirke, összecsukhatós ivótál. Sőt még a csizmáim is befértek, mind a 3 pár. Nagyon csinos lett, tényleg. Csak kicsit fárasztó volt felcipelni a 4.-re, mert az hagyán, hogy lapraszerelt, de sehol sincs fogása, súlyban meg eléri a mázsa huszat. Ezután már csak összeszerelni nagyobb cselendzs, de én imádom a kirakókat, ahogy az Ikeja lapra szerelt bútorait is, bár igazán kitalálhatnának olyan csomagolást is, ami magától felsétál a 4.-re.

Anyának is vettünk egy Tv állványt, antikolt bútorlap, az életben nem láttál még ilyet. Furnérlemez antikolt műanyagbevonattal. Az Ikejások zsenik, én mondom nektek. Legalább az én cipősszekrényem nem akar többnek látszani, mint ami. Középen üveg helyett frankón műanyag lemez van. Proli cipősszekrény csúnya cipőimnek és Plüss holmijainak. Boldog vagyok, na.
Aztán még az is volt, hogy nem bírtam ellenállni a lasagnenak. Olyan vagyok, mit Garfield, pedig tudom, hogy a lasange rossz, bűnös dolog, telis teli laktózzal, de oda se neki. Befaltam egy nagy adagot, aztán vártam a hatást. Ami nem jött csak késleltetve, így vasárnap már tényleg csak az ágyban párnák közt opció maradt. Még szerencse, hogy addigra összeszereltem mindkét szekrényt, így az ágyból is csodálhattam az új cipősszekrényemet, ami csodaszép. A Jézuska megint kitett magáért.

Pom-pom

Azt végképp nem gondoltam volna, hogy el kell magyaráznom ki az a Gerald Butler. Hogy kicsoda Gerald Butler? Nem ismeritek? Pedig bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja olyan, mint egy kifordított bundakesztyű... jah, nem az más...
Szóval Gerald Butler. Gerald Butler szép. Gerald Butler jó. Gerald Butlert szeressük. Gerald Butler a mi drágassszágunk. (Bocs, agyamra ment a sok Gyűrűk Ura.)
Igazából csak annyit akarok mondani, hogy tessék megnézni a Ps. I love you-t, mert kötelező és házifeladat, ki fogom kérdezni. Aztán megbeszéljük ki is az a Gerald Butler. Mert a Ps. I love you ugyanolyan kötelező csajos film, mint az Igazából szerelem vagy a Nő kétszer.
Lehetőleg sok zsepivel üljetek le, meg csokival, bőgés és röhögés garantált. Néha külön-külön, de leginkább egyszerre.

 

Napi hiszti

Pedig most is adtam a szívemből, lelkemből egy darabot, miszerint csalódtam egy férfiban. Erre megint az a válasz, hogy tücsökciripelés. Hiába már a szerelmi drámák sem mozgatnak meg bennetek az érzelmi húrokat. Nem is tudom mi lesz így velem. Igazán szívemből jött az előző bejegyzés, azóta is próbálok mélyeket lélegezni és nem sírni, ha eszembe jut, ami bevallom igen nehéz. Próbálok szépekre gondolni, meg jókra, mantrázom magamban, hogy nyugalom biztos csak valami félreértés, az nem lehet, hogy így..., ilyen galádul... és ostoba módon... És bennetek meg semmi együttérzés. Hát kinek írjon így blogot az ember lánya?!

Látod Eszi, ez van, ha az ember kitálal. Vér, verejték és könnyek. Persze. Nektek csak az olyan kis vicces történetek kellenek csak, mint a döbbent őzek, vagy a virágok sétája. A blogíró lelkét meg magasról tojjuk le. Hahhh... megyek bőgni...



(Ui: Ez egy irónikus blogbejegyzés. Igazából boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Utoljára pl. október 24-én bőgtem, akkor is a boldogságtól.)

Hüppp...

Most komolyan Gerald Butler játsza a 300-ban Leonidászt? Gerald Butler? Leonidászt? Az én Gerald Butlerem? Leonidászt?
Én még férfiban ekkorát nem csalódtam...

Poszt rajongásról és lélekvándorlásról

El kell mondanom, hogy hatalmas Gyűrűk Ura rajongó vagyok, gyakorlatilag betéve tudom a filmet és a könyvet. Imádom Tolkien világát, a nagyszerűen felépített karaktereket, a remekül kidolgozott életteret.
Tegnap este mivel semmi sem volt a tv-ben, ami lekötötte volna a figyelmem, ezért egyszerűen muszáj volt Gyűrűk Urát nézni. Meg kell hogy állapítsam, hogy Aragorn még mindig tökéletes, Eomernek gyönyörű az orra, Faramir férfias, Haldir pedig jóképű, mert mint tudjuk minden jóképű fiú, meleg. Ezért is akarok következő életemeben jóképű meleg pasi lenni, akinek így értelemszerűen jóképű meleg pasija lesz.
Érdekes, hogy az meg sem fordulna a fejemben, hogy következő életemben esetleg megint nő legyek, egy jóképű pasival az oldalán. Pedig szeretek nő lenni, hamóniában vagyok önmagammal és a nőiességemmel (jaj, ez a nyáladzás nem én vagyok, fogjatok le!), ennek ellenére akkor is az az álláspontom, hogy nőnek lenni néha iszonyú szívás. Szóval következő életemben kérek, kérlek Univerzum, Legfelsőbb Lény, Isten, Allah - vagy a bánatom tudja, hogy hívnak - következő életemben legyek férfi!
Pontosabban meleg férfi, mert hetero férfiként valószínüleg nem érezném jól magam, ugyanis a női lények túl bonyorult és komplikát (tapasztalatból beszélek, néha önmagamtól is hányok), ezen kívül a játszmák felismerésében és kezelésében nem vagyok túl jó.
Szóval marad a jóképű meleg férfi, jóképű meleg partnerrel, már ha ez nem túl nagy kívánság, és van lélekvándorlás. Előre is köszi:
Réz

Még, még ...

Azt még gyorsan le kell írnom, hogy Fülesnek szuper humora van, Confessorral pedig egyforma az izlésünk pasik terén. Meg hordócipelés és macifestés, de ezt már leírta Nasha.